Az utóbbi hetekben kibontakozott eszmecseréhez a magyar jegybank válságban viselt felelősségéréről most Oblath Gábor teszi hozzá saját megfontolásait. Oblath a kérdéses időszakban a Monetáris Tanács tagja volt, így a legtöbbünknél biztosan közelebbről látta azt, amit látni lehetett. Véleménye valamelyest bővebben olvasható a KTI új blogján, időhiányban szenvedőknek rövidebb verzió a Portfolio.hu-n.
Ki miben felelős?
2010.03.17. 20:56 eltecon
4 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr431848128
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
antal.daniel · http://antaldaniel.blog.hu/ 2010.03.18. 09:14:47
Inkább fekete humor, de így is lehet felelősségre vonni:
index.hu/gazdasag/blog/2010/03/18/kivegeztek_a_balul_sikerult_eszak-koreai_penzreform_atyjat/
(túl magas volt az infláció)
index.hu/gazdasag/blog/2010/03/18/kivegeztek_a_balul_sikerult_eszak-koreai_penzreform_atyjat/
(túl magas volt az infláció)
Rorgosh 2010.03.19. 17:07:55
Alapvetően egyetértek a linkelt cikkel, de egy részére válaszolva: található olyan hatásmechanizmus, ahol egy kis ország magasan tartott jegybanki alapkamata valóban csökkenti a megtakarításokat és növeli a külföldi hitelfelvételeket.
Ez pedig a következő:
Egy kis ország esetében - ha nyitott a gazdasága - a környezetnél magasabb jegybanki alapkamat tőkeáramlást vált ki az országba, és a belső hitelpiacát alapvetően a külső források fogják uralni.
Ennek következtében azonban a jegybank magasabb alapkamatának a megtakarítást ösztönző hatása nem érvényesül, ugyanis a megtakarítási hajlandóságot a piac szereplői által érzékelt megtakarítási és hitelkamatlábak alakítják, amire ilyen esetben nincs igazán befolyása a jegybanknak. Így tehát a külső forrású hitelek kamatai hatnak a megtakarítási hajlandóságra.
Hogyan segít az alacsonyabb kamatláb ebben a helyzetben? Egyszerűen. Az adósok eredendően óvatosabbak a devizaalapú hitelekkel szemben, azokat csak magas kamatarbitrázs esetén vállalják - tulajdonképpen ösztönösen beárazzák maguknak a devizahitelek kockázatát - vagy a hazai pénz biztonságát. A vicces az, hogy még nagyjából jól is áraznak, hiszen a forint mélypontján is alacsonyabb volt egy azonos futamidejű és kezdőtőkéjű (az adós szempontjából vizsgálva, forintra konvertálva) devizahitel törlesztőrészlete, mint a forinthiteleké.
Ám ha a jegybanki alapkamat nem haladja meg lényegesen a nagy tőkeforrásokét, akkor a háztartásokra inkább a picit magasabb belső kamatszint hat, ami nagyobb megtakarítási hajlandóságot gerjeszt, mint a külső tőke által beállított alacsonyabb kamatszint.
Tulajdonképpen egy ilyen jegybanki politika még a gazdaság stabilitása szempontjából hasznos differenciált kamatszint rendszerét is kialakíthatja.
A háztartások ugyanis - mivel kis léptékűek a tőkemozgásaik - az óvatosság miatt inkább bevállalnak egy picivel magasabb hazai kamatszintet azok biztonságáért cserébe.
Ellenben a vállalkozások jóval nagyobb léptékű tőkemozgások szereplői, így számukra már a kisebb kamatkülönbségek is számítanak, így ők inkább bevállalják az árfolyammozgás kockázatait, mert az alacsonyabb kamat számukra sokat számít. Így viszont ők olcsóbb hitelekhez jutnak, ami bizony hasznos, mert ők azt tőketermelésre használják.
Ez pedig a következő:
Egy kis ország esetében - ha nyitott a gazdasága - a környezetnél magasabb jegybanki alapkamat tőkeáramlást vált ki az országba, és a belső hitelpiacát alapvetően a külső források fogják uralni.
Ennek következtében azonban a jegybank magasabb alapkamatának a megtakarítást ösztönző hatása nem érvényesül, ugyanis a megtakarítási hajlandóságot a piac szereplői által érzékelt megtakarítási és hitelkamatlábak alakítják, amire ilyen esetben nincs igazán befolyása a jegybanknak. Így tehát a külső forrású hitelek kamatai hatnak a megtakarítási hajlandóságra.
Hogyan segít az alacsonyabb kamatláb ebben a helyzetben? Egyszerűen. Az adósok eredendően óvatosabbak a devizaalapú hitelekkel szemben, azokat csak magas kamatarbitrázs esetén vállalják - tulajdonképpen ösztönösen beárazzák maguknak a devizahitelek kockázatát - vagy a hazai pénz biztonságát. A vicces az, hogy még nagyjából jól is áraznak, hiszen a forint mélypontján is alacsonyabb volt egy azonos futamidejű és kezdőtőkéjű (az adós szempontjából vizsgálva, forintra konvertálva) devizahitel törlesztőrészlete, mint a forinthiteleké.
Ám ha a jegybanki alapkamat nem haladja meg lényegesen a nagy tőkeforrásokét, akkor a háztartásokra inkább a picit magasabb belső kamatszint hat, ami nagyobb megtakarítási hajlandóságot gerjeszt, mint a külső tőke által beállított alacsonyabb kamatszint.
Tulajdonképpen egy ilyen jegybanki politika még a gazdaság stabilitása szempontjából hasznos differenciált kamatszint rendszerét is kialakíthatja.
A háztartások ugyanis - mivel kis léptékűek a tőkemozgásaik - az óvatosság miatt inkább bevállalnak egy picivel magasabb hazai kamatszintet azok biztonságáért cserébe.
Ellenben a vállalkozások jóval nagyobb léptékű tőkemozgások szereplői, így számukra már a kisebb kamatkülönbségek is számítanak, így ők inkább bevállalják az árfolyammozgás kockázatait, mert az alacsonyabb kamat számukra sokat számít. Így viszont ők olcsóbb hitelekhez jutnak, ami bizony hasznos, mert ők azt tőketermelésre használják.
VIII. Nagyapó 2010.03.20. 10:35:20
@Rorgosh: Szerintem a cikk nem a külföldi, hanem az összes hitelfelvételről mondja, hogy azt nem élénkítheti a magas kamatláb...
