nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Francia forradalom

2011.07.12. 15:28 eltecon

Mármint: forradalminak beállított adóreform-javaslat.

Frankofón olvasóinknak érdemes a jónevű szerzőhármas: Camille Landais, Thomas Piketty és Emmanuel Saez nemrég publikált, az internetről ingyen letölthető francia jövedelemadó-reform javaslatát összevetni a blogon már méltatott brit társával.


A hangvétel igencsak más: zengzetes mondatok, explicit célként tételezett több horizontáis és főképp vertikális igazságosság, a vállalhatatlan jelen jövedelemadó-rendszerrel való leszámolás követelése, a szűkebb téma nagyon másféleképp szól, mint a kimérten többet, az egész adórendszert felölelő brit egyfelől-másfelől.


De a francia szöveg valóban forradalmi abban is, hogy az etatista hagyománnyal leszámolva az összes háttérszámítást, használt adatot is felteszi  a netre, közérthetően elmagyarázza a szakkifejezéseket, sőt, egy helyre kis szimulációs eszköz segítségével az olvasó is eljátszhatja, ő is reformer pénzügyminiszter.

A felszíni különbségek dacára a francia és a brit anyagot több köti össze, mint ami elválasztja: a meglevő rendszer alapos, mainstream eszközökkel való vizsgálata, a mellékhatások és az adórendszer többféle céljának következetes figyelembe vétele, a kimagasló szakmai minőség.

Mondjuk csak ki  szájbarágósan a nekünk szóló tanulságot: igenis lehet céljaiban mégoly "forradalmi" a költségvetési politika, úgy, hogy közben közgazdaságtanilag megalapozott...  

(köszönjük, SL!)

 


3 komment · 1 trackback

Címkék: francia gazdaságpolitika adórendszer fiskális politika portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr603060798

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Adósságválság – Kinek tartoznak az országok? 2011.07.13. 10:46:32

A héten újra előtérbe került a pénzpiacokon az adósságválság problematikája. Az eddigi kis államok (Görögország, Portugális, Írország) mellé azonban most igazi nagyágyúk csatlakoztak, jelesül Olaszország és az USA. Ezzel egyszersmind a százmilliárd d...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

is 2011.07.12. 19:52:19

a tartalomrol egy kis osszefoglalot nem lehetne kapni? mi lenne a fo csapasirany, a felfedezes, a felismeres, ami jobba tenne a rendszert? vagy csak egy Excel-gyomlalas tortent, hogy milyen parametereket kellene tologatni feljebb vagy lejjebb?

Marengoo 2011.07.12. 21:31:17

Tényleg, mi a lényege? 144 oldal és én nem tudok franciául. Még.

aszora 2011.07.16. 16:57:51

@is:
Röviden és tömören:

A 10. oldal alján kijelenti, hogy az adózás kérdése elsősorban politikai és filozófiai kérdés :)
Ezután pedig hivatkozik Rawls-ra és az emberi jogok egyetemes nyilatkozatára (1789).

A mostani kb. 49%-os összadószintet nem módosítanák, mondván, hogy ez egy társadalmi választás eredménye, viszont a leggazdagabbak effektív adóterhelése jóval alacsonyabb, mint a kevésbé tehetőseké, tehát adóátrendezés kell.

Az eredmény adózási szempontból:

Erősen progresszív, sok sávos jövedelemadó, mindenfajta jövedelem összevonva az adóalapba (tehát a munka és tőkejövedelmek ugyanúgy adózzanak - horizontális igazságosság: ugyanakkora jövedelem ugyanúgy adózik, forrásától függetlenül).

Elveti a sávhatárt meghaladó jövedelemre vonatkozó "marginális" adókulcsokat (szerintük, bonyolult, átláthatatlan, és nem eléggé progresszív), hanem mindig az egész jövedelemre vonatkozó kulccsal operál.
Mondjuk 1100 eurónál 2% a kulcs, havi 2200 eurónál 10%, a kettő között pedig lineárisan nő, tehát 1650 eurónál a kulcs 6% lesz.
A legmagasabb kulcs 60%-os.

A rendszer legyen transzparens, tehát adókedvezmények, és családi adózás nuku (jól kereső férjet nem jutalamzná alacsonyabb kulccsal, mert az asszony otthon ül, mint a jelenlegi rendszerük. Ha viszont az asszony mégis dolgozna, akkor nem mindjárt magas adókulccsal találkozik, mint jelenleg, ha a férj nagyon jól keres. - ettől a foglalkoztatás bővülését remélik.)

A jelenleg szintén csak Fr-ban létező "általános társadalombiztosítási hozzájárulás" (contribution sociale généralisée - CSG) és a sima jövedelemadó összevonása, általában egyszerűsítés.

Az alacsonyabb jövedelmek mérsékeltebb adóztatása persze azt is jelentené, hogy kevesebb transzferre van szükség, tehát egyszerűbb a rendszer, az állami transzfereknél pedig jobban figyelembe vennék a körülményeket ("rejtett jövedelem" pl. ha valaki eltartott egy jómüdú családban, pl. nincs lakhatási költsége, így kevesebb segély is kell neki fizetni).

Az ÁFÁ-ról azt mondják, hogy regresszív, emiatt csökkenteni kell, hogy növekedjen a vásárlóerő (szerintük ez is "jövedelemadó", csak indirekt, és a progresszivitás ellen hat.)

A társadalombiztosításról szóló részeket nagyjából átugrottam, mert tényleg nagyon hosszú :)

A végén még azt fejtegeti, hogy egységes európai szintű adóharmonizáció szükséges, különben a "méltatlan" adóverseny miatt az adóterhelés az optimális szint alá csökkenhet.

A magas adók esetleges negatív következményeiről: a tőkemenekülés réme szerintük "eltúlzott" (de azért az adóharmonizációt szeretnék :)), továbbá semmi sem igazolja szerintük a magasabb adókulcsok teljesítmény-viszafogó hatását, az adóelkerülés/bevallás mellőzését pedgi hatékonyabb nyilvántartás/ellenőrzés illetve eleve egyszerűbb szabályok, joghézagok kizárása stb. biztosítaná.

Nagyjából ennyit tudtam elsőre felfogni.
süti beállítások módosítása