Az amerikai kormány el van adósodva. Nagyon. Ez a republikánusokat hagyományosan jobban zavarja, mint a demokratákat, de az aggodalom növekedése kétpárti. Sokan gondolnak borzongással arra, hogy a jelentős részben külföldi (leginkább kínai) befeketetők kezében felhalmozódott kotvények tulajdonosai elveszíthetik bizalmukat, a kötvénypiac megrendülése pánikszerű tőkemenekülésbe torkollhat. Végülis ez történt Görögországban is nemde? Mi lesz, ha Amerika egy második, sokszorosan nagyobb Görögországgá válik?
Paul Krugmant egy kis adósságprobléma nem szokta a költségvetési héják táborába taszítani. Néhány oldalban felskicceli hát a Mundell-Fleming modellt megnyugtatandó az aggodalmaskodókat. Ha az adósság az ország saját pénzében denominált és az árfolyam lebegő, akkor a tőkemenekülés nem recessziós hatású radikális kamatemelkedést, hanem az árfolyam leértékelődését, ezáltal fellendülést okoz majd. Mit nekünk pánik, Amerika jól jön ki az egészből.
Nem mindenki van meggyőzve, a blogszférában - nem először - nagy a felzúdulás Krigmannal szemben. (Tyler Cowené itt. Nick Rowe-é itt.) Pedig az M-F modellnek tényleg fontos üzenete van ere a helyzetre. Az persze nem igaz, hogy az USA baj nélkül megúszna egy ilyen pánikot. Lennének káros hatások, csak azokat az M-F modellel nem lehet illusztrálni, mert olyan területeken jelentkeznének, amelyek e modellből ki vannak egyszerűsítve. Ám az igaz. hogy az amerikai kötvényeket eladók sokkal többet veszítenének egy ilyen válságon, mint Amerika maga. És ezt ők tudják. És ezért kicsi az esélye annak, hogy tömeges eladásokba kezdenének. Van igazság abban, amit Krugman mond.
