nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Gondoljuk újra!

2010.03.27. 07:04 petepeter

A rezidens orvosok vitában állnak az Egészségügyi Minisztériummal. A tárca olyan szabályozást vezetne be, ami a frissen szakvizsgát tett orvosok szabad munkahelyválasztását korlátozná, mindenekelőtt évekre megvonná tőlük azt a lehetőséget, hogy külföldre menjenek dolgozni. Pontosabban menni mehetnek, de akkor vissza kell fizetniük képzésük költségeit, vélhetően több millió forintot.

A hallgatók tiltakoznak, érdekképviselőjük, a Rezidens Szövetség röghöz kötésről beszél. A miniszter viszont azokat a súlyos adóforintokat emlegeti, amelyekkel a társadalom a leendő orvosok taníttatásához hozzájárul, s amiért cserébe elvárható, hogy legalább néhány évig biztosan a hazai betegeket gyógyítsák, és ne külföldön kamatoztassák a megtanultakat.

A részleteket nyilván csak az érintettek ismerik, de témánk szempontjából nem is fontosak, hiszen hasonló megfontolások más szakmák diplomásaival kapcsolatban is felvethetők. A konkrét vitában a diszkriminációra való hivatkozás – miért csak ők? – a rezidenseknek jó érv lehet ugyan a hátrányos szabályozás kivédésére, de csak ideig-óráig tartja szőnyeg alatt az általános problémát. Az idő múlásával számíthatunk ugyanis arra, hogy a külföldi, mindenekelőtt az unión belüli munkavállalás a diplomások tömege számára reális választási lehetőséggé válik. Az egészségügy általános finanszírozási helyzete, a kórházi orvosok közalkalmazotti státusa és nem utolsósorban az orvosi diploma megszerzésének különösen nagy idő- és költségigénye inkább csak arra magyarázat, hogy miért a leendő szakorvosok esetében merült fel először a dolog.

Alig két évvel ezelőtt a magyar választópolgárok – a kórházi napidíj, vizitdíj és más díjak mellett – népszavazáson utasították el azt, hogy az egyetemeken és főiskolákon a hallgatóktól tandíjat szedjenek, pedig az akkor fejlesztési részhozzájárulásnak elnevezett befizetési kötelezettség igencsak távol volt a hallgatók képzésének teljes költségétől.

A népszavazást megelőző tandíjvitában sok minden elhangzott, egyebek között azt az előre látható problémát is bőségesen taglalták, ami a szakorvosok képzésénél már most bekövetkezett, a többi diplomás esetében pedig rövidesen bekövetkezik. A népszavazás eredménye azt mutatja, hogy az érvek nem hatottak, most kezdhetjük enni azt, amit két évvel ezelőtt kifőztünk.

A diploma nem olcsó mulatság, szakmától függően egy hallgató közvetlen képzési költségei sokszázezertől sokmillió forintig terjedhetnek. Ez a ráfordítás beruházás, amelynek hozama van, a kiképzett szakemberek sokkal több értéket képesek létrehozni, mint azok, akik ilyen tudással nem rendelkeznek. A diploma ugyanakkor speciális jószág. A tudás hozamát mindenekelőtt az élvezi, akinek a fejében van. A rendszerváltás óta eltelt két évtized munkapiaci fejleményeinek egyik legjellemzőbb vonása éppen az, hogy a diplomával rendelkezők mind elhelyezkedési lehetőségeiket, mind jövedelmüket tekintve sokkal kedvezőbb helyzetben vannak a többi munkavállalóhoz képest. A képzettek tudásának ugyanakkor jelentős, a társadalom többi tagjára nézve is pozitív túlcsorduló, úgynevezett externális hatása van, ezért a jól képzett diplomások léte nemcsak nekik maguknak fontos, hanem a többiek, a társadalom érdeke is. Ez indokolja a képzési költségek megosztását az adófizető és a képzésben résztvevő között.

Azon jól el lehet vitatkozni, hogy a diploma megszerzésének költségeit hogyan kell megosztani a leendő szakember és a társadalom, az adófizető között. Mi több, e kérdés eldöntésében a hatékonysági megfontolások mellett teljesen indokoltan vethetők fel méltányossági szempontok. Biztosan mindenki emlékszik még arra, hogy a tandíjvitában az ellenzők leghathatósabb érvei kifejezetten méltányossági megfontolásokat hangoztattak. Leginkább azt, hogy a tandíj szociálisan igazságtalan, hiszen – szerintük – a megfizetésére képtelen szegényebb rétegek gyermekeit megfosztaná az egyetemi tanulmányok és így a felemelkedés útjának lehetőségétől.

Vegyük azonban észre, hogy a munkavállalók országok közti – és várhatóan tömegessé váló – mozgása a képzési költségek megosztásáról hozott döntést nagyon befolyásolja. A külföldön munkát vállaló diplomás továbbra is produkál társadalmi szinten jelentkező hasznokat, de nem annak a közösségnek, amely képzéséhez adójával hozzájárult, hanem annak, amelyikben munkát vállal. Az már csak hab a tortán, hogy – tipikusan és érthetően – a szakemberek áramlását elsősorban a magasabb jövedelem motiválja, vagyis a gazdagabb országok felé irányul. Miért is kellene nekünk, közepes jövedelmű országnak a képzési költségek formájában segélyeznünk a nálunk jóval gazdagabbakat?

A munkaerő áramlásának korlátozása nyilvánvalóan rossz megoldás, ahogy a képzési költségek utólagos megtéríttetése is az. Ennél hatékonyabb is, méltányosabb is az, ha a szakmát választó már tanulmányainak megkezdése előtt egyértelműen számolhat a diploma megszerzésének költségével. Azt is tudjuk, hogy a tandíj megfizetésére nem képes alacsony jövedelműek problémáját megfelelően kondicionált, akár államilag erősen támogatott hitel konstrukciókkal kiválóan lehet kezelni. Egyszóval: itt az ideje, hogy újragondoljuk ezt a tandíjkérdést.

(Ez az írás a Magyar Narancs 2010. évi 12. számában jelent meg.)

 


19 komment

Címkék: oktatási portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr921872090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VIII. Nagyapó 2010.03.27. 09:00:13

Az utólag megtérítendő tandíj (persze nem egy összegben) miért volna rossz megoldás? Vagy csak akkor az, ha nem mondják meg előre, mennyibe fog kerülni?

Amúgy a rezidensek "röghöz kötésében" az a gusztustalan, hogy épp abban az ágazatban szeretnék bevezetni, ahol az államilag meghatározott bérek talán a leglátványosabban maradnak alatta annak, ami versenypiacon kialakulna. (Az első évtizedben ráadásul hálapénz sincs nagyon...)

is 2010.03.27. 09:05:47

bizony, és ebben civil egyetértés is van, a Reakció FIDESZes bloggereig bezárólag. sajnos 2014-ig a téma tabu.

viszont azt a tévhitet, hoyg diplomával könnyebb elhelyezkedni, azt oszlassuk itt is. ha egy országban 20% diplomást igénylő állás van, de 40%-ot képeznek (mst a strukturális problémákat hagyjuk), akkor 20% diplomás érettsigezett állásokat fog betölteni, tehát a diploma megszerzésére kiadott pénz kidobott pénz lesz. másrészt egy érettsgit igénylő állásba ha diplomás jelentkezik (és a bölcsészszakok képezik ma a titkárnők jelentős hányadát OKJ-s tanfolyamok helyett!), persze, hoyg azt veszik fel, de ez nem jelenti azt, hogy a diploma SZÜKSÉGES lenne a jobb elhelyezkedéshez. ha 20% diplomás képzés és 20% diplomás állás lenne, attól az érettségizettek pontosan ugyanannyi álláshoz jutnának, mint most, csak 20% diplomát fizettünk ki feleslegesen.

is 2010.03.27. 09:08:49

@VIII. Nagyapó: ez a benzinkutas és a pincár problémája. mindkét helyen van hálapénz, mindkét helyen alacsony is a fizetés. csak egy benzinkúton, egy étteremben, de még egy szállodában is képesek a bejövő hálapénzt elosztani egymás között, az orvosoknál viszont a prof mindent eltesz, és csicskáztatja a kezdőket. nem az állam a hiábs, hanem a prof, és a feudális szervezet. ne az államon keressék a kezdők a pénzt, hanem a profon, mert a betegek nem az államnak fizetik be a járulékot, hanem borítékban adják. a borítékban van a kezdők fizetése.

másikpista 2010.03.27. 11:25:45

Nyugat-Európában az orvosi bérek mesések összehasonlítva a hazaival , de alacsonyak az amerikaival, mert az ingyenes vagy legalábbis kedvezményes képzés költsége be van kalkulálva. Egyébként nem csak a gazdag mintaországokban, hanem a nálunk szegényebb országokban is többet keresnek az orvosok. Itt a posztkommunista gorduszi csomót kéne átvágni, de ez 20 évig nem sikerült és ahogy látom egyik pártnak sincs programja érdemi változtatásra az egészségügyben. Mást nem tudok tanácsolni a fiataloknak mint hogy boldoguljanak ahogy lehet

Sztifler · http://socialeconomy.blog.hu 2010.03.27. 15:03:05

ha a fiatalok tudják, és valószínűleg tudják, hogy milyen alacsony az orvosi fizetés, és mégis orvosi egyetemre mennek, akkor valószínűleg már azt is tudják, hogy külföldre akarnak majd menni dolgozni.

a tandíj bevezetése megfontolandó, de nem biztos hogy helyes, mert nincs olyan igazságos "rendszer", ami megadja a lehetőséget a szegények számára, hogy tanulhassanak. a hitel alapvetően nem rossz gondolat, de ugye diákhitel most is létezik.

bár, maga a tudat nem tudom mennyire pozitív, hogy már 20 évesen eladósítja magát az egyén, és akkor még lakáshitele nincs is. kicsit egyoldalúnak találom a hitelezés kérdését.

a szegények támgatása meg azért nem jó, mert: ki számít szegénynek? a vállalkozó gyereke a II. kerületbe, aki kocsival jár az egyetemre, de minimálbérből élnek?; meg azért sem jó, mert ugyanúgy kimehet utána külföldre, és működik is tovább az agyelszívás.

az utólagos visszafizetés lenne e legcélszerűbb (nem a tandíj, vagy a hitel bevezetése), mégpedig inflációval korrigálva, minimum. akinek nem tetszik itt az élet, az fizesse vissza a humán tőkebefektetését.

másikpista 2010.03.27. 17:15:15

Legyünk következetesek: ha az orvos vissza kell fizesse a képzés költségét, fizesse vissza minden diplomás, máskülönben diszkrimináció (ez benne van a cikkben is). De miért lennének kivételek az érettségizettek, ők is fizessenek vissza, és ugyanúgy az aki általános iskolát végzett, meg akit be sem irattak, de óvodába járt, sőt még aki az óvodáig se jutott el, viszont anyukája felvette annak idején a GYES-t meg a GYED-et. És még lehet folytatni, jó ötletelést kívánok

Rorgosh 2010.03.27. 20:35:39

@másikpista:

Válasszuk azért szét egy picit a rendszert. 18 éves korig jelenleg nem választás az iskola, hanem kötelező. Emellett - sajnos - szakképzettséget nem ad, így aztán sok agyelszívást nem vált ki.

Ellenben a felsőfokú képzések nem kötelezőek (és nem is lennének ennyire népszerűek, ha már az érettségivel együtt egy szakmát is kapna az ember), ám annál inkább költségesek és gerjesztik az agyelszívást.

Mi a megoldás? Elsősorban olyan gazdasági környezet megteremtése, ahol megéri itthon dolgozni.

Másrészt el kell fogadni azt, hogy nincsenek olyan rendszerek, amelyek minden szempontból igazságosak lennének. Igazságtalan (bár legalább ösztönző) tandíjat bevezetni, ám nem kevésbé igazságtalan az sem, hogy olyan emberek képzését kell fizetni az adófizetőknek, akiknek jelentős részéről tudható, hogy soha, semmilyen hasznot nem fognak hajtani az országnak, a képzést kifizetőknek.

A tandíjas rendszernél azonban a diákok legalább megnéznék, hogy milyen szakra mennek tanulni. Ma ugyanis a bölcsész szakok dominálnak, miközben alig van rájuk valódi igény. Miközben kevesen jelentkeznek a műszaki szakokra, pedig a gazdaság évről-évre egyre több műszaki szakembert igényel.

Persze ott a szegény családok kérdése. Most tekintsünk el attól, hogy mennyire nehéz valóban megkülönböztetni a valódi szegényeket a nem is annyira szegényektől. A kérdés az, hogy milyen viszonyok mellett érdemes képezni a szegény családok gyermekeit?

Azért senkit nem érdemes képezni, csak hogy neki is legyen diplomája. Az egyetemeknek a munkaerőpiacra kell termelniük. Vagyis a szegény családokat akkor érdemes támogatni a gyermekeik képzésében, ha az így olyan tudásra tesz szert, amely valóban megnöveli az életszínvonalát, és amely hasznot hajt az országnak.

Ez két esetben lehetséges:

1. Tehetséges fiatal. Az ő esetükben egy jó ösztöndíj rendszer képes kezelni a problémát.

2. Hiányszakmás képzés. Esetükben pedig egy támogató szervezettel - a későbbi foglalkoztató, vagy egy közvetítő szerv, amely akár az államé is lehet - kötött tanulmányi szerződés jelentheti a megoldást a problémára.

VIII. Nagyapó 2010.03.27. 21:14:42

@is:

Ezek közt:

econ.core.hu/kiadvany/bwp.html

találsz vagy 30 papírt az oktatás hozamáról, meg van ennek komoly amerikai irodalma is az ottani adatokon - kérlek, olvasgass egy kicsit, mielőtt legközelebb írnál a témában. Kösz.

hinterleitner 2010.03.27. 21:45:15

>A diploma nem olcsó mulatság, ...
a rezidensek már szereztek diplomát, tehát diploma utáni képzésről van szó.
>szakmától függően egy hallgató közvetlen képzési költségei sokszázezertől sokmillió forintig terjedhetnek. ...
talán érdemes volna a közvetlen képzési költségek mellett a teljes képzési költséget is nyilvántartani, és a közvetlen költségeket a teljes költséghez viszonyítva is nézni. lehet, hogy a hallgatók és szüleik úgy gondolják, miszerint a bérükbe egyáltalán nem lett belekalkulálva, hogy gyermekük sokáig fog tanulni, és ezért a társadalmi szerződés burkolt módosításának tekintik, hogy a közvetett költség mellett még a közvetlen költségeket is be akarják rajtuk vasalni. ha nem így gondolnák, akkor a népszavazáson elbukott volna tandíjmentesség ügye (akkor ugyanis úgy fognák föl a kérdést, hogy a tandíjmentességet követelők az ő zsebükben kotorásznak, és a tandíj mellett szavaztak volna).
>Ez a ráfordítás beruházás, amelynek hozama van, a kiképzett szakemberek sokkal több értéket képesek létrehozni, mint azok, akik ilyen tudással nem rendelkeznek.
adott esetben a diploma nélküliek nem gyógyíthatnak, tehát nem is hozhatnak létre értéket az adott területen.
>A diploma ugyanakkor speciális jószág. A tudás hozamát mindenekelőtt az élvezi, akinek a fejében van. ...
... és az, akit meggyógyít a diplomával igazolt tudású orvos. a tandíj problémája egy zárt közösségben értelmetlen, mert az adózó később szolgáltatásként visszakapja befektetett adóját.
a végzett rezidensek külföldre menetele nem volna probléma, ha helyettük külföldről jönnének végzett rezidensek, illetve csak annyira volna probléma, amennyivel több rezidenst képez a magyar orvos-felsőoktatás, mint ahányan idejönnének.
a diplomások piaca szegmentált. vannak olyan képzések, amelyekből szinte kizárólag magyar piacra lehet elhelyezkedni (magyar nyelv- és irodalom tanár, de talán a jogász is ilyen), vannak, amelyek előtt nyitva a világpiac (latin- és ógörög nyelvtanár, programozó matematikus). elvileg lehetne mindenkivel tanulmányi szerződést kötni, bár az első csoporttal fölösleges. németországban a drága képzések esetében működik a numerus clausus, amiből egyébként a hazai egyetemek profitálnak is, tehát az adópénzek nem csak mennek külföldre, hanem jönnek be is.

is 2010.03.28. 19:47:04

@VIII. Nagyapó: csak egyet ütöttem fel, és csak a második oldalig jutottam (econ.core.hu/file/download/bwp/BWP0808.pdf):

"The proportion of properly
educated workers amounts to 8 per cent for the pooled sample varying between one (Turkey)
and 19 per cent (Austria); when the samples are pooled 33 per cent of workers are
overeducated, and this ranges from 15 (Netherlands) to 79 per cent (Estonia). On average, the
number of the undereducated is 59 per cent with important cross-country differences;
Estonia represents the lowest value (13 per cent), and Netherlands do the highest one (82 per
cent)."

namost Hollandiában volt az EU egyik legalacsonyabb munkanélküliségi rátája, telán most is az. a következő oldali táblázat szerint a lengyeleknél 59% a túlképzés, aztán a munkanélküliség meg csak magasabb volt még nálunknál is, pedig milliók mentek ki nyugatra. spanyolok hasonlóan, a túlképzésük ellenére 20% munkanélküliség, a legnagyobb az EU-ban. írek, izlandiak, görögök ...

ahol 20% alatt van a túlképzettségi mutató, az a jó ország, ebből a táblázatból ez jön le. nálunk 31%.

menjek tovább?

misc · http://misc.blog.hu 2010.03.28. 21:12:43

az tényleg probléma, hogy a magyar állami pénzen képzett orvosok a diploma megszerzése után lelépnek külföldre, viszont teljesen érthető a helyzetük. Az egyetem elvégzése után csak az marad magyarországon harmadannyi fizetésért borzasztó körülmények között dolgozni, aki teljesen hülye vagy képtelen megtanulni egy idegen nyelvet, főként úgy, hogy az EU-n belül nagyon egyszerű külföldön munkát vállalni.

A röghöz kötés viszont az elképzelhető legrosszabb módszer, 19. századi megoldás egy modern problémára. Rögtön diploma után nyilván egyetlen fiatal orvos sem fog egy összegben kifizetni 20 millió forintot, a kvázi kényszermunkára éhbérért befogott orvosok munkáján valószínűleg meglátszana a helyzet, ráadásul egy ilyen ötlet elvi alapon sem elfogadható.

Én egy olyan megoldást tudnék elképzelni, hogy az állam egy bizonyos értékhatárig vállalja egy hallgató tanulmányának költségeit, az azon felüli részre pedig kedvező, nem piaci alapú hitelt nyújt. A magyarországon elhelyezkedő fiatal orvosok pedig fizetésük mellé pedig kaphatnának egyfajta "kreditet", amit a tandíjtartozásuk csökkentésére fordíthatnak.

Ez a rendszer ugyanúgy ösztönözné a friss diplomás orvosokat, hogy magyarországon maradjanak, a kényszermunka alkalmazása nélkül.. a megoldáshoz természetesen az is hozzá tartozik, hogy a fiatal orvosok a szánalmasan kevésnél kicsit többet keressenek.

VIII. Nagyapó 2010.03.28. 21:25:16

@is:

Igen, menj :-)

Pl. itt:

econ.core.hu/file/download/mt2008/kozelkep.pdf

a 121. oldaltól.

Az egyik kedvenc részem:

"Először is, azt látjuk, hogy a szakmunkáshiány az átlagosnál gyakoribb volt azoknál a vállalatoknál, amelyek előzőleg csökkentették a szakmunkások létszámát, ami a meglévő és az alkalmazni kívánt szakmunkásgárda összetételének eltéréseire utal."

Vagyis: nem annyira a szakmunkások számával van a baj - inkább azzal, hogy a tudásuk elég speciális, és rendkívül gyorsan elavul.

Sztifler · http://socialeconomy.blog.hu 2010.03.28. 22:17:23

@SCUMM: egy alacsony jövedelmű (GDP) országban ne várja már el senki, hogy olyan jövedelemhez jut, mint külföldön.

a te elméleted megint = agyelszívás.

ha valakiben nem alakul ki a szocializáció során semmiféle társadalmi-felelősségvállalás, hanem a "felneveltetek, iskoláztattatok, és most leszarlak titeket (és az államot is), akik támogattak" nézet érvényesül, akkor tenni kell a dolog ellen.

misc · http://misc.blog.hu 2010.03.28. 23:07:51

@Sztifler: ha ugyanabból a munkából jobban meg lehet élni külföldön (a nagyobb lakhatási, stb.. költségeket is figyelembe véve) akkor asztalostól atomfizikusig mindenkinek racionális döntés fogni a kalapját és külföldön dolgozni, főleg úgy, hogy egyre kevesebb adminisztratív akadálya van ennek.

A gyakorlatban ez persze úgy működik, hogy az ember mérlegeli a jobb külföldi fizetést az otthon kényelmével szemben, és ha a költözés megéri az ezzel járó nehézségeket, akkor lelép.

Az orvosoknál úgy tűnik, az átlagnál nagyobb ez a fizetési különbség, a fiatal, friss diplomásokat pedig nem köti annyira a család, a nyelvtanulási problémák vagy egyebek magyarországhoz, érthető, hogy sokan mennek külföldre dolgozni. Ez sajnos így működik, a röghöz kötés viszont továbbra sem megoldás.

Sztifler · http://socialeconomy.blog.hu 2010.03.29. 11:39:03

csak a képzett munkaerő megy el, a magasan kvalifikált (ezért hívják agyelszívásnak), és csak azok, akik beszélnek idegen nyelven.

a segédmunkás meg az asztalos nem beszél idegen nyelven, jellemzően, ezért nem is tud (vagy úgy érzi hogy nem képes) elmenni.

Sztifler · http://socialeconomy.blog.hu 2010.03.29. 11:48:24

az a fő probléma, hogy "az új eszmék" teret hódítottak az alacsony jövedelmű országokban, ahol a társadalom (és annak szerkezete) és a gazdaság nincs oylan szinten, mint a fejlett államokban.

azt gondoljuk, ami nekik jó, a fejlett államoknak, az nekünk is jó lesz? nagy tévedés. [...] pl., ha nem motiváljuk az egyéneket, hogy maradjanak itt, vagy nem alakul ki bennük a felelősségvállalás, szolidaritás, hazához-való-ragaszkodás, akkor valamilyen "retorzió" (hitel, tandíj, visszafizetés, országon-belül-maradás) alkalmazása szükségszerű. mert a magasabb reáljövedelem miatt el fog menni (nem csak ez az egy tényező van, valószínűleg, de ez a legfőbb).

ha ezt nem látjuk be, ne is foglalkozzunk gazdaságtannal.

másikpista 2010.03.29. 14:27:53

Egyébként nem gondolom, hogy a magyar egészségügy problémáját pusztán pénzzel kell megoldani. Az orvos-beteg bizalom, személyesség stb nem közgazdasági kategória, bár összefügg (mint mindennel). Az elmúlt években ez csak még rosszabbá vált, sokszor mesterségesen gerjesztett indulatokkal. Meg kell csak nézni egyik-másik blogot itt a közelben, elég siralmas az általános hozzáállás

kukuriku 2010.03.29. 15:59:39

@Sztifler:

az agyelszívás nem nyilvánvaló hogy káros dolog. az igaz, hogy a legjobbak elmennek, de motiválja az itthonmaradokat, hogy jobbak legyenek (hatha el tudnak menni). Azaz agyelszivás mellett elképzelhető, hogy magasabb az átlagos humántőke, mint zárt gazdaságban...

Sztifler · http://socialeconomy.blog.hu 2010.04.06. 12:42:42

@kukuriku: ezt valószínűleg nem sokan gondolják így, rajtad kívül, mert az agyelszívás olyan, mint egy meg nem térülő befektetés.
ha tudod előre, hogy valószínűleg nem térül meg, akkor nem is vágsz bele, de az állam szembe néz ezzel a nagyon nagy kockázattal, tekintve, hogy mást nem nagyon tud tenni - nem tudja előre, hogy ki fog elmenni innen. ezért valamit ki kell találni.

azért mert az itt maradtak jobbak akarnak lenni, attól még azok akik elmennek "nem térülnek meg", - és hiába akarnak jobbak lenni, mert nincs rá lehetőség, például. :)
süti beállítások módosítása