A Titanic tragédiája lassan közelít a századik évfordulójához, gyűlnek a remek ajándáktárgyak, és már 3D-ben is meg lehet nézni a kilencvenes évek gigantikus szupergiccsét. A jó hír az, hogy ilyenkor a közgazdászok sem tétlenkednek. Két svéd kutató megvizsgálta például, hogy milyen a tipikus hajótörés: bátor és lovagias, mint a Titanic, vagy kisstílű és gyáva, mint a Costa Concordia. A Titanic ugyanis abban is legendás, hogy a nők és a gyerekek jóval nagyobb arányban éltek túl, mint a felnőtt férfiak, beleértve a különösen tengeredzett legénységet. Leo és Kate története tulajdonképpen tipikusnak mondható: a Titanicon a nők háromnegyede, míg a férfiaknak mindössze az ötöde menekült meg. A Costa Concordia története merőben más képet fest, emlékezhetünk, ott pont a kapitány menekült el először a hajóról. A britek persze mindig is tudták, hogy az ő normáik még a jéghegyek dermesztő árnyékában is felülkerekednek a túlélés állatias ösztönein. Tényleg így volna?

Az uppsalai kutatóink szerint korántsem: a nők és a gyerekek túlélési esélye a 18 vizsgált hajótörés közül 11-ben lényegesen alacsonyabb volt, mint a férfiaké. Sőt, a tipikus hajótörést leginkább bizony a legénység ússza meg. Brit lovagiasság? Ó, dehogy: a brit zászló alatt futó hajókon a gyengék túlélési esélyei még az átlagosnál is rosszabbak, a Titanic bizony kivétel, nem szabály. Nem számít az evakuálás hossza sem, lassú vergődés és gyors süllyedés esetén is ugyanaz a képlet: mindenki a saját bőrét menti.

Egyetlen dolog számít: a kapitány viselkedése. A 18 eset 15 ezer érintettjének sorsa leginkább azon múlt, hogy mit lépett a kapitány, ő volt az, aki kikényszerítette a nemes normákat, vagy éppenséggel utat engedett a túlélés zsigeri ösztönének. A Titanic csak abban különleges, hogy a kapitány a helyén maradt, és képviselte a normákat.

A holttestét mellesleg nem találták meg.