Természetesen a monetáris politikai döntéshozó testület tagjairól van szó. Nálunk is szokták e madarakhoz hasonlítani őket aszerint, hogy inkább emelgetni, vagy inkább csökkenteni akarnák a kamatot. Christina Romer szerint azonban a FED döntéshozóit manapság nem ezekbe a kategóriákba lehetne igazán rendezni, hanem az elmélészek és empiristák csoportjába. 

Empirista szerinte az - s magát is ilyen közgazdásznak tekinti -, aki a jelenbeli infláció fő meghatározóját a múltbéli inflációban és a munkanélküliség szintjében látja. Ennek alapján pedig a FED-nek tovább kéne nyomulnia a mennyiségi lazítással. Ám a FED ezt nem teszi, mert elmélészekkel van tele. Ezek a hitelességet tekintik a legfontosabbnak, vagyis annak demonstrálását, hogy a jegybank mindenek felett elkötelezett az inflációval szemben. Ők minden olyan lépéstől tartózkodnak, amely elkötelezettségük hitelességét kétségbe vonhatná.  Ha tetszik, előadhatjátok a párhuzamot a múltba- vagy előretekintő várakozások híveinek ütközéseként is. Mindenesetre a cikk jó illusztráció mindenkinek, aki éppen most tanulja az ilyen vagy olyan Philips-görbét, a dinamikus inkonzisztenciát és más efféléket.

Nálunk most éppen nincs Monetáris Tanács, és még azt sem tudjuk, hogy amikor lesz, ki lesz benne. Mit gondoltok, hány elmélész lesz az új testületben?