nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Sós is, édes is

2010.05.28. 08:00 eltecon

Bizony, bizony, a minneapolisi Fed-elnök is megerősíti, amit blogunk makrovitájából mi is leszűrtünk: nincs igazi sósvízi-édesvízi megosztottság a modern makroökonómiában. (Csak mi érezzük úgy, hogy azok, akiket kapásból édesvízinek sorolnánk be, tagadják, hogy értelmes a kategória, az meg, akit simán lesósvíziznénk, szeret tetszelegni benne?) Minneapolisból mindenesetre úgy látszik, hogy az igazi konfliktus nem a piacpártiak és az állami beavatkozást sürgetők (vagy ha tetszik: a hayekisták és a keynesiták) között van, ezeket a bombasztikus törésvonalakat hagyjuk meg a laikus publicistáknak és a, hm, közéleti blogoknak. Vagy a rappereknek.

A küzdelem gép és ember között zajlik, a modellezési megoldások közötti választások sokkal inkább függnek a számítástechnikai kapacitásoktól, technikai feltételektől, mint bármiféle ideológiától. Kocherlakota értelmezésében az is csak a technológián múlt, hogy pont az állami beavatkozás fölöslegességét hirdető ciklusmodellek váltak először a modern makroökonómia kanonikus eszközévé; egyszerűen könnyebb kezelni olyan modelleket, amelyekben belátható, hogy a társadalmi tervező problémájának megoldása egybeesik a decentralizált piaci allokációval. Az édesvíziek megnyerték a módszertant, azt, hogy a makromodelleknek a gazdasági ciklusok reálmodelljének struktúráját illik követnie. A sósvíziek pedig azt, hogy mi mindennel telik meg a modellstruktúra: megannyi súrlódással, amelyek mind-mind éket vernek a társadalmi optimum és a decentralizált piaci megoldás közé, vagyis teret engednek a gazdaságpolitika jobbító szándékának. Sós is, édes is. Vagy se íze, se bűze?

Amit Kocherlakota igazán hiányol a gazdaságpolitikai döntések hátteréül szolgáló modellekből, az a szereplők heterogenitásának megjelenítése. (Jegyezzük meg, kihagyásuk megint csak a technikai korlátokon múlik.) Az átlag, a reprezentatív szereplő sokmindenre jó, de speciel a válságban - szerinte - nem igazán hasznos koncepció. Az emberi szenvedés mértékét nem az írja le a legjobban, hogy mennyivel esett vissza a GDP (vagyis az átlagos jövedelem), hanem hogy hányan veszítettek nagyon sokat. Így a munkanélküliség alakulása jobb mércéje annak, hogy mekkora bajban vagyunk. Akkor mit is kell gondolnunk a munkahelyteremtés nélküli kilábalásról?


1 komment

Címkék: makroökonómia

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr762035399

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

valaki76 (törölt) 2010.05.28. 10:06:29

Az „édesvízi” kitétel max a „chichago-i iskolára” vonatkozhat azok pedig – szerény véleményem szerint – nem „hayek-isták”, hanem monetaristák (Milton Friedmann követői). A chichago-i egyetemen Hayek mindössze a filozófia tanszéken tanított.

Hayek egyértelműen az osztrák közgazdasági iskolához kötődik, az osztrák közgazdasági iskola nem azonos a monetaristákkal, bár az tény, hogy a II vh után egy platformról indultak, periférikus csoportként ugyanazokon a fórumokon – pl. a FEE-n (Foundation for Economic Education) szerepeltek – de a monetaristákból meghatározó irányzat lett, az osztrák közgazdasági iskola – módszertani és világnézeti okok folytán –
periférikus maradt.
süti beállítások módosítása