nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Mégsem annyival jobb diplomásnak lenni?

2009.12.07. 10:17 eltecon

Kevin Murphytől azt tanultuk, hogy az ún. képzettségi prémium óriásit nőtt az elmúlt bő két évtizedben, vagyis a diplomás bérek jócskán megemelkedtek a nem-diplomásokhoz képest. Enrico Moretti némiképp árnyalja a képet: lehet, hogy a nominális bérkülönbségek - legalább részben - a megélhetési költségek eltérő dinamikáját tükrözik? Egyszerűen arról lehet szó, hogy a diplomások drágább helyeken élnek, és magasabb dollárbérük részben csak kárpótolja őket azért, hogy a sok diplomást tömörítő, urbánus helyeken többet kell fizetni a lakhatásért. 

Az egalitariánusok megnyugodhatnak: a jólétbeli különbségek a nominális béregyenlőtenségeknél jóval kevébé nőhettek. Közgazdászként meg örülhetünk annak, hogy milyen milyen messzire juthatunk, ha két fogalmat okosan használunk: a keresletet és a kínálatot. Épp úgy, ahogy Kevin Murphy ajánlotta.


3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr511578014

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ricardo 2009.12.07. 10:39:05

(Kis komment. Olyan hogy ’megélhetési költség’ nincs. Ez mindig szúrja a szemem. Költsége a termelésnek van, a fogyasztás nem költség. Persze gyakori a közbeszédben: költséges a gyerek iskolakezdése, magas a lakás rezsiköltsége, költséges a munkába járás, költséges hobbija van stb. De ezek nem költségek, hanem kiadások. Egy családnak bevételei és kiadásai vannak. A lakbér sem költség, hanem kiadás. És gyerek iskolakezdése is jelentős kiadással jár, és nem jelentős költséggel.)

Franky311 2009.12.07. 19:55:02

Ha megnézed a cikket, akkor kiderül, hogy az angol "cost of living" kifejezés fordításáról van szó. Arra meg tökéletes. Lehet persze vitatkozni szóhasználaton, de az nem nagyon visz előre (amíg ugyanazt értjük alatta).

Más: Ugyan hoz a szerző két hipotézist a jelenség magyarázatára, de szerintem érdekes lenne az eredményeket összevetni/integrrálni néhány urban economics tanulsággal (pl. knowledge spill-over), vajon ezzel foglalkozott már valaki?

ricardo 2009.12.08. 08:46:30

@Franky311:
Az angol valóban van ’cost of living’ kifejezés. De az angolban van Past Perfect Continuous Tense is. Tudja, ha én veszek a közértben tejet, kenyeret, akkor azt a közgazdászok fogyasztásnak nevezik, és ehhez még Kevin Murphyt sem kell olvasni. Költsége a termelésnek van. Ergo tejre, kenyérre pénzt kiadni nem költség, hanem kiadás.
süti beállítások módosítása