nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Jómód, intézmények és széljárás

2011.11.03. 12:02 eltecon

Hogy a gazdasági növekedés kapcsolatban volna az uralkodó széljárással? Így elsőre marhaságnak hangzik, pedig nem az.

A gazdasági növekedés irodalmának jelentős része foglalkozik azzal, milyen szerepet játszanak az intézmények - különös tekintettel a tulajdonosi jogokat definiáló és védelmező intézményekre - a gazdasági növekedés előmozdításában. A szokásos probléma az okság bizonyítása. Azt látjuk, hogy a gazdag országokban általában jól működnek az intézmények. De vajon ezért gazdagok, vagy azért vannak jó inzéményeik, mert gazdagok? Nem véletlenül foglalkoznak az intézmények szerepét kutatók oly sokat a gyarmatokkal. Az ő intézményeik ugyanis nem saját fejlődésük eredményeként jöttek létre, hanem gyamatosítóik hozták őket magukkal, és bevezetésük viszonylag gyorsan történt.

Idézett posztunk egy olyan kutatást ismertet, amelyben nyolcvan tengeri sziget gazdasági fejlettségét vizsgálva az elemzők úgy találják: pozitív kapcsolat mutatható ki az érintett szigetek mai gazdasági fejlettsége és aközött, hogy milyen hosszú ideig voltak valamely európai ország gyarmatai. Ahol tovább voltak európaiak, ott jobban meghonosodtak a gazdasági növekedésre pozitív hatást gyakorló intézmények.  Ám ismét van egy oksági probléma.

Honnan tudjuk, hogy az európaiak nem a már eleve leggazdagabb, s ezért nagyobb prosperitást ígérő szigeteket gyarmatosították először, amelyek így a leghohosszabb ideig voltak uralmuk alatt? No lám, itt jön a képbe a széljárás. Ha be lehet bizonyítani, hogy a szigetek elfoglalásának sorrendjében a kor tengeri közlekedését alapvetően meghatározó széljárás játszott leginkább szerepet, akkor a fordított okság elvethető.  (Már ha azt gondoljuk, hogy a szélirány önmagában nem okoz fejlettséget. És ezt azért inkább gondoljuk, mint nem.)

Lám, mennyire más ez az egész gondolatkör, mint a 60-as években dívó régi fejlődésgazdaságtan, amely a volt gyarmati országok elmaradottságát éppen a gyarmati múlt terhes örökségével magyarázta. Ha Acemogluék híres tanulmánya nem lett volna elég, még egyszer mondjuk: a gyarmati múlt így utólag áldás, nem átok. 


Szólj hozzá!

Címkék: fejlődésgazdaságtan portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr223350170

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása