A pénzmultiplikátor elve szerint a monetáris lazítás (Quantitative Easing) úgy működik, hogy - miután a pénzintézetek a jegybanknál tartott tartalékbázisukkal arányosan, persze annak sokszorosát kitevő szinten tartják eszközeiket/betéteiket - a bázis (tartalék) növelésével a jegybank a banki eszközök/betétek arányos növekedését érheti el. Nos, 2008 júniusa és 2009 júniusa között az eurozónában a kereskedelmi bankok jegybanki tartalékainak állománya megkétszereződött, az USA-ban és Nagy Britanniában pedig még ennél is gyorsabban emelkedett, miközben a banki eszközök és betétek állománya alig változott.
Ám attól, hogy a pénzmultiplikátor nem működött (tanítsuk vagy ne tanítsuk?) Goodhart szerint a monetáris lazítás mégis sikeres volt, hiszen stabilizálta a pénzügyi piacokat, helyreállította az eszközök értékét.
