Christopher Sims matematikából szerezte BA fokozatát a Harvardon, majd öt év múlva ugyanott PhD-zett immár közgazdaságtanból. Tudományos pályafutásának jelentős része a Minnesotai Egyetemhez, az „édesvízi” közgazdasági iskola egyik fellegvárához kötődik, ahol húsz éven keresztül, 1970 és 1990 között oktatott. Ezalatt írta meg legnagyobb hatású, már címében is provokatív cikkét („Macroeconomics and Reality”), amelyben nemcsak erősen kritizálta az akkoriban gazdaságpolitikai szimulációkra előszeretettel használt sokegyenletes, keynesi típusú ökonometriai modelleket, hanem az ún. vektor autoregresszív (VAR) modellek segítségével új eszközt is adott a vizsgálódásokhoz. (Remek, bár némi technikai felkészültséget is igénylő prezentáció a VAR-modellekről elérhető például itt.)
Sims ízig-vérig ökonométer, munkásságának középpontjában az ökonometria alapkérdése áll: hogyan lehet a közgazdaságtanban, amely nem kísérleti tudomány, mégis ok-okozati összefüggéseket megbecsülni. Rájött, hogy az 1960-as években divatos nagyméretű ökonometriai modellekben egyáltalán nem tisztázott, hogy mik is az okok (az ún. exogén változók) és mik az okozatok, ezért veszélyes őket hatásvizsgálatokra alkalmazni. Az általa ezek helyett használni javasolt VAR-modell első ránézésre egy egyszerű statisztikai eszköz: néhány változó (pl. a kibocsátás, az infláció és a kamatláb) együttes alakulását azok múltbeli értékeiből jelezzük előre. Sims nagy ötlete, hogy a VAR-modell ok-okozati összefüggések vizsgálatára is alkalmazható, amennyiben néhány tágan megfogalmazott feltételt teszünk a különböző változókat ért sokkok egymás közti viszonyára. Ilyen „identifikációs” feltétel lehet például, hogy ha a jegybank váratlanul megváltoztatja a kamatlábat, az abban a hónapban még nincs hatással az inflációra és a kibocsátásra. Mint ebből a példából is látszik, ezek a feltételek sokszor nem a szigorú elméletből jönnek, hanem „csak” a közgazdasági intuíciót tükrözik, így jóval rugalmasabbak, mint a formálisabb elméleti alapon nyugvó modellek.
A VAR-modelleket azóta széles körben használják előrejelzésre és hatáselemzésre is a jegybankok, pénzügyminisztériumok, nemzetközi intézmények. Sims a modellezési módszertan továbbfejlesztéséből is kivette a részét, az ún. bayesi VAR például részben szintén az ő nevéhez fűződik. Gyakran ír az ökonometriáról tágabb összefüggésben is, propagálva például a bayesi gondolkodásmódot vagy – egy nagy visszhangot kiváltó válaszcikkében – erősen kritizálva az instrumentális változók használatának jelenlegi gyakorlatát. (Az instrumentális változókat standard módon alkalmazzák a mikroökonometriában az ok-okozati összefüggések meghatározására. A híres válaszcikk éppen azt a Josh Angristet fricskázza, aki idén elnyerte a Rajk László Szakkollégium Neumann-díját, és akit éppen tegnap hallhattunk. Sims mintha kevésbé lelkesedne, mint a szakkollégisták.)
A fentiekben elsősorban Sims ökonometriai munkásságával foglalkoztunk, azonban publikációs listájából is nyilvánvaló, hogy a makroökonómia legalább annyira érdekli, mint a módszertan. Interjúiban kifejti véleményét a kurrens makrogazdasági témákról az inflációs célkövetéstől kezdve az euró helyzetéig. A Nobel-díjat is – Thomas Sargenttel megosztva – az empirikus makroökonómia kutatásáért kapta.
