nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Amennyit megérdemlünk

2010.02.27. 10:24 eltecon

A jövedelmek megoszlása és az erre vonatkozó normatív álláspontok ütközése a közbeszéd egyik kedvenc témája. Nemcsak nálunk, mindenhol. Van-e erről - a tények regisztrálásán túl - mondanivalója a közgazdaságtannak? Sokan vélik úgy, hogy a közgazdaságtan módszertana az allokációk hatékonyságát képes megragadni, az elosztás igazságosságának megítélésére azonban alkalmatlan, foglalkozzék azzal a politikai filozófia.

Adórendszer azonban mindenhol van, és nem létezik olyan adórendszer, amelyik ne csoportosítana át jövedelmeket a társadalom tagjai között. Sőt, az adózás elveinek kimunkálói rendszerint ezt a funkciót a rendszer egyik legfontosabb elemének tekintik. Jó volna tehát, ha eszközeinkkel nemcsak azt tudnánk megbecsülni, hogy a legkülönbözőbb adótípusok az árak torzításán keresztül mekkora hatékonysági veszteséget okoznak valamilyen ideális állapothoz képest, hanem a jövedelmek újraosztásának normatív céljáról is tudnánk valami hasznosat mondani.

Csak a nagyon naivak és a nagyon populisták hiszik komolyan azt, hogy a jövedelemek teljesen egyenlő megoszlása ideális állapot volna. Ezt még az utilitarista elveken nyugvó optimális adóelmélet is csak akkor tekintené kívánatosnak, ha a társadalom tagjai tökéletesen egyformák volnának. Az emberek azonban nem egyformák, sem erőfeszítéseiktől független képességeik, adottságaik és körülményeik tekintetében nem azok, de a jövedelmek megszerzése érdekében kifejtett erőfeszítéseik, iparkodásuk szintje is nagyon más. Miután az elért jövedelem a kettőtől együttesen függ, az egyszerű egalitárius adórendszer nemcsak az adottságok okozta jövedelmeket nivellálná - ami megfelel az utilitarista elveknek -, hanem súlyosan ellenösztönöz azon erőfeszítések vállalására, amelyek miatt végülis mi együttesen jól élünk. A konklúzió:az adottságokból eredő jövedelem-különbségeket lehetőleg ki kell egyenlíteni (lásd még: esélyegyelőség), de vigyázni kell, nehogy az erőfeszítések hatását tükröző jövedelemeket is egyenlősítsük.

Ennek az elvnek a konzekvens érvényesítése azonban óriási közfelháborodást okozna. Kevesen értenének egyet azzal, hogy az állam jövedelmünk felét vegye el, s küldje el az etiópoknak, pedig az utilitarista elvű adóigazságosság ezt követelné. Hasonló visszatetszést keltene Gregory Mankiw éppen ennek a problémának illusztrálására szerkesztett ötlete, miszerint a magasabb emberek fizessenek több adót. Sokkal többet. (A testmagasság és az átlagos jövedelem erős pozitív korrelációt mutat, márpedig a magasság nincs kapcsolatban az erőfeszítésekkel.)

Mi legyen hát a jövedelmekből való részesedésünk alapelve? Kapjunk annyit, amennyit megérdemlünk! Hogyan is kell ezt egészen pontosan érteni? Majd Mankiw elmagyarázza. Talán sikerült az eddigiekkel annyira felcsigáznunk az olvasó érdeklődését, hogy ne hagyja ki kedvenc szerzőnk előadásának elolvasását,amelyet az Eastern Economic Association elnökeként tegnap mondott el.


9 komment

Címkék: adórendszer

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr961794238

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

is 2010.02.27. 13:44:54

tetszett. de azért el tudom képzelni, hogy ha most hirtelen minden kormány elkezdené ezt a teóriát alkalmazni, akkor 30 év múlva felállhatna Mankiw2, elsorolhatná az addigra megalkotott extrém eseteit annak az elméletnek, meg a hátrányait is, és előállhatna, hogy volna itt egy alternatíva, az utilitarizmus. sőt, én már most elkezdhetnénk kötözködni vele.

nincs királyi út.

Avatar 2010.02.27. 16:23:40

"A testmagasság és az átlagos jövedelem erős pozitív korrelációt mutat, márpedig a magasság nincs kapcsolatban az erőfeszítésekkel."

Honnan veszed, hogy nincs köztük kapcsolat?
Egy lehetséges magyarázat: Az Igyekvős család jobban keres, mint Lustáék, ezért több a jövedelme, amiből több jut a gyerek egészséges táplálására és fejlesztésére. Emiatt felnőtt korára a gyerek magasabb lesz Lustáék gyerekénél, és a családi szocializációs minta hatására igyekvősebb is lesz nála.

Fittipaldi 2010.02.27. 18:36:02

Nem olvastam el Mankiw cikkét, de annyit tapasztalatból mondhatok, hogy a mostani 60% körüli elvonás a magas jövedelemkategóriákban most is súlyosan ellenösztönöz.
Több ismerősöm van, aki részben ezért nem is dolgozik már a szakmájában, hanem egyéb jövedelemből él, holott magasan kvalifikált és relatíve magasan fizetett hiányszakmákról van szó. Relatív magas alatt a szuperbruttót értem, na de mire nettó lesz belőle, marad annak a 40%-a. E mellett az áfa, jövedéki adó stb. is az államnak megy. Magyarán a bérköltség kb. 2/3-a az államé, 1/3-a a munkavállalóé. Nagy/kisker vállalkozóként viszont ennek a többszörösét keresik meg - és a tudomány már el is veszített néhány okos embert.

Valójában szerintem csak arról van szó, hogy az állam célja az, hogy maximalizálja a beszedett adót és járulékot, amelyet azután minél többfelé szétoszthat, így "jó" szerepben tud tetszelegni. És attól szedi be, akitől tudja: aki legálisan fizetésért dolgozik illetve dolgoztat. Idővel ez a módszer persze kontraproduktívvá válik, ekkor némileg látványosan csökkentik vagy átrendezik az adókat, azután szép lassan megint visszaemelkedik a társadalmi szolidaritás nevében.
Így viselkedik egy ostoba, a hosszú távú célokat figyelmen kívül hagyó, tudatosságot mellőző állam.

soproni1 2010.02.27. 20:29:46

Azért az igazsághoz tartozik, hogy nem a magas adók miatt nem szeretünk dolgozni, hanem mert macerás. Én például utálom a munkát már 20 éve.
Pechem volt, hogy dolgoznom kellett és amikorra megszedtem magam, megnősültem, gyerekek, aztán minden kezdődött elölről. Igazságtalan az élet.
Igyekszem a gyerekeim arra tanítani, hogy majd öregkoromra tartsanak el, mint most Én a szüleimet ( csak magasabb színvonalon).

BrianBrian 2010.02.28. 14:09:39

@Avatar: Gondolom, a szerző úgy érti, a szorgosabb maga nem magasodik fel, és a lustább sem megy össze.

kozgaztanar 2010.02.28. 15:15:10

"Mi legyen hát a jövedelmekből való részesedésünk alapelve? Kapjunk annyit, amennyit megérdemlünk!"

Ez is normatív elosztási elv, ugyanúgy igazolható vagy cáfolható, mint az összes többi.

Az elosztás igazságossága/igazságtalansága mindig is viták tárgyát képezte képezni fogja a jövőben is. Azt gondolom, hogy az a szerencsés állapot, ha egy adott társadalmat/gazdaságot illetően a kormányzat (politika) olyan elosztási elvet érvényesít a gyakorlatban, amely találkozik a társadalom túlnyomó részének az elosztási igazságosságról vallott nézeteivel.
A svéd gyakorlat is lehet igazságos és az angol is. Az előbbi Svédországban, az utóbbi az Egyesült Királyságban.

Avatar 2010.02.28. 15:49:04

@BrianBrian: Az az ötlet, hogy a magasabbak fizessenek több adót arra a vélekedésre épül, hogy ők a magasságuk miatt kapnak többet (meg a két szép szemükért -> szépszeműeknek +3% adó :D ), ami érdemtelen túlfizetés.
Csakhogy két paraméter együttmozgásából még nem következik oksági viszony. Ahogy nem állítható, hogy a magasabb fizetéstől lesz valaki magasabb (mert büszkén kihúzza magát :D ), nem mondható ki erre vonatkozó vizsgálatok nélkül, hogy a magassága miatt lesz valaki jobban fizetett. Lehet, hogy mindkét paramétert egy harmadik paraméter befolyásolja, pl. a családi munkakultúra.
De az is lehet, hogy semmi nem kapcsolja össze őket, mégis van korreláció. Pl. gyönyörű korreláció mutatható ki a karib-tengeri kalózok számának csökkenése és a globális felmelegedés gyorsulása között is, mint azt a Repülő Spagettiszörnyben hívő pasztafariánusok bemutatják: www.venganza.org/
Vajon megállna a felmelegedés, ha több kalóz lenne újra a Karib-tengeren? A Greenpeace helyett a Greenpirates szervezetet lenne érdemesebb támogatni?

Rorgosh 2010.02.28. 21:22:05

Az állam újraelosztása egy örök és megkerülhetetlen lépés, hiszen épp az újraelosztás az állam létezésének lényege.

Ám újraelosztás és újraelosztás között is különbség van, mind befizetői, mind "haszonélvezői" oldalon.

Ugyanis a rendszer alkalmas lehet mind az erőfeszítések ösztönzésére, mind ellenösztönzésére.

Relatíve alacsony adók, és az állam működtetését és beruházási célú újraelosztás ösztönzően hatnak. Ezzel szemben, ha magas az adó, és az főképp segélyekre és más szociális szolgáltatásokra megy el, az komolyan árt mind a társadalomnak, mind a gazdaságnak.

És mi a helyzet az esélyegyenlőséggel? Leginkább csak arra jó, hogy biztosítsa a szegénység fennmaradását...

benczur 2010.03.01. 09:14:41

Az újraelosztás társadalmi kívánatosságának megítélése elsősorban nem „ténykérdés.” Olyan döntéseket kell hozni, hogy ha valakitől elveszünk valamekkora jövedelmet, de annak csak egy részét tudjuk másnak átadni, akkor az társadalmilag kívánatos-e. E tekintetben jelentős különbségek vannak a különböző gazdaságfilozófiák között. A konzervatív megközelítés az, hogy mindenkinek nyújtsunk egy minimumot, de azon felül mindenki boldoguljon saját erőfeszítéseinek megfelelően. Ezen irányzat szerint az előbb vázolt átcsoportosítás nem növeli a jólétet (kivéve, ha ennek révén éri el valaki azt a bizonyos minimumot). A szociáldemokrata megközelítés jelentős hangsúlyt fektet az egyenlőtlenségek csökkentésére, így ha az előbbi átcsoportosítás iránya megfelelő és a veszteség nem túl nagy, akkor az társadalmilag kívánatos.

Közvéleménykutatások, illetve anekdotikus bizonyítékok alapján a hazai társadalomban elég jelentős az újraelosztási igény... Mivel eközben az adómorálunk sem svéd, különösen fontos lenne minél többet tudni az egyes adó-, támogatás- és kiadás-elemek pontos hatásáról.

Kicsit hosszabban, régebbről:
www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=3&i=98182 (archív, azt hiszem alapvetően nem fog megnyílni csak úgy simán).
süti beállítások módosítása