A szöveg hivatkozik Bastiatra. Éppen Bastiat volt az, aki szerint a jó közgazdászt úgymond az különbözteti meg a rossztól, hogy az előbbi csak az események azonnali, látható hatását veszi észre, vagy fontolja meg, míg az utóbbi a nem látható, későbbi, közvetett és sokszor nem szándékolt hatását is, amely közvetett, és nem szándékolt hatás leginkább éppen az ellenkezője annak, mint amit intuitíve várnánk. Nota bene, Albert O. Hirschman szerint ez a liberális érvelés egyik leggyakoribb módja, amikor valamilyen állami beavatkozásról, vagy intézkedésről kell bebizonyítani, hogy az valójában kontraproduktív, azaz rossz. Ilyenkor gyakran a nem-intuitív igazságok birodalmába lépünk. Pl. az adókulcsok növelésétől intuitíve azt várjuk, hogy az növeli az adóbevételeket, ámde az hosszútávon rontja az adómorált, így az adóbetételek valójában csökkennek; a rögzített minimálbértől intuitíve azt várjuk, hogy az jót tesz a munkavállalóknak, ámde valójában csökkenti a foglalkoztatást; az állami beruházásoktól intuitíve azt várjuk, hogy növelik a nemzeti jövedelmet, ámde azok valójában több magánberuházást szorítanak ki, mint amit teremtenek, tehát valójában csökkentik a nemzeti jövedelmet stb., stb., stb. Az ilyen nem-intuitív igazságok adják többnyire a laissez faire hívek éles eszét. :)

Mármint a jó közgazdászok ismerik a nem látható hatásokat is.

Update: econlog.econlib.org/archives/2009/09/intuitive_econ.html