Barry Eichengreen még 2007-ben élénken érvelt az eurótól való szabadulás ellen. A Vox most fontosnak tartotta újramelegíteni az érveket. Eichengreen szerint az euróövezetből való kilépés költségei óriásiak volnának: meglóduló infláció és drágább külső finanszírozás mellett ott tornyosulnának a szűken vett gazdasági károknál is fenyegetőbb politikai csapások, leginkább a másodrendű uniós ország és hiteltelen adós örökös stigmája. És akkor még nem is beszéltünk az egyszerűnek látszó, de Eichengreen szerint valójában döntő procedurális költségekről. Arról például, hogy az összes magánjogi szerződést újra kellene kötni, és az egész fizetési rendszert újra kellene tervezni.

Paul Krugman ellenszól, de legalábbis kételkedik. Megoldaná-e a görögök problémáját, ha minden adósságukat elengednék? Aligha. A költségvetés elsődleges hiánya 2009-ben is a GDP 8.5%-a volt (elég mellbevágó, nem?), vagyis nem (csak) az adósságteher okozza a problémát, adósság nélkül is rettenetesen túlköltekeznek. Strukturális problémák vannak (honnan is ismerős ez a szöveg?), súlyos a lemaradásuk a versenyképességben. Ezen csak az egyszeri erőteljes leértékelés (leértékelődés?) segíthet. Krugman szerint a mai Görögország a 2001-es Argentínára hasonlít, lám, azoknak is milyen rosszat tett, hogy bennragadtak egy merev árfolyamrezsimben.

Messze van a végkifejlet, ebben mindkettőjükkel egyetérthetünk.