Alfred Marshall egyszerű piaci modellje minden bevezető közgazdasági kurzus legfontosabb témája, és méltán. A keresleti és kínálat görbék tologatásával töltött idő busásan megtérül, a modell intuitív és végtelenül hasznos. Szerencsére a bevezető kurzus diákjai ritkán kérdeznek rá a modell statikus jellegéből fakadó korlátokra. Például arra, hogy a kereslet megnövekedése miatti áremelkedés mikor, mennyi idő múlva következik be, hiszen ha rugalmas áralakulást tételezünk fel, akkor a kiflinek reggel a boltban sokszorosába kellene kerülnie a délutáni árához képest.
Felsőbb szintű kurzusokon persze már részletezhetjük a különböző jószágok piacainak e téren tapasztalható specifikumait és ezek okait, de a legelső órán ez általában nem megy. Az alkalmas példák megtalálásához segítségünkre lehet egy kaliforniai kocsmáros újítása. Bárjában a fogyasztható italok ára attól függ, hogy a vendégek éppen mennyit rendelnek belőlük. Ha egy konkrét fajtából már 15 perce senki sem kért, annak árát csökkentik, amiből sokat rendelnek, azét viszont emelik. Az aktuális italárakat a kocsmában elhelyezett nagy tévéképernyőkön kísérheti figyelemmel a nagyérdemű, hogy kellően informált döntéssel alkalmazkodhasson.
A Freakaonomics posztjához kommentelők fantáziája persze rögtön meglódult, mindjárt a határidős ügyletek bevezetésének következményeit kezdték latolgatni. Mi itthon inkább arról ábrándozunk, hogy ha ilyen kocsma Pesten is lenne, biztosan ott tartanánk a témával foglalkozó órát.