A lehetetlen hármasság (impossible trinity) a nyitott gazdaság fontos gazdaságpolitikai céljai közti átváltásra, választási kényszerre utal. A nemzetközi tőkepiaci integráció (tőkeáramlás szabadsága) fenntartása mellett a kormányzat nem uralhatja egyszerre a belföldi nominális hozamrátát (kamatlábat) és a nominális árfolyamot. A tőkepiaci hozamarbitrázs lehetősége csak akkor fér össze a külfölditől eltérített belföldi kamatszinttel, ha az árfolyam (várt) mozgásából származó hozam kiegyenlíti a kamatok eltérését. (Ezt hívják a fedezetlen kamatparitás feltételének.) Ebből az következik, hogy a gazdaságpolitika nem képes egyszerre megvalósítani a tőkepiaci integrációt, a monetáris politikai önállóságot (saját kamatlábat) és a nominális árfolyam szándék szerinti manipulálását (árfolyamstabilizálást), a háromból csak kettőt választhat. (Ebben a formában a probléma természetesen a rövid távú választásról szól, hosszú távon az áruarbitrázs lehetősége miatt a monetáris politika és az árfolyam a tőkepiaci integrációtól függetlenül is összekapcsolódik.)
Hiro Ito és szerzőtársai tanulmánya nemcsak arról ad kimerítő empirikus elemzést, hogy az elmúlt évtizedekben a világ országai hogyan választottak a rendelkezésükre álló alternatívák között, de arról is, hogy e választásuk és más makroökonómiasi faktorok függvényében hogyan reagálnak külső sokkokra. Igen, ismét arról van szó, hogy a jelen válság következtében hol számíthatunk nagyobb, és hol kisebb output-volatilitásra.
A teljes tanulmány letölthető innen.
