nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Szabályozás mindenütt

2010.02.03. 09:51 eltecon

Szabályozott világban élünk, ritkán gondolunk bele, hogy mennyire is. Szabályozott munkaszerződéseket kötünk, hogy szabályozott körülmények között dolgozhassunk, szabályozottan megtermelt ételeket eszünk, és szabályozott tanterveket tanítunk. A jóléti közgazdaságtan és Arthur Pigou hívei szerint államilag szabályozni akkor kell, ha a piac kudarcot vall: ha egyenlőtlenül oszlanak meg az információk a tranzakciók résztvevői között, ha externális hatásokkal kell számolni, ha nincs a piacon verseny. Azért ilyen átütő jelenség az állami szabályozás, mert a piac bizony gyakorta kudarcos.

A jog és közgazdaságtan művelői és Ronald Coase követői szerint a dolog korántsem ennyire egyszerű: a bírósági úton kikényszeríthető magánjogi szerződések legtöbbször helyettesítik az állami szabályozást, így a valóban hatékony állami beavatkozásnak viszonylag ritkának kell lennie. Nos, a dolog úgy áll, hogy már a magánjogi szerződéseink is erősen szabályozottak, ami igencsak nehezen igazolható a coase-i világban.

Arról volna szó, hogy az állami szabályozás bizony nem hatékony? Hogy George Stiglernek volt igaza, a szabályozók lobbiérdekek fogságba esnek, és kár is közgazdasági racionalitást keresnünk a széleskörű szabályozás mögött? Ez persze lehet, de viszonylag nehezen egyeztethető össze azzal, hogy a legszabályozottabb országokban általában kifejezetten jó élni, és az őket irányító kormányok általában kimondottan jóindulatúak. (Már amennyire ez egyáltalán lehetséges.) Egyszóval nehéz őket a mélységesen nem hatékony szabályozás elképzeléséhez kötni.

Andrei Shleifer új ötletet hoz a régi hatékonysági vitába, és rehabilitálja az állami szabályzást. Szerinte az állami szabályozás hatékony megoldás lehet akkor, ha a magánjogi szerződések kikényszerítése nem működik tökéletesen. Vagyis: ha a szerződések betartatása fölött őrködő bíróságok olcsón, kiszámíthatóan és elfogulatlanul oldanák meg a vitás helyzeteket, akkor az állami szabályozás a kivétel volna, nem pedig a szabály. Ha azonban a pereskedés drága és elfogult, a kimenete pedig kiszámíthatatlan, akkor az állami szabályozás hatékonysági alapon is igazolható lehet. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az állami szerepvállalás térnyerése feltétlenül üdvözlendő (közgazdászok nem mondanának ilyet), de az bizony lehet, hogy az élet minden területét átható szabályozás hatékony tanulási folyamat eredménye. És hogy az állami visszaszorulás kulcsa a jogászok kezében van.

Úgyhogy talán az a legjobb, ha ebben nem várunk radikális válozást.


2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr711717727

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vidéki 2010.02.03. 15:05:15

A Milton Friedmantól vett idézet nagyon jól megvilágítja az állam szerepét:

„Az állam szükséges, mint egy, a játékszabályokat meghatározó fórum, és mint a bíró, aki elmagyarázza a szabályokat, és megköveteli azok betartását".

Pompeius híres mondása volt: "hajózni szükséges..."

Napjainkra ez így módosulhat: "szabályozni szükséges."

Rorgosh 2010.02.04. 17:39:10

Az állami szabályozás sok esetben nem valós kényszer eredménye, sokkal inkább a popularitáson alapul.

Gondoljunk csak bele: megvédünk a bankok igazságtalanságaitól, a trösztöktől, stb...

A szabályozás megalkotásakor valójában a legtöbbször nem is vizsgálják, hogy van-e valós probléma, igazságtalanság.

A szabályozás valós célja tehát - legalábbis igen sok esetben - a politikai érdekcsoportok hatalomra juttatása. Az, hogy egyes erősen szabályozott országokban mégis jó élni, inkább annak köszönhető, hogy a szabályozás leginkább épp ott válhat a politikai hatalomszerzés eszközévé, ahol viszonylag erős a hatalom társadalmi kontrollja, vagyis a társadalom igen aktív politikailag, mint gazdaságilag.

Vagyis nem az állami szabályozás miatt lettek ezek az államok sikeresek, hanem azért, mert a társadalmuk igen aktív, így megindult a fejlődés útján. És a politikai-gazdasági érdekcsoportok a szabályozással ezt a fellendülést lovagolták meg.

Nézzük csak meg azokat az országokat, amelyek úgy vették át a szigorú állami szabályozást, hogy a gazdaságuk nem volt lendületben: máig alig fejlődnek, vagy fejlődésüket a gyakori visszaesések jellemzik...
süti beállítások módosítása