Korábban már idéztünk olyan vizsgálatokat, amelyek a globális egyensúlytalanságot egyszerűen a kínai férfiak házasodási vágyával hozták kapcsolatba. A BIS kínai megtakarításokkal foglalkozó műhelytanulmánya szerint a kérdés azért ennél jóval bonyolultabb, hiszen a 2000-es években nemcsak a kínai háztartások, hanem a másik két nagy gazdasági szektor, a vállalatok és a kormányzat is erőteljesen spórolt, s a szélsőséges eredmény e három szektor viselkedésének eredője. Talán nem túlzás szélsőségesnek nevezni egy olyan makroökonómiai helyzetet, amelyben egy óriási méretű gazdaság polgárai a GDP felét (!!!!!!!) megtakarítják, és az aggregált marginális megtakarítási hajlandóság 60% körül van.