Gilles Saint-Paul tanulmányának címe provokatív (A jóléti állam foglakoztathatatlanná teszi az időseket?), az elemzés viszont nagyon érdekes. Az erősen szabályozott, merev munkaerőpiac (mint amilyen Európában van) sokkal hátrányosabb az idősek foglalkoztatása szempontjából, mint a rugalmas (mint amilyen Amerikára jellemző). Márpedig, ha a népesség öregszik, akkor éppenséggel az idősebb korosztályok jelentősebb aktivitása volna célszerű.
Idősek a munkaerőpiacon
2009.10.27. 07:20 eltecon
3 komment
Címkék: munkapiac
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr861477378
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Liora · http://www.pallas70.hu/marketing-kepzes.php 2009.10.27. 09:41:42
Célszerű volna, de nálunk ennek éppen az ellenkezője történik. Ha valaki elmúlt 50 éves, nem sok esélye van. Maximum a közszférában. Pedig a tapasztalat felbecsülhetetlen érték.
anti_troll (törölt) · http://senkinemmondja.blog.hu 2009.10.27. 12:29:40
Talán egyszer megváltozik ez a mostani gyakorlat.
Rorgosh 2009.10.27. 18:31:30
Nem meglepő...
A túlzott munkaerőpiaci védelem ugyanis egyszerűen rossz ösztönzőket visz be a rendszerbe.
Egy pár éven belül nyugdíjba vonulót már nem érdemes továbbképezni, hiszen a képzési költség már kevésbé térül meg, mint a fiatalok esetében.
Egy védett korút nem érdemes felvenni, hacsak nem vagyok benne biztos, hogy nyugdíjig szükségem is van a munkájára...
Ha fizetést kell emelnem, akkor abból kihagyom az időseket, mert ha el kell bocsájtanom őket, akkor a megemelt bér sokszorosát (és egyre többet) kell nekik kifizetnem mint végkielégítést.
Ha a munkahely sajátosságai miatt időnként el kell bocsájtanom a dolgozókat, akkor még azelőtt kiteszem az idősebbeket, mielőtt még sok éve összegyűlt volna a végkielégítés összegének jelentős megnövelésére.
És még sorolhatnám. A munkaadó fejével kell gondolkodni a szociális biztonságot megteremtő rendszer kialakításakor, így elkerülhető, hogy rossz ösztönzők jelenjenek meg a rendszerben.
Ha a maximális végkielégítés összege csak 2-3 havi bér, ám azt hamar elérik az alkalmazottak, akkor azzal olyan környezetet teremtek, ahol megtartani érdemes a munkaerőt, korosztálytól függetlenül. Ám ha egy szuper arányos rendszert teremtek, akkor bizony legfeljebb a társadalom egyéb normái, vagy más objektív tényezők akadályozzák meg, hogy rendszeresen lecseréljem a munkaerőt.
A túlzott munkaerőpiaci védelem ugyanis egyszerűen rossz ösztönzőket visz be a rendszerbe.
Egy pár éven belül nyugdíjba vonulót már nem érdemes továbbképezni, hiszen a képzési költség már kevésbé térül meg, mint a fiatalok esetében.
Egy védett korút nem érdemes felvenni, hacsak nem vagyok benne biztos, hogy nyugdíjig szükségem is van a munkájára...
Ha fizetést kell emelnem, akkor abból kihagyom az időseket, mert ha el kell bocsájtanom őket, akkor a megemelt bér sokszorosát (és egyre többet) kell nekik kifizetnem mint végkielégítést.
Ha a munkahely sajátosságai miatt időnként el kell bocsájtanom a dolgozókat, akkor még azelőtt kiteszem az idősebbeket, mielőtt még sok éve összegyűlt volna a végkielégítés összegének jelentős megnövelésére.
És még sorolhatnám. A munkaadó fejével kell gondolkodni a szociális biztonságot megteremtő rendszer kialakításakor, így elkerülhető, hogy rossz ösztönzők jelenjenek meg a rendszerben.
Ha a maximális végkielégítés összege csak 2-3 havi bér, ám azt hamar elérik az alkalmazottak, akkor azzal olyan környezetet teremtek, ahol megtartani érdemes a munkaerőt, korosztálytól függetlenül. Ám ha egy szuper arányos rendszert teremtek, akkor bizony legfeljebb a társadalom egyéb normái, vagy más objektív tényezők akadályozzák meg, hogy rendszeresen lecseréljem a munkaerőt.
