Nem vagyok meggyőződve arról, hogy akár a bajba került euróövezeti periféria, akár a mentőöveket finanszírozó államok jól járnának azzal, ha az előbbiek elhagynák a monetáris uniót.

Kezdjük ott, hogy a problémás országok egyike sem elsősorban az euró miatt került ilyen helyzetbe. Görögország esete egyértelmű, az elképesztő mértékű túlköltekezés miatt jutottak de facto államcsődbe, euróövezeti tagságuk talán lehetővé tette, hogy tovább titkolják a helyzetet, de semmiképpen sem okozta azt. Írország fő problémája egy méretes ingatlanpiaci lufi miatt bedőlő bankok, illetve az ezeknek adott állami garancia, ez szintén megtörténhetett volna akkor is, ha van saját valutájuk. Spanyolországban szintén a bankrendszerrel vannak gondok, illetve a brutálisan magas munkanélküliséggel (ami korábban is magas volt egyébként), Portugáliát én meg kicsit járulékos veszteségnek érzem, szerintem ők nem kerültek volna reflektorfénybe, ha nincs a többi problémás adós.

Az euróövezeti tagságot főként azért szokták hibáztatni, mert recesszió idején megnehezíti az árak és bérek leértekelődését. Ha egy országnak van saját valutája, az gazdasági problémák esetén gyengül, kvázi automatikus megszorításként javítja a folyó fizetési mérleget, visszafogja a fogyasztást, ösztönzi a külföldiek beruházását. Monetáris unióban ehhez az áraknak és a béreknek kell csökkenniük, azonban ezek jellemzően rugalmatlanok. A rugalmatlanságot viszont főként a jóléti társadalmak erős szakszervezetei és a bérezéssel kapcsolatos szigorú állami szabályozás okozza. Ha egy országban meglenne a társadalmi felhatalmazás az euróövezet elhagyására, ami azért nem kis döntés, akkor ezzel inkább le lehetne számolni a bérszint alkalmazkodását gátló tényezőkkel.

Németország, Hollandia és a többi, rendezett államháztartással rendelkező euróövezeti állam szempontjából szerintem nagyrészt mindegy, hogy a felelőtlen költekezők euróval fizetnek-e, vagy sem. Az eurót nem értéktelenítené el akár Spanyolország államcsődje sem, amíg Németországban lehet vele fizetni. Az államcsődöket jellemzően azért kíséri a nemzeti valuta bedőlése, mert utolsó lépésként a jegybank pénzt nyomtat az adósságok visszafizetésére, de erre a független ECB miatt nincs lehetőség. A "mentőövkényszer" pedig alapvetően nem az euróövezeti- hanem az EU-tagságból adódik, az európai politikusok nem szeretnék az elmúlt évtizedek integrációjának eredményeit kidobni az ablakon néhány államcsőddel, illetve természetesen ott van az is, hogy a német és francia politikusok védenék országaik bankjait, amik jelentős problémás államkötvény-állománnyal rendelkeznek.

azaz röviden annyi, hogyha valaki tényleg kilép az eurózónából, az inkább politikai döntés lesz, mintsem a válságkezelés eszköze.

@SCUMM:
Evvel egyetértek.

Az Únióban és az eurozónában is nagyjából ugyanazok az országok küszködnek állandóan problémákkal, akik az únión és az eurón kívül is problémásak volt, nagyon kevés kivétellel (Írországról si mostanra kiderült, hogy azért jelentős részben csak lufi volt, Izland az eurozónán kívül ugyanígy járt, de az angoloknál is nagy lufi volt szintén az eurozónán kívül).

Az euró ettől függetlenül mégis bajba kerülhet, mivel az ECB már korlátlan likviditás biztosításáról beszél.

Ha ezt nem tennék, akkor egy esetleges államcsőd nyilván különösebben nem rengetné meg az egész eurozónát.

Viszont ezt teszik így mégiscsak előfodulhat, hogy az euró bajba kerül.

@aszora: korlátlan jegybanki likviditást adni a bankoknak hosszabb távon kb a gorillának kézigránátot kategória, ebből lehetnek gondok.

hogy ez az euró bajba kerüléséhez (=elértéktelenedéséhez) vezethetne? nem tudom. ez annyira spekulatív kategória hogy nehéz értelmeset mondani.

kár lenne az euróért. szép gondolat volt pedig, politikailag mindenképpen.