A jüan árfolyama továbbra is a gazdaságpolitikai viták középpontjában áll Amerikában. A Kínát agresszív merkantilizmussal, valutájának mesterséges manipulálásával vádolók egyik szócsöve Krugman, akinek ebbéli álláspontját már sokszor idéztük. Éppezért most olvassunk valakit az ellentáborból. Scott Grannis szerit ez marhaság, szó sincs arról, hogy Kína alulértékelné a jüant. Ha ezt tenné, annak - egyebek közt - látszania kellene Kína és az USA inflációjának különbségében. Márpedig ilyet ő nem lát.
Szokatlan szemszögből tárgyalja a jüan árfolyamának problémáját Dani Rodrik. Szerinte a kínai árfolyampolitikának nemcsak az USA-Kína relációban van kiemelt jelentősége, a jüan árfolyama érdemben befolyásolja a Kínával szorosabb gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokat ápoló szegény fejlődő országok sorsát is. Rodrik cikke érdekes olvasmány, bár az olvasónak időnként olyan érzése támad, mintha a 60-as években divatos fejlődésgazdaságtan irodalmát olvasna. Erőteljes aktív iparpolitikát, a belföldi ipar fejlesztése érdekében a valutaárfolyam manipulálását és más hasonló módszereket ajánl figyelmükbe. Jó, jó, szegény országok, fejlődő országok ezek, de azért piacgazdaságok. Kínában tényleg leginkább a hatóság dönt a valuta árfolyamáról, s az ország méretei miatt ennek a döntésnek a reálárfolyamra is lehet tartós hatása. Egy kis nyitott piacgazdaságban azonban a reálárfolyam még akkor sem az ország kormánya által szabadon megválasztható változó, ha az ország amúgy szegény és fejlődő.
