Az elmúlt években saját bőrünkön is megtapasztalhattuk, hogy nagy gazdasági válságok idején milyen gyorsan megcsappan a kereslet a szabadpiaci rendszer felsőbbrendűségét hirdető teóriákra. Az önszabályozó piacok működését békeidőben is csak korlátozottan értő és a válságbeli alkalmazkodás zavaraitól sújtott vesztesek határozott állami beavatkozásért kiáltanak, és azt remélik, hogy az majd rendet teremt a piaci zűrzavar helyén.
Nem volt ez másként a világgazdasági válság után sem. A 30-as években formálódó gazdaságpolitikai gyakorlat, de a közgazdaságtan akkori mainstream elmélete – különösen a makroökonómia - is sokkal aktívabb szerepet szánt az állami dirigizmusnak, mint a korábbi időszak klasszikus liberalizmus által áthatott teóriája. Angus Burgin: The Great Persuasion című monográfiája annak a szellemi mozgalomnak az eszmetörténetét kíséri végig, amely ezzel a tendenciával szemben továbbra is a szabad paci rendszer intézményeiben látta a gazdasági prosperitás és a társadalmi demokrácia megvalósításának kulcsát. Ezt a gondolatkört a rövidség kedvéért nyugodtan nevezhetünk neoliberalizmusnak. Burgin az 1947-ben Hayek által alapított, majd évtizedekkel később Friedman által vezetett Mont Pelerin Society működése köré szervezi mondandóját, a könyv leginkább e két szellemi nagyság gondolataival foglalkozik.
Erről a könyvről találtunk egy viszonylag hosszú, kifejezetten személyes hangú ismertetést. Mégpedig – a sors iróniája - annak a Robert Solow-nak a tollából, aki Paul Samuelsonnal karöltve a kérdéses időszakban a szellemi frontvonal ellenkező oldalán állt. Kortársként, a korabeli közgazdasági elméleti viták aktív résztvevőjeként Solow autentikus forrás. Tyler Cowen szerint azonban ez a személyes érintettség a könyvismertetés objektivitásának rovására megy: mintha Solow időnként egy kicsit rosszul emlékezne.
