nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

A makromodellek empirikus teljesítményéről - Világi Balázs vitaindítója

2012.04.23. 13:00 eltecon

Világi Balázs a barcelonai Universitat Autonomán szerzett doktori fokozatot 2005-ben. A Magyar Nemzeti Bank vezető kutatója a pénzügyi stabilitással foglalkozó főosztályon. Korábban többek között az MNB sztochasztikus, dinamikus, általános egyensúlyi (DSGE) modellének kidolgozója, társszerzője. Szakkollégiumi kurzusokon, illetve egy rövid kitérő erejéig a Corvinus egyetemen sokan az ő jegyzeteiből tanulták a modern makroökonómiai modellezés alapjait.

A vitaindító egyben letölthető innen.

Bevezetés

Az 1970-es, 80-as években módszertani forradalom zajlott a makroökonómiában, az ennek hatására kifejlesztett dinamikus, strukturális modellek pedig napjainkra egyeduralkodóvá váltak a szakterületen. Ugyanakkor a 2007 óta tartó gazdasági válság váratlanul érte a főáram makroökonómiáját, ennek kapcsán pedig felerősödtek az ellene irányuló kritikák.

A kritikusok szerint a mainstream makroökonómia abszurd feltevésekre épülő, a matematikai technikát öncélúan használó empirikusan irreleváns modellekre épül. Ezzel szemben az irányzat hívei azzal érvelnek, hogy bár léteznek olyan egyszerűbb gyakran minden közgazdasági megfontolást nélkülöző modellek, amik jobban illeszkednek az aggregált makroökonómiai idősorokra, mint a főáram szofisztikált strukturális modelljei, de nem ez a fő cél. Ugyanis ezeknek a strukturális modellek az a célja, hogy olyan közgazdasági magyarázatokat szolgáljon a makroökonómiai jelenségekre, ami az egyes mikroökonómiai szintű gazdasági szereplők viselkedésére vezethető vissza. A főáram művelői szerint bár lehet, hogy ez a modellezési stratégia rövidtávon kevéssé tűnik gyümölcsözőnek, mint a szimplább, a magyarázatokra kevésbé fókuszáló modellek, de hosszabb távon ezek a főárami modellek az aggregált adatokhoz való illeszkedés szempontjából is jobbak lesznek. Ahogy Kónya István fogalmazott ezen a blogon Thomas Sargentet méltató írásában: „A vonatok eleinte lassabbak voltak, mint egy vágtató lovas. Használjunk tehát lovas futárt ameddig muszáj, de ne gondoljuk azt, hogy ennél gyorsabb vonataink soha nem is lesznek".

A fent vázolt modellezési stratégiával és az azt illusztráló műszaki fejlesztési hasonlattal elviekben magam is egyetértek. De egy ilyen stratégia sikerének az a titka – továbbra is a műszaki hasonlatnál maradva –, hogy a fejlesztendő terméket időről időre szigorú teszteknek vessék alá, hogy kiderüljön nem zsákutca-e az adott fejlesztési irány. Ha a tesztek alapján kiderül, hogy az fejlesztési koncepció nem ígéretes, akkor új irányokat keresnek a hibás elképzelés helyett.

A modern dinamikus makroökonómiai modelleket lassan negyven éve kezdték fejleszteni, ennyi idő után indokolt, hogy ezeket is szigorú vizsgálatnak vessük alá. Valóban ígéretesek-e, és valóban számíthatunk-e rá, hogy egy napon valóban „gyorsabbak" lesznek a „lovaknál"?

A teszt pedig nem lehet más, mint a modellek empirikus teljesítménye, még ha azt esetükben másképpen érdemes mérni, mint az aggregált adatokhoz való egyszerű illeszkedéssel, amint azt a következő részben kifejtem. Remélem, hogy a modern dinamikus makroökonómia empirikus teljesítményének a soron következő értékelésével hozzájárulok ahhoz, hogy a főáramú makroökonómiáról folytatott indulatos, gyakran süketek párbeszédére hasonlító viták – legalább a hazai tudományos közéletben – átalakuljanak egy racionálisabb, higgadt érvelésen alapuló tudományos diskurzussá.

Az elemezés megkezdése előtt fontos még tisztázni, hogy ebben az írásban kizárólag a konjunktúraciklusokra (business cycle) fókuszáló modellekkel foglalkozom, konkrétan az 1980-as években kifejlesztett reál konjunktúra ciklus (real business cycle, RBC) és az 1990-es évek végétől népszerűvé vált dinamikus, sztochasztikus általános egyensúlyi (dynamic stochastic general equilibriumm, DSGE) modellek lesznek a vizsgálat tárgyai. Más fontos területek, például a hosszútávú növekedést elemző modellektől eltekintek.

A vitaindító hossza miatt nem került fel teljes terjedelmében a blogra. Teljes szövege letölthető innen, érdemes kattintani.


10 komment

Címkék: vita makroökonómia ökonometria portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr14466994

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Neruo 2012.04.27. 00:34:53

Monetáris politikai kérdésekre talán nincs jobb megoldás egyelőre, és hasznosak is ezek a modellek. A jegybank azt mondja, ezt és ezt szeretném elérni, ezek és ezek az instrumentumaim hozzá, itt vannak az utóbbi 20 év adatsorai, felütjük Galít, és néhány újabb cikket, beledobálgatunk a modellbe ezt-azt amolyan főzőcske szerűen, alkotunk egy modellt, ami jól illeszkedik az adatokra, és szimuláljuk, mi lenne, ha. Ez rendben is van.

Engem inkább egy másik kérdés érdekel, ha már makróvita:

1. Találtunk-e olyan általános eredményt az utóbbi 20 évben, amit eddig nem tudtunk (esetleg sejtettünk) és be tudnánk tenni a Makro 1.2 (1.1) tankönyvbe, kurzusba, mint afféle használható "igazság", ami mentén lehet gondolkodni?

Mert véleményem szerint inkább túl specifikus kérdésekre próbálnak a makroökomókusok konkrét modellkialakítással válaszolni. Ez még lehet is jó, ha valóban feltárunk strukturális összefüggéseket ez által. De sajnos, ezek az összefüggések modellfüggők, vagy, ha nem, akkor pusztán a keretrendszer általános egyensúlyi meglátásaiból erednek.

Kicsit kapcsolódóan (talán ugyanaz másként fogalmazva):

2. Miért van az, hogy az Economistot olvasgatva a fejben még mindig IS-LM görbéket tologatnak az emberek, és ennyi idő után nem valami azt meghaladó gondolkodási keretrendszerben keressük az összefüggéseket? Lehet, hogy nem is találtunk azóta jobb gondolkodási keretrendszert, csak egy módszert, amivel bonyolultabb numerikus eredményeket lehet kihozni? De akkor mi végre akarjuk ezeket a numerikus eredményeket kihozni, ha nem tanulunk belőlük magáról az egész rendszerről?

Összegezve a nagy kérdés számomra: A cikk alapján, ami van, savanyú de a miénk. De haladunk-e valahová vele? Esetleg nélküle?

Neruo 2012.04.27. 00:37:09

Hát igen, valójában ugyanazt a kérdést tettem fel kétszer.

Neruo 2012.04.27. 00:42:59

Bár lehet, hogy el kéne olvasnom az előző vitáról szóló cikket.

Na mindegy, ha valaki a kérdéseimre rá tud mutatni a KJM által írt összefoglalóban, annak hálás lennék, és akkor tekinthetjük is tárgytalannak a kérdésem :)

vilagi_balazs 2012.04.27. 10:08:18

@Neruo: Egyetértek: a fő kérdés az, hogy milyen legyen a makroökonómia jövője. Ha a blog szerkesztői úgy látják jónak a közeljövőben ezt a kérdést is érdemes lenne megvitatni. De ahhoz, hogy erre a kérdésre megalapozott választ tudjunk adni szükség van egy alapos állapotfelmérésre. Enélkül nehéz arra válaszolni, hogy a jelenlegi keretben érdemes folytatni, vagy nyitni kéne újabb rányok felé.

Ennek a vitaanyagnak éppen ez az állapotfelmérés a célja. A konklúziója pedig az, hogy a modern makró minden sikerpropagandája ellenére nagyon gyengén teljesít. Ami legalábbis kételyeket ébreszthet az emberben azzal kapcsolatban, hogy érdemes ezek között a keretek tovább folytatni.

Azt nem állítom, hogy a vitaanyagom 6. részében említett ACE modellek lennének a jövő, csak illusztrálni akartam, hogy hamis az érv, hogy bár gyengék a DSGE modellek, de nincsen más.

Ami az 1. kérdést illeti: az írásom 5. részében kifejtettem, hogy a modern makró nagy eredménye a 1970-es években az volt, hogy felhívta a figyelmet a várakozások jelentőségére, még akkor is ha a racionális várakozások bevezetésével szerintem túlzásba esett.

De utána már nehéz lenne ilyen eredményt találni. A 80-as években az RBC abszurd eredményekre jutott, amit az akadémiai közgazdászokon kívül senki nem hitt el.

A 90-es évek második felétől népszerűvé váló DSGE modellek ígéretesnek tűntek, magam is nagy reményeket fűztem hozzájuk. De ma már úgy látom, hogy néhány részletkérdéstől eltekintve nem járulnak hozzá a világ jobb megértéséhez.

Az 1. kérdésedre adott válasz, pedig egyben válasz a 2. kérdésre is. Mivel 30 éve nincsenek érdekes eredmények, ezért gondolkoznak még mindig sokan - kimondva, kimondatlanul - az IS-LM keretei között.

Neruo 2012.04.27. 11:47:26

@vilagi_balazs:

Ez egy szomorú hír. :(

Én mindig nyitotta vagyok arra, hogy a makrósok meggyőzznek, de elsős egyetemista korom óta nem sikerült még. :)

Bár azért úgy látom, az egész közgazdaságtanra (mikró is) jellemző, hogy az igazi ötletek a '70-es '80-as évekből jönnek. Játékelmélet szárnyrakapása. Információ közgazdaságtana. Mechanizmustervezés. Piacelmélet ('88 óta Tirole a kötelező olvasmány!). Talán még a viselkedési és kísérleti közgazdaságtanra is igaz ez, bár azért ott még sok-sok kísérletet kell végrehajtani.

De ez egy másik kérdés, és off topik.

vilagi_balazs 2012.04.27. 13:25:22

@Neruo: Szomorkodni nem kell. Egyrészt, várd meg a vitaindítómra küldött válaszcikkeket, van aki jóval pozitívabban látja a makro helyzetét, mint én.

Másrészt, születtek a makrogazdaságot érintő fontos meglátások, csak nem a makorökonómusok részéről. Ezeket a szakma negligálta, de a válság egyértelművé tette, hogy ezektől a meglátásoktól nem lehet eltekinteni.

Ajánlom például Geanakoplos ( papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=1441943## )
és Shin ( www.amazon.co.uk/Risk-Liquidity-Clarendon-Lectures-Finance/dp/0199546363/ref=sr_1_1?ie=UTF8&qid=1335523862&sr=8-1 )
írásait. Ezekből elég nyilvánvaló, hogy a pénzügyi rendszer aktív részese, alakítója a konjunktúra ciklusoknak. Nemcsak a válság periódusokban fontos a szerepe, hanem a boomok idején is. Továbbá a pénzügyi rendszerre jellemzőek a pozitív visszacsatolások, amik egyrészt hozzájárulnak ahhoz, hogy a fellendülések idején túl sok kockázatos pozíció épüljön fel, másrészt, képesek a rendszert érő kis negatív sokkokat úgy felnagyítani, hogy az válsághoz vezessen.

Éppen ezen meglátások cáfolják Sargentet ( eltecon.blog.hu/2010/09/02/interju_thomas_sargenttel ), aki azt állítja, hogy a főárami modellekkel nincsen baj, hiszen nem a válságperiódusok leírására fejlesztették ki őket. Azonban a jelek arra mutatnak, hogy sem a boomok, sem a válságok nem érthetőek meg a pénzügyi rendszer túlszaladásai pozitív visszacsatolásai nélkül.

A makroökonómia nagy kihívása, hogy ezeket a kivülről jövő meglátásokat a pozitív visszacsatolásokról képes-e megragadni a modelljeivel.

Szerintem a jelenlegi modell keret annyira félrespecifikált (amit alátámaszt a kiábrándító empirikus teljesítménye), hogy a fenti kihívásra nem igazán lehet reagálni a keretei között.

De ezt sokan másképpen látják: ismétlem, érdemes elolvasni ezzel kapcsolatban a válaszcikkeket, továbbá a Benczúr Péterrel készült ma publikált interjú
második részét.

Neruo 2012.04.27. 14:04:47

@vilagi_balazs: Köszi a tippeket!

Sajnos én eddig többnyire olyan makroökonómusokkal találkoztam, akik inkább intellektuális játszótérként kezelik a modelleket, nem annyira, mint hasznos eszközként. E felfogásban pedig nyilván teljesen irreleváns, hogy jól illeszkedik-e a modell a világ ilyen-olyan első-másod-sokadrendű momentumaira.

Nem is tudom elképzelni, hogy egy átlagos kutató tényleg teljes szívéből hisz abban a keretrendszerben, amiben dolgozik. Elvégre a kritikus hozzáállás viszi tovább a tudományt.
süti beállítások módosítása