A főbb pro és kontra érveket már ismerjük (utóbbiak friss és tömör összefoglalása Glen Whitmantól), a vita folyik. Szkeptikus hozzászólás Scott Sumnertől.

A konkrét vitába Arnold King hoz új szempontot. Miért van az, hogy a nudgerek mindig csak az egyéni döntés irracionalitásáról, a döntéshozó saját valódi érdekeivel ellentétes voltáról értekeznek, amelyeket aztán okos kormányzati szabályozással, állami beavatkozással lehet korrigálni? Arról miért nem, hogy létező kormányok empirikusan megfigyelhető gyakorlata megfelel-e annak az idealisztikus szerepelvárásnak, amelynek betöltésére Gábriel arkangyal is kevés volna? Márpedig a parciális érdekek fogságában vergődő, információhiánnyal terhelt és egyéb tökéletlenségekkel is megvert konkrét kormányok sem szándékaikban, sem képességeikben nem emlékeztetnek Gábriel arkangyalra. És ha a konkrét kormányok konkrét szabályozó tevékenységét tekintjük, akkor miért nem alkalmazzuk a nudge teóriát a kormányzat helyes irányba való ösztökélésére is?

Az új szempont persze csak ebben a konkrét vitában új. Az egyén és állam közti szerepmegosztás ősi kérdéséről van itt szó. Az egymásnak feszülő érvek nagyon emlékeztetnek az externalitások  és más piaci kudarcok állami eszközökkel való korrekcióját óhajtók és az ilyesfajta etatizmussal szemben a konkrét kormányok konkrét viselkedési rutinjainak nagyon nem idealisztikus vonásait hangoztató szkeptikusok régi és ma is élénk vitájára.  Az érdemi különbség az, hogy a nudge-pártolók az egyéni döntések irracionalitását hangoztatják, a piaci kudarcokat korrigáló állami szerepet ajánlók pedig a racionális egyéni viselkedésnek a rendszer egésze szintjén keletkező kudarcos eseteit. Mindkettőre igaz viszont, hogy abból, hogy valami "rosszul" múködik, és ezért elvileg egy ideális elvárásoknak megfelelő állam okos korrekcióval meg tudná javítani, egyáltalán nem következik, hogy az a valós, konkrét állam is képes erre, amelyikkel rendelkezünk, és az sem nyilvánvaló, hogy az e célra a kezébe adott jogosítványokat ténylegesen is erre fogja használni.

Szóval megint ott vagyunk mint régen. Lapozzuk át újra James Buchanan és Gordon Tullock vonatkozó munkáit.