Vannak szakmák - a gyakorló orvos és a gazdaságpolitikai tanácsadó biztosan ezek közé tartozik -, ahol nem is volna tanácsos, de általában nincs is lehetőség arra, hogy ellenőrzött kísérletek segítségével válasszuk ki a problémák megoldásának eszközét. Mit tegyen az orvos, ha a javasolt terápia után - egyelőre legalábbis - a beteg állapota nem javul, sőt, a vártnál súlyosabb tüneteket produkál? Gondolhatja azt, hogy a gyógyszer jó, csak a dózis kicsi, de azt is, hogy eddig félrekezelte a beteget.

Gregory Mankiw a NATIONAL AFFAIRS-ben ezzel a hasonlattal igyekszik megvilágítani azt a dilemmát, amellyel az Obama adminisztráció gazdaságpolitikai tanácsadói szembesülnek. Az elmúlt években a kormányzat tenger pénzt költött a büdzséből az aggregált kereslet fellendítésére, az eredmények azonban jóval szerényebbek a vártnál. Mi a megoldás? Költsenek még sokkal többet, vagy vizsgálják felül az eddigi irányt? Megismételt kísérletek sorozata szóba sem jöhet. Ilyenkor az elmélethez fordulunk. Az ám, de melyikhez?

A kríziskezelő program dilemmáinak értékelésekor Mankiw az üzleti ciklusok modern elméletének számos kérdését áttekinti, mégpedig olyan nyelven és stílusban, ami nem igényel különösebben mély közgazdasági előképzettséget, ugyanakkor a szakembernek is szórakoztató. A modern gazdaság nagyon bonyolult, és nem tudunk eleget a működéséről ahhoz, hogy könnyű és egyértelmű megoldásokat kínálhassunk. Ezek óriási közhelyek ugyan, ám a cselekvés kényszerében élő politikai döntéshozókat mégis célszerű újra és újra emlékeztetni erre. Arra például, hogy a munkanélküliség enyhítését célzó programok tényleges hatásának értékeléséhez nem elég egyszerűen összeadni azokat a megőrzött vagy újonnan teremtett munkahelyekről szóló statisztikákat, amelyeket olyan munkáltatók produkálnak, amelyek éppenhogy ilyen adatok prezentálása ellenében jutnak ezen a címen állami támogatáshoz. És elsősorban ne is csalásra tessék gondolni, hanem arra, hogy a tovagyűrűző, általános egyensúlyi hatások figyelembe vétele nélkül az ilyen programok sikere egyáltalán nem itélhető meg. A hazai munkahelyteremtő és munkahelymegőrző programok ismerője valószínűleg a Mankiw-énál még frappánsabb hazai eseteket is tudna sorolni.

A problémák bonyolultsága és tudásunk korlátozottsága - mondja Mankiw - alázatra és szerénységre kell hogy intse a közgazdászt, dolgozzon akár gazdaságpolitikai tanácsadóként, akár az akadémia elefántcsonttornyában. Alázat és szerénység persze nem olyan tulajdonságok, amelyek a politikai életben sikerhez vezetnek. Ám a közgazdásznak tanácsadóként sem az a dolga, hogy megkönnyítse a politikusok dolgát.