nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Nem zéróösszegű játék

2011.02.13. 10:08 eltecon

Greg Mankiw Barack Obama évértékelő beszédét használja fel arra, hogy a közgazdaságtan egyik legrégibb üzenetére emlékeztesse saját politikai elitjét. Jól teszi, ez ugyanis egyike azon mantráknak, amit mindig és mindenhol el kell mondani, és akár az unalomig is ismételgetni kell, mert a saját pozícióját szemlélő egyéni döntéshozó számára nem feltétlenül kézenfekvő.

Az azonos terméket eladni kívánó, egymással a globalizálódott gazdaságban akár gyilkos versenyt folytató vállalatok számára teljesen nyilvánvaló, hogy saját piaci részesedésük egy százalékkal való növelése csak úgy érhető el, ha a többiek részesedése ugyanennyivel csökken. Az ország egésze azonban nem versenytársakkal van körülvéve, az ország vezetői számára ugyanennyire nyilvánvalónak kell(ene) lennie annak, hogy az ország nem egy vállalat. A rendszer egészének szintjén mind nyerünk azzal, ha nem legyőzni, megelőzni akarjuk egymást, hanem kooperálunk, szakosodunk, és cserélünk.


6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr202657388

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BISMARCK 2011.02.13. 20:58:22

Az erőforrások végesek. Egyes országok erőforrásai is végesek. Nem kell sok ész hozzá, hogy belássuk, ez egy zéró összegű játék.

Jani haverja · http://alfa-kontakt.info/ 2011.02.13. 23:25:45

@BISMARCK: Nem feltétlenül értek Veled egyet abban, amit írtál: "Az erőforrások végesek. Egyes országok erőforrásai is végesek."

Azon egyszerű oknál fogva, hogy akkor lenne igazad, ha ezt írtad volna :"Az erőforrások EGY ADOTT DOLOGBAN végesek. Egyes országok erőforrásai is EGY ADOTT DOLOGBAN végesek." (A többi erőforrás meg kiaknázatlanul vár ránk, és erre lenne jó a KAPITALIZMUS (az igazi, és tényleges, ami soha nem volt), hogy felderítse az új erőforrásokat (nem önként, nem állami segítséggel, hanem KÉNYSZERBŐL, az "erősebb marad életben" elv miatt).

Így már egyetértenék Veled.

Jani haverja · http://alfa-kontakt.info/ 2011.02.13. 23:33:43

Kis kiegészítés:
Szövőnő,szövőszék vs szövőgép
Lóvasót vs gőzmzdony vs diesel és/vagy elektromos mozdony

Csak egy kis történelem az erőforrások végességéről.

zsoltibacsi · http://skypesuli.hu/ 2011.02.14. 00:08:01

Rövid bejegyzés, de milyen igaz! ;)
süti beállítások módosítása