nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Titanic-tanulságok normákról és emberekről

2012.04.11. 08:49 eltecon

A Titanic tragédiája lassan közelít a századik évfordulójához, gyűlnek a remek ajándáktárgyak, és már 3D-ben is meg lehet nézni a kilencvenes évek gigantikus szupergiccsét. A jó hír az, hogy ilyenkor a közgazdászok sem tétlenkednek. Két svéd kutató megvizsgálta például, hogy milyen a tipikus hajótörés: bátor és lovagias, mint a Titanic, vagy kisstílű és gyáva, mint a Costa Concordia. A Titanic ugyanis abban is legendás, hogy a nők és a gyerekek jóval nagyobb arányban éltek túl, mint a felnőtt férfiak, beleértve a különösen tengeredzett legénységet. Leo és Kate története tulajdonképpen tipikusnak mondható: a Titanicon a nők háromnegyede, míg a férfiaknak mindössze az ötöde menekült meg. A Costa Concordia története merőben más képet fest, emlékezhetünk, ott pont a kapitány menekült el először a hajóról. A britek persze mindig is tudták, hogy az ő normáik még a jéghegyek dermesztő árnyékában is felülkerekednek a túlélés állatias ösztönein. Tényleg így volna?

Az uppsalai kutatóink szerint korántsem: a nők és a gyerekek túlélési esélye a 18 vizsgált hajótörés közül 11-ben lényegesen alacsonyabb volt, mint a férfiaké. Sőt, a tipikus hajótörést leginkább bizony a legénység ússza meg. Brit lovagiasság? Ó, dehogy: a brit zászló alatt futó hajókon a gyengék túlélési esélyei még az átlagosnál is rosszabbak, a Titanic bizony kivétel, nem szabály. Nem számít az evakuálás hossza sem, lassú vergődés és gyors süllyedés esetén is ugyanaz a képlet: mindenki a saját bőrét menti.

Egyetlen dolog számít: a kapitány viselkedése. A 18 eset 15 ezer érintettjének sorsa leginkább azon múlt, hogy mit lépett a kapitány, ő volt az, aki kikényszerítette a nemes normákat, vagy éppenséggel utat engedett a túlélés zsigeri ösztönének. A Titanic csak abban különleges, hogy a kapitány a helyén maradt, és képviselte a normákat.

A holttestét mellesleg nem találták meg.


1 komment

Címkék: értékek gazdaságtörténet

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr744381854

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bankvezér 2012.04.11. 10:02:37

Érdekes kísérletnek vagyok tanúja. Ahogyan Almási Miklós professzor elkalandozik a közgazdaságtanban, úgy Pete Péter professzor elkalandozik a filozófiában. :)
süti beállítások módosítása