A pénz nem boldogít. Pontosabban, csak akkor, ha a szomszédnak kevesebb van belőle, mint nekünk. Ez a veleje Richard Easterlin még a 70-es évekből származó megfigyeléseinek. Bármely adott társadalomban a gazdagok valóban boldogabbak a szegényeknél, ám a gazdagabb országok lakói átlagosan nem boldogabbak a közepes jövedelműekénél. Továbbá, noha jóval gazdagabbak vagyunk, mint a szüleink voltak a mi korunkban, nem vagyunk boldogabbak náluk.
Easterlin óta sokan foglalkoztak boldogságkutatással, s a dolog mintha mostanában különösen divatban lenne. Az újabb eredmények részben megerősítik, részben cáfolják a fenti konklúziókat. A dolog jórészt azon múlik, mit is értünk egész pontosan boldogságon. A különböző boldogságfogalmakhoz ugyanis eltérő mértékek tartoznak. Az azért mégiscsak figyelemre méltó, hogy Barack Obama adminisztrációjában három ismert boldogságkutató is vezető pozíciót tölt be.
