Közel azonos méretű oktatási büdzsé is nagyon eltérő teljesítményt eredményez a különböző országokban. Szóval messze nem csak a több pénz az, ami segíthet, sőt. 2007-ben jelent meg a McKinsey Company első nagyszabású összehasonlító elemzése az oktatási rendszerekről: „How the world’s best performning systems come out on top” címmel. Az elemzés a tanárok fontosságát hangsúlyozta. Három alapvetése 1) a megfelelő embereket kell meggyőzni, hogy tanárok legyenek, 2) ki kell képezni őket, hogy jól tanítsanak (effective instruction), 3) és meg kell győződni arról, vajon a rendszer képes-e arra, hogy minden diák számára a lehető legjobb oktatást nyújtsa (testing).
A jelentés nagy port kavart, így a McKinseynél tovább dolgoztak. Az alig néhány hete elkészült újabb elemzésük címe ezúttal: „How the world's most improved school systems keep getting better”. Ebben már nem csak a legjobbakat, hanem a legjobban fejlődőket is vizsgálták. Összesen 20 olyan országot mutatnak be (például a Lengyeleket is), amelyek legalább 5 évig tartó szignifikáns fejlődést értek el legalább két területen, vagy legalább két évfolyamon, a nemzetközi felmérések (PISA, TIMSS, PIRLS) alapján. Immár nem három, hanem nyolc pontban foglalják össze a tanulságokat.
- A rendszer bármilyen pontról kiindulva tud javulni (ráadásul viszonylag gyorsan, akár 6 év alatt is)
- A folyamatokat is vizsgálni kellene. Nem csak az erőforrások összege és elosztása vagy a rendszer felépítése miatti aggodalmak fontosak.
- Különböző fejlettségű oktatási rendszerekhez különböző módokon kell hozzányúlni.
- A rendszer (ország) leginkább nem azt határozza meg, hogy mit kell csinálni, hanem azt hogy hogyan.
- Tipikusan 6 beavatkozási terület az oktatás fejlettségi szintjétől függetlenül mindig megjelenik, bár mindig máshogy (tanárok és igazgatók képzése, diákok tesztelése, adatrendszerek fejlesztése, a fejlesztés politikai és jogi támogatása, sztenderdek és tananyagok felülvizsgálata, és a tanárok/igazgatók fizetési/jutalmazási rendszerének a fejlesztése).
- A fejlettebb rendszerek az iskolai autonómia és a tanári gyakorlatok országos összehangolásának az egyensúlyát meg tudják találni.
- A reform elindításához valami sokknak kell bekövetkeznie – mint amilyen például egy nagy kormányzati bukás.
- Hasznos, ha az oktatási (oktatáspolitikai) vezetők, hosszú ideig vannak jelen.
Milyen jó, hogy nálunk éppen oktatási reform (is) van. Legalább van miből kiindulni.
