nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Adókulcsok, migráció és David Beckham

2010.02.19. 21:36 eltecon

Relációanalízis megvan még? Lássuk. Európa három legjobb focibajnoksága a spanyol, az angol és az olasz, mert ezekben az országokban a legalacsonyabb a játékosfizetések marginális adókulcsa. Nos? 

Ez a remek ábra azt sugallja, hogy az állítás első fele igaz, a második fele igaz, a kérdés az, hogy jó-e az indoklás. Nézzük meg először, hogy mi is volna a magyarázat. És ez rögtön átvezet minket ahhoz, hogy miért is érdekli ez a közgazdászokat. Merthogy a tágabb kérdés az, hogy az alacsony adókulcsok mennyire vonzzák a tehetséges (azaz sokat kereső) embereket. Ha nagyon, az meglehetősen rossz hír a kormányoknak, akik a jövedelmi újraelosztást progresszív adóztatással kívánják elérni. Ha ugyanis az adókulcsok csekély különbségeire is számottevő migráció indul be, akkor a kormányzat szempontjából a kevesebb (adókulcs) több (adóbevétel) volna. Fontos kérdés, azt gondolnánk, hogy temérdek empirikus irodalma van. De nem, merthogy az adóbevallásokban az állampolgárságot pont nem kérdezik, így nem nagyon tudjuk, hogy kik és honnan migráltak a kedvező adózású országokba. 

És hogy miért jó terep ehhez a vizsgálathoz az európai professzionális fociligák világa? Egyrészt mert önmagában is érdekes, hogy vajon a Beckham-törvény (amely 24%-os egykulcsos adót ír elő a tartósan Spanyolországban dolgozó külföldieknek) tényleg bebetonozza-e a spanyol klubcsapatok európai hegemóniáját. Másrészt: sok az adat. Mindenkiről lehet tudni, hogy milyen nemzetiségű, hosszúak az idősorok, és sokan vannak az érintettek. Ráadásul nem kell tudni róluk, hogy pontosan mennyit keresnek, elég, ha tudjuk, hogy valószínűleg pont eleget ahhoz, hogy úgyis a mindenkori legfelső adósávba esnek. Kivéve persze, ha a Beckham-törvény hatálya alá, mindenesetre az egyes szerződések részletei nélkül is tudhatjuk, hogy mik az ösztönzőik. Harmadrészt: ahhoz, hogy az oksági viszonyt feltárjuk, az is kell hogy az adó- és migrációs szabályok időben és az országok között kellőképpen különbözzenek, és hát ez is teljesül.  

Most, hogy így felcsigázódtunk, az eredmények a Clark-medálos Emmanuel Saeztől (és szerzőtársaitól) a következők. Az egyszerű korrelációkból azt látjuk, hogy minél magasabb egy országban a legfelső jövedelmi adókulcs, annál alacsonyabb az otthon játszók aránya, és annál kevésbé sikeres az ország az európai megmérettetéseken. Ez különösen az 1996-ban bevezetett és az európai focipiacot liberalizáló Bosman-szabály óta van így. Az esettanulányok arról tanúskodnak, hogy az adószabályok megváltoztatása jelentős mozgásokhoz vezet az európai játékospiacon. Bizony, bizony, a focisták (menedzserei) nem hülyék, azonnal megneszelik, hogy hova érdmes költözni. Végül a becsült modellből az jött ki, hogy az elvándorlási hajlandóság roppant érzékeny a nettó jövedelemre (különösen a fiatal játékosok és a szupersztárok esetén). A fiskális politika szemontjából a tanulság az, hogy a legmagasabb bevételt akkor lehet elérni, ha a felső adókulcs kb. 40% (ami lényegesen alacsonyabb, mint a legtöbb ország mostani gyakolata), és hogy a focistákkal szembeni különleges elbánás költségvetési szempontból bizony kifizetődő.

A tudományos érvek előtt mélyen meghajolva mi idén is spanyol-angol BL-döntőre számítunk.


3 komment

Címkék: foci adórendszer

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr371761669

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Avatar 2010.02.21. 12:18:42

"a focistákkal szembeni különleges elbánás költségvetési szempontból bizony kifizetődő."

Valószínűleg bármely piacra igaz lehet az, hogy lehet költségvetési szempontból kifizetődő különleges szabályokat hozni... A kérdés csak az, hogy miért pont a focistákat kellene adózási előnyökben részesíteni az átlagemberekhez képest...

óriás 2010.02.22. 10:43:23

@Avatar: Talán azért, mert ők könnyebben migrálnak az alacsony adókulcsok felé? Gondolom, a tévébemondókra (mondjuk) nem igaz, hogy sokat nyerne a költségvetés az adójuk csökkentésével.
Akkor már inkább abba lehet belekötni, hogy mindez csak addig igaz, amíg a többi ország nem kezdi el ugyanezt a stratégiát játszani. Race to the bottom a focisták adóztatásában?

Avatar 2010.02.22. 17:41:28

@óriás: Ezt én értem, de pl az informatikusok is elég jól keresnek általában és viszonylag könnyen áttelepülnek, ha kell... Viszont elég nehéz lenne megmagyarázni az embereknek, hogy az informatikust/focistát azért adóztatják alacsonyabb kulccsal, mint más állampolgárokat, mert ők általában egyébként is magas fizetésűek.
süti beállítások módosítása