Azt, hogy ennek a kulonbsegnek mik az okai, azt persze mar sokkal nehezebb megmondani. Az emlegetett kulturalis kulonbsegek mellett szerintem az egesz magyar felsooktatas strukturaja, formalis es informalis intezmenyei is okolhatok. Nem olyan reg volt egy post az evkozi szamonkeresrol, a kommentekben sok erdekes dolog felmerult.

Egyik tanárunk mesélte, hogy kint volt az USA-ban, és vizsgaidőszak előtt megkérdezték a hallgatók, hogy vizsgára mit kell tudni. Erre ő: hogyhogy mit? Hát mindent. Mindent, amit ledarált a félév alatt. No igen, ő az itteni rendszer híve, ahol a vizsga arról szól, be tudod e seggelni a 150 oldalt szóról-szóra, amit aztán vizsga után elfelejtesz, ott meg esetleg arról, hogy tudod-e alkalmazni a tudást. Ehhez pedig elég a lényeget tudni, azt viszont stabilan és alkalmazhatóan.

Ez egészbiztosan így van. Egy magyar barátnőmmel együtt jártunk egy amerikai egyetemre, ahol első alkalommal rettenetesen meg voltunk lepve azon, hogy senkit nem láttunk puskázni vagy súgni. Kiderült, hogy egyrészt ott annak ha elkapnak nagyon komoly következményei lehetnek, másrészt hogy a diákok is kivetik magukból azt aki csal. Ezen túl van néhány különbség az oktatási rendszerben amelyik hozzájárul ahhoz hogy hogyan tolerálják a csalást vagy segítenek egymásnak. Egyrészt az egyébként nagyon ellentmondásos curve system, ahol egy nagyjából fix százalék kap jelest, jót, közepest, stb... Tehát ha tolerálom hogy a másik csal, akkor ezzel a saját jegyeimet is rontom. Másrészt hogy az USAban szinte nem buktatnak, viszont UV sincs. Tehát a kérdés általában nem az hogy újra kell-e az egész vizsgát csinálni, hanem hogy egy jeggyel jobbat vagy gyengébbet kapsz. Az egy külön érdekes kérdés, hogy ez mire motiválja a diákokat.

Vannak ujabb eredmenyek is, ha erdekel irj egy mailt ide: gaborosz@gmail.com, szivesen elkuldom az anyagot.