nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Caveat ... quis?

2010.09.26. 14:03 eltecon

Valaha a fogyasztóvédelem nagyrésze  a mainstream közgazdászoknak gyanús paternalista eltévelyedésnek tűnt. Vegyen a homo oeconomicusnak gondolt fogyasztó a piacon, amit akar, és ha nem tartották be a szerződésben ígérteket, ott a bíróság, az állami szabályozgatásra semmi szükség! - gondoltuk. Az első lékeket ezen a valóban kissé drákói-szociáldarvinista világnézeten az információ közgazdaságtana ütötte: aszimmetrikus információs helyzetben a piac becsődölhet, tanította Akerlof, legalábbis informálás kikényszerítésére tehát hasznos lehet az állami szabályozás.

Hogy a címkézésen túl is lehet az államnak jólét növelő feladata, azt (a szociáldemokraták és a becsapott nyugdíjasok után) a közgazdászok akkor kezdték újra  pedzegetni, amikor a blogunkban többször reklámozott viselkedési közgazdaságtan megengedte, az elméleti közgazdász túltekintsen a homo oeconomicus dogmáján, és modelljeiben esendő fogyasztói lélektanunkat is beemelje: mondjuk a status quo torzítást, avagy az idő-inkonzisztenciát (pszichológusok tudják: van még egy pár hasonló).

Akit érdekel, hol is tartunk most, mit is tanít a közgazdaságtan a fogyasztóvédőknek, annak jó szívvel ajánljuk a jövő heti konferencia elé Vincze János áttekintő cikkét a legfrissebb Közgazdasági Szemlében (Miért és mitől védjük a fogyasztókat? / Aszimmetrikus információ és/vagy korlátozott racionalitás  LVII. évf., 2010. szeptember, 725—752. o. — sajnos, ezt csak az előfizetők tudják letölteni) és az ugyanő által a laikusoknak írt rövidebb összefoglalót a szuveren.hu-n.


1 komment

Címkék: mikroökonómia behaviorizmus

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr832324320

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mig8 (törölt) 2010.09.27. 07:15:07

Egy eset Angliából. A nagy kereskedelmi üzletláncok tudják, hogy az emberek veszik a csirkecombot, hát azt próbálják meg minél olcsóbban adni. Emiatt rossz minőségű, sokszor olcsó importot raknak ki. A rossz minőség = rosszul tartott, hormonkezelt (?), stb csirkét jelent. Fél fontért drágábban már lehetett találni biocsirkét is akár.

Ebben az esetben a fogyasztóvédelem a tájékoztatást jelenti, amit legtöbbször civilek végeznek el és meg is van a hatása.
süti beállítások módosítása