nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Több őszinte hibát!

2010.05.25. 10:09 eltecon

Az 1970-es években születettek többségét hason altatták, mert Benjamin Spock akkor divatos útmutatásai szerint ez így volt helyes. Többségük megúszta. Mintegy hatvanezer csecsemő bölcsőhaláláért viszont pont ez a bölcs tanács a felelős. Rettenetes? Szerintünk is. Pedig nagyon hasonló az, ami újra és újra velünk is megtörténik, amikor kipróbálatlan és ellenőrizetlen agyszülemények (nevezzük őket politikai elképzeléseknek) tárgyai vagyunk - érvel Tim Harford, és csak mélyen egyetérteni tudunk.

Az orvostudományban látványosak és tragikusak a hibák, ezért nagyon fontos a pontos tesztelés. Nem véletlen, hogy az orvoslásban már több mint fél évszázada jelen vannak az ún. randomizált kísérletek. Újabban a közgazdaságtanban is megvetették a lábukat, mi is sokat szemléztük őket. (Ha mégsem eleget, álljon itt még egy népszerűsítő összefoglaló, sosem lehet sok belőle.) 

A randomizálás mindössze annyit jelent, hogy megpróbáljuk teljesen véletlenszerűvé tenni azt a kiválasztást, amelynek során a tesztalanyok egy része kezelést kap, másik része pedig nem. Vagyis a kísérleti eredményeket nem torzítják a kiválasztás aránytalanságai vagy elhajlásai, például az, hogy csak a legszegényebbeket vagy a legszebbeket vonjuk be a vizsgálatba, vagy hogy minden résztvevőre egyszerre zúdítjuk rá az üdvösnek gondolt megoldásunkat. Ez a véletlenszerűség különbözteti meg a tudományos statisztikai módszert az ötletszerű adatmasszírozástól. Ne feledjük, kísérletek állandóan zajlanak, csak a nem randomizálókból nem tudhatunk meg semmi biztosat.

Igen, ilyen ártalmatlan dologról van szó, ezért is nehéz megmagyarázni, hogy miért nincs valódi felhasználói (értsd: szabályozói és döntéshozói) igény az ilyen kísérletekre. Nemcsak nálunk, Amerikában is ritkán, Európában alig. Pedig még csak nem is drága dolog. (Gonosz kiszúrás, de a tudományos módszerekkel kapcsolatos cinizmus ékes bizonyítékaként Harford egyetlen területet ellenpéldát tud: randomizált kísérletek százai vizsgálták, hogyan lehet a választópolgárokat rábírni, hogy elmenjenek szavazni.)

Azért mielőtt tömegtüntetést szerveznénk minden állami középület elé, hogy tessék randomizálni, ne feledjük: nem minden kérdésben lesz a módszer a segítségünkre. Nem ad segítséget abban, hogy kell-e kamatot csökkentenie a jegybanknak (pláne hogy mikor és meddig), hogy legyen-e kettős állampolgárság, hogy jobb-e a több minisztérium, mint a kevés. De lehetne (lehetett volna?) igazi, tudományos statisztikai bizonyítékunk arra, hogy segít-e az oktatásban az elektronikus szupertábla, működik-e a mikrohitelezés vagy a Széchenyi-kártya, hogy milyen ösztönzőkkel lehet elérni, hogy a gyerekek járjanak iskolába (és hogy a szülők odaküldjék őket), hogy a fiatalkorú bűnelkövetők kevésbé essenek vissza, vagy hogy a magyar háztartások energiatudatosabban viselkedjenek. A kis kérdések módszere.

A mai gazdaság- és társadalompolitikai programok nagyrészt olyanok, mint Doktor Spock altatási tanácsai: határozottak, tekintélyelvűek és károsak. Szörnyű lenne persze, ha a nagyívű elképzelések kidolgozói állandóan azzal szembesülnének, hogy javaslataik elbuktak a szisztematikus statisztikai elemzés próbáján. Választópolgárként azonban semmit sem kívánhatunk jobban, mint minél több őszinte beismerést, minél több gyorsan korrigált hibát. Drukkoljunk, hogy ne csak az új elképzelések, hanem az elvetett ötletek is szaporodjanak.


6 komment

Címkék: gazdaságpolitika fejlődésgazdaságtan ökonometria portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr322021656

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mig8 (törölt) 2010.05.25. 10:18:16

De van! Itt van pl a szociális kártya, amit Monokon vezettek be. Ott kipróbálják, hogy működik-e gyakorlatilag véletlenszerűen kiválasztott tesztalanyokon.

A dolog hátulütője, hogy senki sem szeret veszíteni, vagy rosszul járni. Márpedig a tesztelésben és a kísérletezésben ez is benne van, mint lehetséges kimenet. Mondanád csak azt, hogy mostantól mondjuk Szegeden kipróbáljuk mondjuk az ingyenes BKV-t (na jó, annak a helyi változatát)! Egyfelől lenne tiltakozás, hogy miért pont ott, másfelől, hogy mi lesz a kieső bevételekkel, harmadfelől, hogy ha jó, akkor máshol miért nem és még sorolhatnám.

aszora 2010.05.25. 20:48:53

"randomizált kísérletek százai vizsgálták, hogyan lehet a választópolgárokat rábírni, hogy elmenjenek szavazni"

Ez is csak kidobott pénz volt:

- a következő adócsökkentési kampányt úgy kell bevezetni, hogy annak jár a következő 4 évben pl. 3% adójóváírás, aki az előző választáson leadta a szavazatát. :)

Ebből is látszik, hogy jó kísérletet kitalálni, megvalósítani, és az eredményeket helyesen értékelni igen nehéz, ritkán is sikerül igazán jól.

A digitális táblánál pl. szerintem egyáltalán nem az a kérdés, hogy segít-e az oktatásban (valószínűleg nem sokat), hanem inkább az, hogy annak az usque 40 mrd Ft-nak milyen jellegű felhasználása segíti elő a legjobban az oktatást.

A szóbajöhető felhasználási módok viszont igen számosan léteznek, így ez sem feltétlenül könnyű kérdés.

De pl. nézhetjük "szűk keresztmetszet" szemlélettel is dolgot: hol a legnagyobb a probléma, mi a leginkább visszahúzó erő, és annak megoldására-javítására koncentráljuk a forrást. Az oktatás legkomolyabb problémája valószínűleg nem a táblák használata volt, azt viszont tudjuk, hogy számos egyéb komoly megoldatlan probléma létezik, ebből tehát azt a következtetést vonnám, le, hogy a digitális táblák a jelen helyzetben felesleges luxuskiadásnak tekinthetők, és akkor még utána sem néztem, hogy mekkora volt közbeszerzési ár/piaci ár arány (tippelek: 1-nél nagyobb).

Ezt a kérdést tehát, bár lehetne randomizált kísérlettel vizsgálni, de ez egy nagyon szűk nézőpont lenne.
Akkor inkább a szóbajövő különöző tényezők hatását lehetne vizsgálni mondjuk határhaszon szempontjából (ez sem lenne egyszerű mert a hatások tipusan hosszútávon jelentkeznek ebben az esetben).

Másrészt a randomizált kísérletek eredménye is sokszor addig releváns, amíg teljesül a "minden egyéb feltétel változatlan" alapfeltevés.

Emiatt pl. manapság Magyarországon számos kísérlet értékelése is erősen kétséges lehetne, mert a gazdasági társadalmi környezet bizonyos részei gyorsan változnak, nincsenek hosszútávú programok (vagy ha vannak akkor is egy esetleges kormányváltáskor hirtelen elhalálozhatnak), így a stabil feltételek hiánya miatt túl sok a független változó, ami rontja az elérhető "statisztikai bizonyosságot" is.
A különböző érdekek által motivált különböző interpretációkról nem is beszélve.

Pl. egy hosszútávon kiegysúlyozott költségvetés sokkal inkább összehasonlíthatóvá tenné az egyes kormányzati ciklusok eredményét, ami mind döntéshozatali szempontból, mint a tarnszparenci-demokrácia szempontjából (szavazók is könnyebben választhatnának preferenciát az egyes elképzelések közül) rendkívl előnyös lenne.

Így meg van felelősség elkenés-semmit sem csinálás hitelfelvétellel, majd visszamutogatás-felelősségelhárítás a következő ciklusban, az egyszeri állampolgár meg döntse el kinek van igaza, mikor még a szakma sem egységes minden esetben.
Meg kell szüntetni az iylesmit, és mindenkinek könnyebb a dolga hosszú távon.

Na pl. szerintem ez is tuti, nem kell hozzá kísérlet, a többi kísérletet pedig könnyebbé tenné néhány fix igazodási pont :)

mig8 (törölt) 2010.05.26. 09:10:51

@aszora:

Ez egy kicsit hosszúra sikerült, nem? voltaképp mit is akartál mondani?

Ahogy én látom, tesztelni érdemes. de könyörgöm, ne az egész társadalmon egyszerre! Hanem csak kisebb területeken. Pl különböző típusú közlekedési rendszereket lenhetne kipróbálni a nagyvárosokban.

A randomizálás nem akadály, az kivitelezhető.

Egy gát van. Az orvostudományban a tesztelést mindig többé-kevésbé önkénteseken végzik. A gazdaságban ilyen nincs.

perro morado 2010.05.26. 16:04:03

Azert a randomizalasnak is vannak korlatai a gazdasagi/tarsadalmi programok ertekeleseben.

A randomizalas nagy elonyekent szokas feltuntetni, hogy kiszuri az (on)kivalasztasi hatasokat. (Pl. eleve produktivabb emberek mennek egyetemre, nem az egyetemtol lesznek azok.)

Ebbol kovetkezik, hogy a randomizalt kiserletek a programoknak az *egesz* mintaveteli populaciora vonatkozo atlaghatasat merik. (Vagy esetleg valamilyen kvantilis-hatast.) Ha viszont a program tenyleg vegrehajtasra kerul es nem kotelezo jellegu, akkor sokkal erdekesebb lehet, hogy mi a program hatasa azokra a gazdasagi szereplokre, akik majd *tenylegesen* ugy dontenek, hogy reszt vesznek benne. Vagyis nem biztos, hogy erdemes kiszurni az osszes szelekcios hatast.

mig8 (törölt) 2010.05.27. 07:19:31

@perro morado:

Egyetértek. Ráadásul van egy réteg, amelyik magától soha nem venne részt ilyen kísérletekben. Pedig sokszor épp rájuk volna szükség.

óriás 2010.05.28. 19:32:05

Másrészt: mennyire építsünk az eredményekre, ha valami valahol kijött egy módszertanilag akár szuperkorrekt randomizálásból, de nem értjük a mögöttes magyarázó mechanizmust, ami a specifikust általánosíthatóvá emelné?
Ellenérvek bővebben:
www.princeton.edu/~deaton/downloads/Instruments%20of%20development%20v1d_mar09_all.pdf
süti beállítások módosítása