Úgy két évvel ezelőtt az akkor épphogy berendezkedő új kormány gazdaságpolitikájának egyik legtöbbet hangoztatott eleme a jövedelemadó csökkentése volt, amitől a gazdasági növekedés gyors megindulását várták. Az egykulcsos bevezetésével persze nem mindenkinek, valójában a keresők kisebbségének csökkent csak a fizetni valója, de a növekedés és az adókulcsok közti, a közgazdászok által gyakran emlegetett kapcsolatot ez nem kérdőjelezi meg, hiszen az elsősorban a marginális kulcsról, vagyis a progresszívitás mértékéről szól. Majd két év elteltével érdemi növekedés nem látszik, sőt, inkább az ellenkezőjét tapasztaljuk a magyar gazdaságban.
Úgy tűnik, ezzel a tapasztalattal nem állunk egyedül. David Leonhardt a Congressional Research Service friss elemzésére támaszkodva hasonló módon lamentál a The New York Tinesben. Clinton és az idősebb Bush idején jócskán emelték az adókat, a gazdaság mégis növekedett. Az ifjabb Bush kétszer is csökkentette őket, és hát….tudjuk.
Szóval akkor mi van? Mielőtt bárki elhamarkodottan legyintene, hadd emlékeztessünk arra, hogy a közgazdaságtannak az adókulcsok és a gazdasági növekedés közti kapcsolatról megfogalmazott állítása – mint minden más hasonló predikció – cetteris paribus értendő, vagyis a növekedésre ható minden más tényező változatlanságának feltételezése mellett.
A Congressional Research Service elemzése (Taxes and the Economy: An Economic Analysis of the Top Tax Rates Since 1945) amúgy roppant tanulságos, és mindössze 16 oldal. Érdemes elolvasni!
