Mohó bankárok, rossz szabályozás és felelőtlen politikusok? Persze. Ám Raghuram Rajan hoszabban ható és mélyebb okokra világít rá.
Pénzügyi válság: mélyebb okok
2010.07.14. 19:52 eltecon
3 komment
Címkék: válság okai
A bejegyzés trackback címe:
https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr302152002
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bulvármédiás => · http://kepviselo.blog.hu 2010.07.15. 11:06:31
Érdekes olvasmány, és jó, hogy megpróbál leásni a probléma gyökeréig, de ezzel én még nem menteném fel a bankárokat!
Rorgosh 2010.07.18. 10:09:22
@bulvármédiás =>:
Nem is felmentésről van szó, hanem arról, hogy megértsük a mozgatórugókat. Egy picit ugyanis túlegyszerűsített az a nézet, hogy a bankárok mohók, ezért túl sokat akarnak és ezzel végül válságot okoznak.
A bankárok éppolyan emberek, mint bárki más. Éppúgy hatnak rájuk az állami ösztönző rendszerek, mint másra, és éppúgy megvan a véleményük mindenről. És ha a kormányzat fokozottabb kockázatvállalásra ösztönzi őket, akkor egyrészről épp úgy számítanak rá, hogy a kormány tudja mit csinál, mint mi, másrészről számítanak arra, hogy a kormányzat kisegíti őket abból a helyzetből, amelyekbe épp a kormányzati ösztönzés okán ugrottak bele.
A cikk épp ezért arra hívja fel a figyelmet, hogy a kormányzat alkalmazott hibás ösztönzőket egy társadalmi probléma egyszerűbb megoldása érdekében, ahelyett, hogy azt a problémát a gyökereinél próbálta volna kezelni.
És még valami. Bár a cikk nem ír róla, de van még egy hangsúlyos jelenség: a kormányzat késztetést érez arra, hogy a strukturális egyenlőtlenségeket kiegyenlítse. Vagyis csak kevéssé hajlandó újabban elfogadni azt, hogy a különböző munka - ami különböző szakképzettségeken alapul - bizony különböző életszínvonalhoz vezet.
Nem is felmentésről van szó, hanem arról, hogy megértsük a mozgatórugókat. Egy picit ugyanis túlegyszerűsített az a nézet, hogy a bankárok mohók, ezért túl sokat akarnak és ezzel végül válságot okoznak.
A bankárok éppolyan emberek, mint bárki más. Éppúgy hatnak rájuk az állami ösztönző rendszerek, mint másra, és éppúgy megvan a véleményük mindenről. És ha a kormányzat fokozottabb kockázatvállalásra ösztönzi őket, akkor egyrészről épp úgy számítanak rá, hogy a kormány tudja mit csinál, mint mi, másrészről számítanak arra, hogy a kormányzat kisegíti őket abból a helyzetből, amelyekbe épp a kormányzati ösztönzés okán ugrottak bele.
A cikk épp ezért arra hívja fel a figyelmet, hogy a kormányzat alkalmazott hibás ösztönzőket egy társadalmi probléma egyszerűbb megoldása érdekében, ahelyett, hogy azt a problémát a gyökereinél próbálta volna kezelni.
És még valami. Bár a cikk nem ír róla, de van még egy hangsúlyos jelenség: a kormányzat késztetést érez arra, hogy a strukturális egyenlőtlenségeket kiegyenlítse. Vagyis csak kevéssé hajlandó újabban elfogadni azt, hogy a különböző munka - ami különböző szakképzettségeken alapul - bizony különböző életszínvonalhoz vezet.