Ken Rogoff szerint az IMF bankadó javaslata nem csodaszer ugyan, de fair, és jó volna, ha a G-20 országok vezetői következő tanácskozásukon komolyan fontolóra vennék.
IMF: bankadót a jövő bankmentéseinek költségeire!
2010.04.30. 16:10 eltecon
6 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr461964618
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Sorge 2010.04.30. 18:32:51
Szerintem Ken Rogoff javaslata egy nagy tévedés.
Gondoljunk bele, mi lenne ha a repülőgépgyárak nem a repülőgépeket tökéletesítenék, hanem felemelnék a gépek árát, majd az így befolyt többlet pénzből alapot képeznének a lezuhanó gépek utasainak és személyzetének kártérítéséhez .
Rogoff javaslata sajnos éppen ilyen ...
Gondoljunk bele, mi lenne ha a repülőgépgyárak nem a repülőgépeket tökéletesítenék, hanem felemelnék a gépek árát, majd az így befolyt többlet pénzből alapot képeznének a lezuhanó gépek utasainak és személyzetének kártérítéséhez .
Rogoff javaslata sajnos éppen ilyen ...
Sztifler · http://socialeconomy.blog.hu 2010.04.30. 19:53:57
@Sorge: szeritnem az összehasonlítás nem éppen szerencsés, ugyanis, egyes bankok csődje nem csak egyes csoportokat érintenek, hanem az egész világgazdaságot.
Sorge 2010.04.30. 20:11:56
@Sztifler: Úgy látom, hogy félre értettél.
Én arra céloztam, hogy nem a bekövező baj kezelésére kell az erőforrásokat áldozni, hanem a megelőzésre. Azt hiszem ezzel te is egyetértesz.
Én arra céloztam, hogy nem a bekövező baj kezelésére kell az erőforrásokat áldozni, hanem a megelőzésre. Azt hiszem ezzel te is egyetértesz.
Sztifler · http://socialeconomy.blog.hu 2010.05.01. 12:23:48
@Sorge: a poszt arról szól, hogy bankadó kéne bankmentésre.
a bankok felelőssége eléggé egyértelmű, aztán, az más kérdés, hogy a liberalizált piacok miatt az országok 1000 szálon kapcsolódnak egymáshoz, és emiatt világválság lett. ezzel nem azt mondom, hogy rosszak a paicok, de ugye Friedmannt nem tudjuk lehúzni (meg akkor a növekedésből is adni kéne neki).
a megelőzéshez nem pénz kell, hanem szigorú szabályok, melynek következménye lehet a lassú növekedés, ez elég kockázatos.
a pénz arra kell, hogy keynesi módon "megoldható" legyen a válság, és ne eladósodás legyen a vége, hanem a konjunktúra időszakában félretett pénztömeg segítsen visszaesés idején - így nem kéne még mélyebb recessziótól tartani.
a bankok felelőssége eléggé egyértelmű, aztán, az más kérdés, hogy a liberalizált piacok miatt az országok 1000 szálon kapcsolódnak egymáshoz, és emiatt világválság lett. ezzel nem azt mondom, hogy rosszak a paicok, de ugye Friedmannt nem tudjuk lehúzni (meg akkor a növekedésből is adni kéne neki).
a megelőzéshez nem pénz kell, hanem szigorú szabályok, melynek következménye lehet a lassú növekedés, ez elég kockázatos.
a pénz arra kell, hogy keynesi módon "megoldható" legyen a válság, és ne eladósodás legyen a vége, hanem a konjunktúra időszakában félretett pénztömeg segítsen visszaesés idején - így nem kéne még mélyebb recessziótól tartani.
Sorge 2010.05.01. 15:44:31
@Sztifler:
Szerintem a szabályozáshoz is pénz kell. Bár biztos vagyok benne, hogy kevesebb is elég.
Szabályozott piacot kell létrehozni és aki ott csődbe megy, azt hagyni kell .
Azt azért el kell mondani, hogy a válság előtt és most is, nagyon durván manipulálták és manipulálják a piacokat az amerikai alapok és bankok .
A világ legnagyobb pénzkibocsájtója ( USA ) ellenőrizhetetlen mennyiségű pénzzel avatkozik be a folyamatokba. Amíg ez megtörténhet, addig felesleges szabályozásról beszélni. Hiszen ez minden szabályozást felülír . Ez esetben persze valóban már csak a kárelhárítás marad, és akkor erre tényleg érdemes gyűjteni. De azt hiszem, már ebből is látszik, az USA okozza a világ baját, de másokkal akarja az utólagos kárelhárítás költségeit megfizettetni .
Abban biztos vagyok, hogy ez így sokáig nem maradhat fenn . Kár is elkezdeni .
Szerintem a szabályozáshoz is pénz kell. Bár biztos vagyok benne, hogy kevesebb is elég.
Szabályozott piacot kell létrehozni és aki ott csődbe megy, azt hagyni kell .
Azt azért el kell mondani, hogy a válság előtt és most is, nagyon durván manipulálták és manipulálják a piacokat az amerikai alapok és bankok .
A világ legnagyobb pénzkibocsájtója ( USA ) ellenőrizhetetlen mennyiségű pénzzel avatkozik be a folyamatokba. Amíg ez megtörténhet, addig felesleges szabályozásról beszélni. Hiszen ez minden szabályozást felülír . Ez esetben persze valóban már csak a kárelhárítás marad, és akkor erre tényleg érdemes gyűjteni. De azt hiszem, már ebből is látszik, az USA okozza a világ baját, de másokkal akarja az utólagos kárelhárítás költségeit megfizettetni .
Abban biztos vagyok, hogy ez így sokáig nem maradhat fenn . Kár is elkezdeni .
Rorgosh 2010.05.05. 03:49:43
@Sztifler:
Felettébb valószínűtlennek tartom azt, hogy az államok jó polgár módjára félreraknák ezt az adóbevételt, készülve a következő válságra akkor, amikor az elmúlt fél évszázadban csak elvétve fordult elő, hogy kevesebbet költöttek volna a bevételeiknél.
Szerencsések lehetnénk, ha a hiány mérséklésére fordítanák, ám valószínűbb, hogy egyszerűen csak kihasználnák a többlet adóbevételt valamilyen "halaszthatatlanul fontos" (ám a választók vagy a kormányzatot hatalomra segítő gazdaságé érdekcsoport számára annál népszerűbb) program, beruházás finanszírozására.
Abban viszont igazad van, hogy a szigorúbb szabályozás a jó eséllyel lassabb fejlődéssel nem épp szívderítő (vagy akár hosszabb távon bevállalható) alternatíva.
Valójában azt kellene megértenünk, hogy a kockázatok életünk velejárói. Együtt kell élnünk velük, akár tetszik, akár nem. A legtöbb, amit tehetünk, hogy egyénileg és közösségileg (ebben a fontossági sorrendben) az ésszerű határokon belül felkészülünk arra az eshetőségre, hogy a kockázat valósággá válik. Illetve olyan szabályokat alkotni, amely a piac szereplőinek kezébe adja a fejlődési és a kockázatkezelési stratégia megválasztását.
Ugyanis a jelen válság legalább annyira az állam felelőssége, mint a többi szereplőé összesítve. Ugyanis nagyon sok olyan szabály volt (és van máig) érvényben amely a pénzpiac szereplőit egyszerre késztette kockázatosabb beruházási stratégiára és a megemelkedett kockázatok elrejtésére. Miközben - legalábbis nálunk - továbbra is hiányoznak azok a szabályok, amelyek lehetővé tennék, hogy az adósok rugalmasabban kezeljék a saját kockázataikat (ehelyett a bankok oldalán tettük merevebbé a rendszert, ami csak olyan körülményeket teremtett a zilált hazai pénzpiacon, ami kartellszerű viselkedés irányába mozdította a bankokat).
Felettébb valószínűtlennek tartom azt, hogy az államok jó polgár módjára félreraknák ezt az adóbevételt, készülve a következő válságra akkor, amikor az elmúlt fél évszázadban csak elvétve fordult elő, hogy kevesebbet költöttek volna a bevételeiknél.
Szerencsések lehetnénk, ha a hiány mérséklésére fordítanák, ám valószínűbb, hogy egyszerűen csak kihasználnák a többlet adóbevételt valamilyen "halaszthatatlanul fontos" (ám a választók vagy a kormányzatot hatalomra segítő gazdaságé érdekcsoport számára annál népszerűbb) program, beruházás finanszírozására.
Abban viszont igazad van, hogy a szigorúbb szabályozás a jó eséllyel lassabb fejlődéssel nem épp szívderítő (vagy akár hosszabb távon bevállalható) alternatíva.
Valójában azt kellene megértenünk, hogy a kockázatok életünk velejárói. Együtt kell élnünk velük, akár tetszik, akár nem. A legtöbb, amit tehetünk, hogy egyénileg és közösségileg (ebben a fontossági sorrendben) az ésszerű határokon belül felkészülünk arra az eshetőségre, hogy a kockázat valósággá válik. Illetve olyan szabályokat alkotni, amely a piac szereplőinek kezébe adja a fejlődési és a kockázatkezelési stratégia megválasztását.
Ugyanis a jelen válság legalább annyira az állam felelőssége, mint a többi szereplőé összesítve. Ugyanis nagyon sok olyan szabály volt (és van máig) érvényben amely a pénzpiac szereplőit egyszerre késztette kockázatosabb beruházási stratégiára és a megemelkedett kockázatok elrejtésére. Miközben - legalábbis nálunk - továbbra is hiányoznak azok a szabályok, amelyek lehetővé tennék, hogy az adósok rugalmasabban kezeljék a saját kockázataikat (ehelyett a bankok oldalán tettük merevebbé a rendszert, ami csak olyan körülményeket teremtett a zilált hazai pénzpiacon, ami kartellszerű viselkedés irányába mozdította a bankokat).