nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Pinochet, Friedman és földrengés

2010.03.05. 08:02 eltecon

Ha már a sajnálatos szeizmológiai események miatt a középpontba került, a közgazdászok sem tudták persze megállni, hogy ne elmélkedjenek - ideológiai elfogultságaik szerint - arról, hogy hogyan is van ez a Chile-dolog. Volt-e neoliberális ámokfutás véreskezű chicagóiakkal? Csakugyan a szabadpiaci erők kirakatországa egy meglehetősen bezárkózó és intervencionalista régióban?

A Wall Street Journal szerint Milton Friedman őrködő szelleme ott lebegett a földrengés sújtotta Chile fölött, és ha már arra járt, ezrek életét mentette meg. A magyarázat az volna, hogy a Friedman-vezette chicagói fiúk fejlett és modern országot csináltak Chiléből, jó és okos intézményekkel, amelyek biztosítják például, hogy az épületek biztonságosak legyenek, és főleg, hogy be is tartsák őket. Nem csoda hát, hogy Chile „alig” 760 halálos áldozattal megúszta azt a földrengést, amely mindenféle szeizmomérték szerint sokkal súlyosabb volt, mint a haiti borzalom (ott most éppen 230 ezernél jár az áldozatszámláló).

Chile eléggé vörös posztó minden hívő balosnak ahhoz, hogy legyen is reakció bőven. Krugman (ki más?) azonnal fölveszi a kesztyűt, és leleplezi a chicagói fiúkat: dehogy volt itt gazdasági csoda, jó, ha stagnálás. A polgárok biztonságát célzó építkezési szabályozások? Ó, hogy utálta volna őket a jó öreg Milton!

Több sem kell Tyler Cowennek, hogy oktathassa Krugmant, merthogy a 80-as évek gazdasági visszaesésének (szerinte) inkább van köze a rögzített árfolyam okozta reálfelértékelődéshez, mint túlzott piacpártisághoz és chicagóisághoz. Márpedig ki utálta még Friedmannál is jobban az árfolyamrögzítést? Nos, nem sokan.

Végül egy rövid összefoglaló Pinochet (vagy a chicagói fiúk?) gazdasági örökségéről, sok linkkel. A tanulság (szabad fordításban) így hangzik:
„A gazdaságpolitika persze sokat hibázott. A legnagyobb nyereség a mezőgazdaság diverzifikálásából, a nemzetközi hitelesség megerősödéséből, a réz iránti világpiaci kereslet fellendüléséből és a korábbi katasztrofális gazdasági irányítással való szakításból származott. Az 1980-as évektől kezdve Chilében volt a legjobb a gazdaságpolitika Dél-Amerikában, és mindmáig irigylésre méltó teljesítményt nyújt a kontinens többi országához képest. Az is igaz azonban, hogy ebben az időszakban az államilag vezérelt csoda legalább annyira illik a chilei gazdaságra, mint a szabadpiaci csoda.”

Bónusz: némi komparatív országértékelés a régióból.
 


5 komment · 1 trackback

Címkék: friedman gazdaságpolitika

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr581809098

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Chiléből nem lesz második Haiti 2010.03.05. 09:43:03

Haitin az állam tehetetlensége nem csak a földrengés után súlyosbította a helyzetet, hanem okozója is volt a tragédiának. Chilében azért is kevesebb az áldozat, mert Dél-Amerika legstabilabb állama. (Fotó: AFP/Getty Images) Január 12-én 7-es erősségű...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

greybull 2010.03.05. 09:43:54

az a baj, hogy Chile mint bizonyos szempontból a mai napig monokultúrás gazdaságú ország (értsd: rézbányászat) aligha lehet jó példa más országoknak arra, hogy alkalmazzák a chicagoi iskolát. Ez az iskola abból az axiómából indul ki, hogy a gazdaság/gazdálkodás korlátlanul elsajátítható javak vonatkozásában zajló emberi tevékenység - tulajdonképpen környezetgyarmatosítás, ami minden határ nélkül folyhat és folytatható. Mindez a legkevésbé igaz: a gazdálkodásnak iszonyatosan kemény korlátai vannak és ezek a korlátok mára már nemcsak felsejlettek, de látszanak, léteznek, megkerülhetetlenek. Elvileg olyan axióma mellett, hogy a gazdaság/gazdálkodás célja a korlátlan gazdagodás (parttalan szükségletkielégítés) biztosítása függetlenül a megtermelt javakhoz jutó emberek számától - nos ilyen axióma mellett ez az iskola még ma is sikeres lehet. Ennek persze az az ára, hogy kialakul egy vékony szupergazdag réteg, és van egy hatalmas szuperszegény tömeg. (Magyarország abszolút ezen az úton jár). Ha azonban axiómának azt tekintjük, hogy a javakból minél többen és minél egyenletesebben részesedjenek, persze folyamatos bővülés mellett - nos akkor a chicagoi iskola alkalmazhatósága kizárt. Ez utóbbi axióma kétségtelenül hordoz kommunisztikus színezetet, az EU környékén nem minden eufémizmussal: szociális piacgazdaságnak hívatik. Ennél az axiómánál azonban belépnek a verseny-, és piactorzító hatások, eszközök, a gazdaság megújulását, fejlődését gátló protekcionizmusok, szóval a dolog egyre mélyebb mocsárba süllyed.
Elvileg az első axióma annyiban szimpatikusabb (lehet), hogy a verseny abszolutizálásával tényleg ennél van esély arra, hogy a legminőségibb termelő/szolgáltató marad csak meg - ha ez így lenne! A valóság azonban az, hogy az állam versenytorzító hatása nem zárható ki, mivel fogyasztóként maga az állam is megjelenik a piacon - és lám, ott vagyunk, mint kies kis hazánkban, bizony előbb-utóbb mindenki az állami csöcsön szeretne lógni, és szívni az édes kis korrupciós, de nagyon is éltető pénztejecskét.
Nagyon kíváncsi (Fáncsi) vagyok, hogy a Fidesz ezt két axiómát miként kezeli majd. Tertium non datur.

is 2010.03.05. 17:45:37

@greybull: "Nagyon kíváncsi (Fáncsi) vagyok, hogy a Fidesz ezt két axiómát miként kezeli majd."

a jövőbe nem látunk, a múlt és jelen alapján a tipp: paternalistább lesz. ismét belemarkol a nyugdíjalapok pénzébe (a svéd modell is felosztó-kirovó, semmi szükség magánpénztárakra!), elinflál (alacsonyat tervez, a befolyó pluszpénzeket vidéki kormányüléseken osztogatja), és osztogat, adót nem csökkent, minimálbért emel. a ciklus végé féktelenül költekezik, hitelből.

is 2010.03.05. 17:46:08

@poszt: ezt a kérdést mi innen sosem fogjuk tudni eldönteni, mert nem éltünk ott.

Rorgosh 2010.03.06. 10:17:55

@greybull:

Igaz, hogy Chille nem jó példa. Egyrészről volt ott piacgazdasági nyitás is, és államilag támogatott rézbányászat fejlesztés.

Ám a társadalom polarizációja leginkább az állam beavatkozásának a következménye. Hiszen ha az állami újraelosztás mértéke magas (mint nálunk) akkor bizony megnő a korrupció kockázata, hacsak valamilyen más társadalmi folyamat nem tartja azt féken (mint Svédországban). Ennek következtében lesz egy szűk vállalkozói réteg, aki folyamatosan megnyeri az állami beruházások kivitelének a jogát, és gyakorlatilag kockázatmentesen gazdálkodhat.

Így a jövendő döntéshozóknak azt kell mérlegelni: magas-e nálunk a korrupció kockázata (kérdés ez a BKV botrány után?), vagy sem. Ha igen, akkor nem is érdemes szociális gazdaságpolitikába fognunk, mert abból jó nem fog kisülni. Ha alacsony, akkor jöhetnek a valódi preferenciák, avagy mit is szeretnénk: társadalmi igazságosságnak aposztrofált egyenlősdit, vagy gyorsan fejlődő gazdaságot.

konyai 2010.03.08. 14:34:25

Belenéztem az összefoglaló angol szövegébe, és "az államilag vezérelt csoda" fordítás szerintem hibás. Az eredetiben "state building" van, ami inkább "államreform", vagy intézményi megújulás, vagy valami hasonló lehetne.
süti beállítások módosítása