A frissen Nobel-díjas keresési elmélet egyik egyszerű, viszonylag könnyen reprodukálható empirikus szemléltetése az ún. Beveridge-görbe. Azért egyszerű, mert plasztikusan mutatja meg a keresési súrlódások (nehézkes egymásra találások) következményét, azt, hogy egyszerre van a munkapiacon túlkereslet, azaz üres álláshelyek (a függőleges tengely mentén) és túlkínálat, azaz munkanélküliség (a vízszintes tengely mentén). A jellemzően lefelé lejtő (negatív meredekségű) egyenes azt fejezi ki, hogy több üres álláshely mellett könnyebb munkát találni, így rövidebb lesz az állástanaság, és kisebb a munkanélküliség.
Országosan olyan is a görbe, mint amilyennek lennie kell (például a friss Nobel-díjas elmélet szerint), itt például az USA-adatokra illesztve. A vicces az, hogy kisebb gazdasági egységekben szinte teljesen függőlegesnek tűnik (mintha a munkanélküliség hosszú távú aránya az álláskínálattól teljesen függetlenül alakulna?).
Vagy az egész csak azért volna így, mert lokálisan nem tudjuk elég jól mérni az üres álláshelyeket? Vajon nálunk van Beveridge-görbe megyénként is? Érdekes volna.
