Persze, a multiknak meg a kapitalistáknak.... Nem! Éppen ez az, a szegényeknek is jó! Sala-i-Martin ismét nekifutott a témának, és az eredmény ismét csak az, hogy a szegénység bizony nem nő, hanem csökken a világban. Ha az egyik leggyakrabban használt indikátorral, a napi legfeljebb egy dollárból megélni kénytelenek arányával mérjük, akkor ez a mutató 1970 óta a szegénység 80%-os csökkenését jelzi.

Akkor a világ népességének 26.8%-a, 2006-ban már csak 5.4%-a élt ezen a szinten. Miután a szegény-jövedelem minden mérőszáma önkényes, a kutatók többféle (különböző évek árszintjén mért és vásárlóerőparitással korrigált napi 1 dollár, illetve napi 2-3-4 stb. dolláros) szintre is kiszámították a szegénységi arány alakulását, az összefoglaló ábra igen beszédes.

Hasonlóan informatív a szegények számáról való becsléseket összefoglaló ábra, a hivatalos mérték szerint ez is látványosan csökkent a vizsgált időszakban, noha a világ lakossága jelentősen emelkedett.

Hogy honnan tudjuk, hogy mindez legalább egy kicsit a globalizáció miatt van így? Részben erről szól a következő ábra, ami a szegénység regionális trendjeit mutatja és azt a határozott együttmozgást, hogy a külpiaci nyitás tényleg a jövedelemeloszlás jobbra tolódásával jár együtt. 

Ha valakinek nincs ideje az egészet végigolvasni (és vállalja, hogy emiatt sokat veszít), az rövid összefoglalót és kommentárt talál itt. Ha pedig valaki magyarul szeretne a témáról olvasni, Sala-i-Martin egy korábbi, de a tanulságok szempontjából igen hasonló tanulmányát megtalálja ebben a kötetben.

Végül egy kis színes a szerzőről: a közgazdász által alkotott legbolondosabb honlapra kiírt verseny valószínűleg örökös első helyezettje vajon melyik csapatnak drukkol?