Tele van a világ nagy durva hazugságokkal .
Ezeket a politika generálja, mely teljesen maga alá gyűrte a pénzügyi-gazdasági szférát .
A görögök esetében nem az a legnagyobb és legdurvább hazugság, hogy vagy 10 éven keresztül nem teljesítették az Unió pénzügyi előírásait, hanem az, hogy ezt annyi idő alatt nem vették észre az illetékesek .
A " görög probléma " valójában csak egy frontszakasz a világ újrafelosztásához vezető pénzügyi-gazdasági világháborúban .

Tele van a világ nagy durva hazugságokkal .
Ezeket a pénzügyi-gazdasági szféra generálja, mely teljesen maga alá gyűrte a politikai-társadalmi szférát .
A görögök esetében nem az a legnagyobb és legdurvább hazugság, hogy vagy 10 éven keresztül nem teljesítették az Unió pénzügyi előírásait, hanem az, hogy ezt annyi idő alatt nem vették észre az illetékesek .
A " görög probléma " valójában csak egy frontszakasz a világ gazdasági újrafelosztásához vezető politikai világháborúban .

ilyeneket én is tudok. sőt, kicsit még permutálom, és kijön belőle 3 másik is.

@on the other hand:
Ha tudsz, akkor írjál . De csak igazat szabad írni .

Amikor az USA és az Unió egyes országai is nagyon el vannak adósodva, akkor végül az fog rosszul járni, akinek felértékelődik a pénze, mert ezzel nem lesz versenyképes a világpiacon, ahol most alapvetően árverseny van .

@Sorge:

Azt kellene látnod, hogy még az unión belül is nagyon sokféle közigazgatási rendszer működik. Óriási jelentősége van tehát annak, hogy egy-egy terület felügyeletét milyen közigazgatási hagyományokkal rendelkező állam koncepciója alapján dolgozták ki.

A német közigazgatás például az önkéntes bevalláson, és a (tervezd és) csináld magad, és mi majd jól jóváhagyjuk elven alapul. Valójában ez a rendszer roppant hatékony akkor, ha a társadalom támogatja az államot és a közigazgatást, ha a szereplők jellemzően maguktól is jogkövetőek, ha a szereplők felismerik, hogy hosszabb távon nekik is a jóhiszeműség és a jogkövetés a kifizetődő. És még nem is a németeké a legextrémebb példa az önkéntes jogkövetés feltételezésén...(A legenda szerint anno az elektronikus aláírás európai szabályai megalkotásánál kisebb zavart okozott az, hogy a svéd tárgyaló csoportnak el kellett magyarázni, hogy miért is kell egyáltalán elektronikus titkosítás az elektronikus aláírásokhoz....)

Magának a maastrichti kritériumok teljesítésének az ellenőrzése tulajdonképpen a német közigazgatás hagyományain alapul, amely nem épp az ember nyakában loholós típus (nem úgy mint a miénk...).

A probléma az, hogy nem minden tagállam ennyire belátó a saját hosszútávú érdekei kapcsán, és az, hogy ezt nem ismerte fel a rendszert felügyelő szervezet. A szervezet egyik fele azért, mert erre nem is számított a saját hagyományai miatt (szegények, magukból indultak ki...) a másik fele pedig nem akart ugrálni politikai okok miatt, és azt hitte, hogy a többiek is hasonló okok miatt nem ugrálnak (mindig, mindenki magából indul ki...).

Mi ebből a tanulság? Csupán az, hogy bőven van még lehetőség az államok, társadalmak összeszokására. Valamint az, hogy amíg egyes tagállamok a saját kárukon meg nem tanulják azt, hogy a jóhiszeműséggel való visszaélés hosszú távon árt az érdekeiknek, addig bizony igenis lesznek hasonló problémák az unióban.

És van még egy sokkal általánosabb tapasztalat is: a hibák leggyakoribb oka az, hogy mindenki magából indul ki, és feltételezi, hogy a többiek is hasonlóan gondolkoznak mint ő. Ez pedig félreértésekhez, problémákhoz vezet, minden hátsó szándék nélkül. Az emberi hülyeség az emberi történelem egyik főszereplője. És jó eséllyel az is marad...

@Rorgosh:
Bocs, de nem lettem a véleményedtől okosabb .
Akkor most közérthetően a véleményem :
Egy színjátékot látunk, mert évek óta létező és ismert problémával tendenciózusan most hozakodnak elő .
Az Unió eladósodott országainak és exportáló országainak a gyenge euró az érdeke . Tehát ezért is mennek bele ebbe az időhúzó cirkuszba, aminek hatására folyamatosan gyengül az euró .

@Sorge:

Arra válaszoltam, hogy ugyan miért nem vették észre az illetékesek, hogy egyes tagállamok folyamatosan megsértették a kritériumokat. És a válasz erre, hogy az illetékesek olyan közigazgatási környezethez szocializálódtak, amely alapvetően nem a szigorú és alapos ellenőrzésen, hanem az ügyfelek bevallásán alapul. Így persze spórolni is lehetett az illetékes szerv költségeivel is.

Ebből következően - bár azt alighanem tudták, hogy egyes tagállamok időnként kozmetikázzák a jelentéseiket - nem voltak tisztában a probléma súlyával.

Attól persze még mindig fennáll az, hogy egyes tagállamoknak - különösen Németországnak - a gyenge euró az érdeke, ami miatt nyilvánvalóan nem is érezték akkora problémának a görög válság mellékhatásait.

Ugyanakkor az is szerepet játszott, hogy a válságkezelő csomagok miatti adósságállományok következtében a görögök megsegítését célzó további hitelfelvétel egyáltalán nem népszerű a kormányok körében, különösen az után, hogy már másokat is ki kellett húzni a slamasztikából. Vagyis egyszerűen senki nem szereti, ha fejőstehénnek nézik.