A New York Times múlt héten igen érdekes publicisztikát közölt egy bizonyos Stuart Green nevű jogászprofesszortól, aki amellett érvel, hogy az amerikai büntetőjog túlzóan bünteti a szellemi tulajdonjogok elleni vétségeket. Az ürügy a Megaupload nevű fájlcserélő oldal elleni, hm, erőteljes kormányzati fellépés (a cég szervereit leállították, eszközeit lefoglalták, vezető alkalmazottait letartóztatták). Green amellett érvel, hogy a szellemi tulajdonjogi védelem alá eső termékek másolása során az áldozat nem szenved kárt, vagy legalábbis sokkal kevésbé bizonyíthatóan, mint a lopás esetében. A túlzott szigor - érvel a jogtudós - már csak azért sem indokolt, mert a közhangulat sem tekinti ugyanolyan súlyúnak a szellemi tulajdon elleni vétségeket, mint a sokkal kézzelfoghatóbb ingóságok eltulajdonítását, amint arra Matthew Kugler szociálpszichológussal végzett kutatása rámutat. Vagyis a fájlcserélők dramatikus büntetőjogi megbélyegzése elszakad a társadalom (természetes?) igazságérzetétől.
Vagy ahogyan a Freakonomics - immáron a közgazdaságtan klasszikus terminológiájával - újrafogalmazta a dilemmát: a lopás zéróösszegű játék, míg a szellemi tulajdonnal való kalózkodás nem az. A kézzelfogható dolgokért rivalizálunk, míg a szellemi termékekért nem, akkor sem lesz nekünk belőle kevesebb, ha másoknak is jut belőle.
A következő videót pedig mindenki ossza meg bátran, ha tetszik neki. Hivatkozással, vagy anélkül.