A behavioral economicsszal, és a döntési irracionalitások korrigálására javasolt terelő eszközeikkel (jobb nevek a témában: Thaler, Kőszegi, Rabin) már sokszor foglalkoztunk. (Lásd: Super size me. 2. 3. 4. 5.). Mario J. Rizzo és Douglas Glen Whitman a BRIGHAM YOUNG UNIVERSITY LAW REVIEW-ben hosszú cikkben bírálja és utasítja el az általuk csak új paternalizmusnak nevezett megközelítést. Ebben az írásban a probléma már Hayek által is elemzett oldalát használják az új paternalizmus ellen: ahhoz, hogy a terelő szabályok növeljék a jólétet, implicite vagy explicite fel kell tételeznünk, hogy a paternalista szabályozó több és joobb információval rendelkezik a döntéshozóról (preferenciáiról és a döntés konkrét körülményeiről), mint a döntéshozó maga. Erre pedig nincs igazán alapunk.
Figyelem! A papír igen érdekes, de meglehetősen hosszú. Az első 18-20 oldalnál kevesebbet olvasni belőle viszont nem érdemes, mert kevesebből nem derül ki az érvelés lényege. Ha valakinek nincs ennyi ideje, a cikk helyett inkább olvassa a szerzők Rizzo és Whitman) blogbejegyzéseit.
