nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Lesz-e itt növekedés?

2010.12.05. 12:07 petepeter

Okkal lehetnek erős kétségeink afelől, hogy az elmúlt rövid időszak radikális gazdaságpolitikai döntései – a bankokra és nagyvállalatokra kivetett rendkívüli sarcoktól az adórendszer átszabásán át a magánnyugdíj pénztárak hirtelen felszámolásáig – egy kimunkált stratégia egymással harmonizáló lépései volnának. Azt azonban mégse vitassuk el a FIDESZ gazdaságpolitikusaitól, hogy a gazdasági növekedésről, annak forrásiról és az azt segítő vagy hátráltató tényezőkről valóban őszintén mást gondolnak, mint ideológiai ellenlábasaik.

Persze, a megszorítások és a növekedés-orientált gazdaságpolitika egyszerű szembeállítása inkább csak ideológiai lózung, hiszen ki a fene akarna megszorításoktól senyvedni, ha más, senyvedés nélküli lehetőség is van? Ingyenebédek azonban nincsenek, a gazdaságpolitika sajnos csak eltérő tulajdonságú és kockázatú alternatívák, és nem egyszerűen a jó és a rossz között választhat. Ám – az idősebbek még biztosan emlékeznek rá – a FIDESZ már a 15 évvel ezelőtti Bokros csomagot is a belföldi felhasználás visszafogása miatt bírálta, s azóta is konzekvensen azt hangoztatja, hogy léteznek olyan, új növekedési energiákat felszabadító intézkedések, amelyekkel a gazdasági teljesítmény gyorsítható. Ha pedig a GDP dinamikusan bővül, akkor az adósság relatív mértéke és így terhe is kisebb lesz, az adósság egyszerűen kinőhető.
 
A csodaszer, ami a kormányzat szerint ezzel a hatással jár majd, az a jövedelemadó-rendszer átalakítása, a személyi jövedelemadók és a vállalatok társasági adórátájának érdemi csökkentése. Azt, hogy ebben komolyan hisznek, nemcsak onnan tudjuk, hogy ezt mondják. Az adócsökkentés a büdzsé bevételeit tartósan és jelentősen csökkenti, ennek forrásaként deklaráltan ideiglenesre tervezett („válságadók”) vagy természetüknél fogva egyszeri (a magánnyugdíjpénztárak államosításából származó vagyon) tételek állnak. A kifutásuk után keletkező hatalmas űrt a költségvetésben csak a növekedés, a keletkező többletjövedelmek adója tömheti be, ezért szerepel ötszázalékos gazdasági növekedés a kormány középtávú prognózisaiban. A konkrét szám realitásán nem érdemes lovagolni, de arra mérget vehetünk, hogy ha három éven belül nem mutatunk fel a válság előtti békeidőket messze meghaladó növekedési teljesítményt, akkor a jóisten, de legalábbis az IMF legyen hozzánk irgalmas – márpedig nehéz elképzelni, hogy a kormány ezzel kalkulálna.
 
A józan észen túl elméleti és empirikus kutatások is igazolják az alacsony adók növekedésre gyakorolt pozitív hatását. A személyi jövedelemadók csökkentése például a keresleti húzóhatáson (több pénz marad az embereknél, akik többet költenek) túl mindenekelőtt azzal hat, hogy ösztönzi a munkakínálatot. Önmagában tehát semmi baj sincs az adók csökkentésével, akár növekedés is lehet belőle. A gazdasági növekedés azonban nagyon bonyolult dolog, millió és millió egyéni döntés egymásra hatásaként alakul, márpedig ezen döntéseknek csak egyik tényezője az, hogy kinek mennyi adót kell fizetnie.
 
Az adórendszer ugyanis pusztán egyik eleme annak a politikai, társadalmi, jogi intézményrendszernek, amely az emberek gazdasági magatartását, s így a növekedési kilátásokat meghatározza. Mi több, azt is tudományos kutatások bizonyítják, hogy nem a legfontosabb eleme. A piacgazdaság intézményei közül a legtöbbet az számít, amely a gazdaság szereplőit racionális kalkulációra, hosszú távú tervezésre sarkallja, s ezáltal gazdasági teljesítményre ösztönzi. Ez pedig nem más, mint a magántulajdon egyértelmű definiálása és annak biztonsága, védelme. Ennek felismeréséhez sem kell közgazdasági Nobel-díj, bár jó tudni, hogy a józan paraszti ésszel is belátható logikát az új intézményi közgazdaságtan kutatási eredményei bizonyítják is. Pusztán illusztrációként álljon itt Daron Acemoglu egy előadásának vázlata, egy írás a VOX portálról, vagy az a kutatás, aminek eredményeit blogunk alig néhány napja idézete a témáról.
 
A gazdasági növekedéshez tőke, termelő vagyon szükségeltetik, a tőke felhalmozásához pedig valakinek meg kell takarítania. A megtakarítási-beruházási-tőkefelhalmozási döntések hosszú távra szólnak, termelő kapacitásokat növelni vagy csökkenteni nem lehet félévente. A tőkefelhalmozási döntés mindenképpen kockázatos, hiszen a jövőbeli piaci folyamtok nem láthatóak előre, ahhoz, hogy a beruházó felvállalja ezt a kockázatot legalább abban biztosnak kell lennie, hogy vagyonát a közhatalom felől nem fenyegeti veszély. Mert ha igen, akkor nem érdemes tervezni, nem érdemes megtakarítani, a meglévő vagyont célszerű felélni, vagy gyorsan külföldre menekíteni. A közelmúlt gazdaságtörtnete számos fejlődő ország keserű tanulságával szolgálhat.
 
Egyre inkább biztosak lehetünk abban, hogy a FIDESZ a magántulajdon tiszteletét saját – ráadásul egyre inkább rövid távú – szempontjainak szűrőjén át értelmezi. Enyhébb, de figyelemre méltó kezdeti jel volt az évtizedekkel ezelőtti privatizációs szerződések felülvizsgálatának folyamatos melegen tartása, vagy az igazságtalannak tekintett magas jövedelmek, végkielégítések visszamenőleges visszaszerzése, amely a vagyonokat és jövedelmeket leginkább egyszerűen méretük alapján igazságosnak vagy igazságtalannak tartó magyarok körében még tetszést is arat. Félreértés ne essék, nem a korrupcióval és a közvagyon ellopásával szembeni fellépéssel van a probléma, hanem a módszerrel. Azzal, hogy ezeket a kérdéseket nem a független igazságszolgáltatás csatornáin át, hanem a politikai hatalom eszközeivel intézik, ami eleve kétségeket támaszt afelől, hogy az igazság osztó keze valóban az elkövetett gazdasági bűnök szerint csap-e az érintettekre.
 
A válságadók esetében sem az az igazán aggasztó, hogy vannak, hiszen egy kormányzatnak természetesen joga az, hogy a kiadásaihoz adóztatással teremtsen forrásokat. Ami ijesztő, az a módszer, amellyel egyszerűen pénzt vett el az érintettektől, nem pedig a jövőben termelt jövedelmeik újraosztásáról alkotott szabályt. Ami pedig a nyugdíjpénztárak vagyonával történik, az szabályos konfiskálás, még akkor is, ha a pénztártagok e vagyonukkal való rendelkezése korlátozott, mi több számos elemében tisztázatlan volt.
 
Közgazdász elemzőként most kizárólag azt a szempontot ajánlom figyelmükbe, hogy a fentieknek milyen hatása lesz a jövőbeli gazdasági növekedésre. A tulajdon biztonságával kapcsolatos félelmeinknek nem kell odáig durvulniuk, hogy komolyan aggódni kezdjünk azon, hogy a közeljövőben kormánybiztosok „Miénk a gyár” feliratú táblákkal kopogtatnának be az ipari parkokba, esetleg zárolnák a bankszámláinkat. A tulajdon biztonságának csekély megrendülése is messze elegendő ahhoz, hogy az adócsökkentésre épített növekedési álmok szertefoszoljanak.

 

(Ez az ítás a Magyar Narancs 2010/48. számában mgjelent cikk linkekkel kiegészített változata.)


16 komment

Címkék: magyar gazdaságpolitika

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr752494278

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tollaszerge (törölt) 2010.12.05. 13:10:11

A szükséges mértékű GDP növekedés attól lesz, ha beruházások indulnak (capacity utilization nagyon keveset fog hozzáadni a dologhoz). Nézzük azt a hipotetikus pályát, hogy nem jön létre a kívánt növekedés (ez ui nem csak rajtunk múlik). Most már köztudás, hogy ebben az esetben hatalmas lyukakat kell befoltozni a költségvetésben. A kormány eddigi intézkedéseiből valószínűsíthető, hogy amíg lehet, ez nem kiadáscsökkentés lesz, hanem adók, elsősorban a vállalatokra kivetve ("ne a zemberekkel" stb). Ha úgy csinálják, mint legutóbb, akkor előre megjósolhatatlan szektorális és szektoron belüli (szeretünk, CBA!) szórás lesz, aminek hatása a konvexitás miatt nagyjából ekvivalens azzal mint ha nagyobb adókulcs lenne.

Ez a lehetőség magasabbra tolja azt a hozamot, amit egy jelenbeli beruházás tervezésénél elvárnak a befektetők. Azaz kevesebb beruházás fog megvalósulni - ezáltal racionális várakozás lehet kis növekedésre, költségvetési lyukra és adókra számítani, a kör innentől bezárult.

Persze lehet, hogy globális fellendülés lesz a következő két évben, vagy ilyesmi, de felelőtlenség erre építeni. Ez nekem orosz rulettnek tűnik, öt golyóval, csak nem arra irányul a pisztoly akinek a kezében a ravasz van. Így könnyű.

misc · http://misc.blog.hu 2010.12.05. 14:28:56

A Fidesz gazdaságpolitikája a fentiek szerint az, hogy egy nagyobb deficit megengedésével serkentik a gazdasági növekedést, az eleinte felhalmozott extra adósságot pedig középtávon az ország kinövi. Ezzel két problémám van.

Az egyik az, hogy ez a stratégia erősen kétséges, hogy alkalmazható a jelen helyzetben. 1998-ban lehet, hogy működött, amikor Magyarország rendezett közpénzügyekkel, erős fundamentumokkal rendelkezett, a posztkommunista régió éltanulója volt. Akkor Magyarország könnyen jutott hitelhez, hitelezőink elnézték a nagyobb deficitet a növekedésért cserébe. Ma azonban, az európai adósságválság közepén, fenntarthatatlan költségvetési pályával, folyamatosan küzdve a leminősítések ellen kevesen vannak, akik hajlandóak lennének finanszírozni az ország további eladósodását.

A másik - súlyosabb - probléma az, hogy az eddigiek alapján a Fidesz nem ezt a stratégiát követi. Az egyetlen, ami a növekedés irányába mutat, az az SZJA-csökkentés, de ez nagyon kevés a többi, növekedésellenes intézkedéssel szemben. A válságadókkal a minimális szja-csökkentés ellenére várhatóan nőni fog a teljes adóterhelés, szóval valódi adócsökkentésről sem beszélhetünk.

misc · http://misc.blog.hu 2010.12.05. 14:39:25

előző komment folytatása:

A kormányzat ráadásul többször hitet tett a "nagy állam", a magas központi újraelosztás eszménye mellett, így - a világon egyébként az egyik legmagasabb - adóteher csökkenése a továbbiakban sem várható.

Magyarország tőkeszegénysége miatt (amin a MNYP-pénzek elkobzása nem fog segíteni...) a növekedéshez rászorul a külföldi beruházásokra. A külföldiek számára viszont a válságadók (amivel a kormányzat egy októberben bejelentett intézkedéssel egy szolid nyereséges évet hirtelen veszteségessé tehet...), a magántulajdon megnyirbálása (MYNP-k, magánpatikák kényszereladása), a jogrendszer körüli bizonytalanságok (AB kinyírása), a protekcionista retorika komoly politikai kockázatot jelentenek, várhatóan erősen megfontolják, érdemes-e tőkét hozni ide.

Mindezek alapján a Gyurcsány-korszak trendjét látom folytatódni, amikor a nagy költségvetési hiányt alacsony növekedéssel sikerült kombinálni...

aszora 2010.12.05. 16:01:09

@SCUMM:
Ne már... :)

Idén lesz az elmúlt évtized legalacsonyabb költségvetési hiánya, jövőre a terv 3% alatti, akkor hol van itt a nagy hiány és extra adósság? :)

Teljesen egyértelmű, hogy a gazdasági növekedés egyik feltétele jelenleg az pénzügyi egyensúly helyreállítása, az eddigi intézkedések elsősorban ezt célozták.

A MANYUP vagyon egy jelentős része pedig külföldi eszközökben van, szóval az államadósság növelésén túlmenően eddig még jelentősen hozzájárultak a hazai tőkeszegénységhez is :)

Nyugat-Európában pedig nem nagyon van kötelező manyup, ezért ennek mexűnését biztosan nem fogják a "magántulajdon szentsége" elleni támadásnak értékelni, ez finoman szólva is aránytévesztés, illetve projekció :)

Tény hogy bizonyos beruházások el fognak maradni, pl. az állami garanciával többszörös áron megépíteni kívánt Sávolyi motogp, de lehet, hogy egy 4-es metro szakasz is kimarad, szóval néhány sokszoros áron építendő, soha meg nem térülő beruházás kiesik, szerintem ez nem hátrány :)

greg_econ 2010.12.05. 17:10:21

@aszora: Ne már...:)

Idén meglehet a hiánycél, de az még jó kérdés, hogy az EU engedni fogja-e az mnyp pénzek olyasfajta elszámolását, amit a kormány szeretne. (link: index.hu/gazdasag/magyar/2010/11/26/tobbletes_is_lehetne_a_koltsegvetes_megsem_kerulunk_ki_a_tulzottdeficit-eljaras_alol/)

A pénzügyi egyensúly helyreállításának normális emberek (és közgazdászok) szerint nem az a módja, hogy rátesszük a kezünket arra, ami a másé. Ha ez így lenne, akkor innentől kezdve nekem sem lesznek pénzügyi egyensúlytalanságaim, aki gyengébb nálam, annak elveszem a pénzét. Ugye, hogy nem tetszik? Nekem sem.

Az teljesen mindegy, hogy Ny-E-ban van-e kötelező mnyp, ennek a kormányzati lépésnek azt a dimenzióját nézd, hogy az állam cinikus és pofátlan módon magántulajdont államosít. Ezt kulturáltabb helyeken egyrészt nem így csinálják (ilyen feltételrendszerrel), másrészt nem ilyen indoklással teszik. Mert lássuk be, hogy ebből a pénzből újabb Audik, újabb segélyek és újabb 4-es metrók lesznek, a pénz tulajdonosainak megkérdezése nélkül.

Az, hogy az mnyp vagyon egy jelentős része külföldi eszközökben van, szerintem innentől kezdve határozottan jó dolog, mondjuk elképzelhetetlennek tartom, hogy Németországban államosítanák a T-t. Azt meg nem hinném, hogy a világon bármely befektetőt utasítani kéne arra, hogy mibe fektesse a vagyonát, ez egy diszkrecionális döntés, annak minden következményével.

aszora 2010.12.05. 19:47:00

@greg_econ:
Háát...
Lehet igazad van: az eu-statisztika sokkal fontosabb, mint a valós helyzet, bár pl. a görögöknek ez végül nem jött be :)

Az elmúlt 2 ciklusban pedig a gdp arányos államadósság majdnem 30%-kal növekedett.
Akkor hadd kérdezzem meg: normális (és közgazdász:)) emberek szerint ezt végülis hogyan fogja kifizetni az állam, kinek a pénzéből?

Arra meg nem emlékszem, hogy a normális (és közgazdász) emberek ennyire aggódtak volna, amikor a pályakezdőket kötelezték a manyup-belépésre :)

Bár gondolom elég sok normális és közgazdász ücsörög bankokban és manyup-okban (teljesen normális volt munkásőr főnökökkel), ebből a szempontból persze érthetők a reakciók, mert egyébként meggyőző, normális és közgazdász szakmai érvekkel nem nagyon találkoztam ebben a témában...

misc · http://misc.blog.hu 2010.12.05. 21:01:27

@aszora: idén a válságadókkal kijön egy közepes hiány, jövőre meg a MNYP-zsákmány elszámolásával még többlet is lehet (ami egyébként tökéletesen illusztrálja, miért hülyeség a pénzforgalmi szemlélettel számolt deficit), de az biztos, hogy eddig semmi olyan nem történt, ami megindokolná, miért lenne a jövőben tartósan alacsonyabb deficit, mint eddig volt.

Az MNYP-k felszámolása az egyértelműen az elkobzás kategória, ebből a szempontból mindegy, van-e Nyugat-Európában ilyen rendszer.

A pazarló állami nagyberuházások leállításának én örülnék a legjobban, sajnos azonban erről szó sincs. Az új fővárosi városvezetés is a metróprojekt folytatása mellett van, illetve most fogunk stadiont építeni debrecenben. Az elmaradó beruházások azok lesznek, amikor külföldi befektetők választanak inkább másik régiós országot, olyat, ahol nem válhatnak egyik napról a másikra a "nép ellenségévé", és mint ilyen, extra adók, kényszerértékesítés vagy államosítás tárgyává.

aszora 2010.12.05. 21:31:12

@SCUMM:
Teljesen világos, hogy ha a fizetendő nyugdíjjárulék teljes egészében az államkasszához folyik be, akkor tartósan alacsonyabb lesz a deficit :)

Egyébként pedig a következő években még nagyobb probléma lenne az új belépő pályakezdők tovább növelnék a tb kassza hiányát, minimum még vagy 15 évig akkor is, ha azt feltételezzük hogy később a manyup-nyugdíjfizetések miatt esetleg csökken az állami kötelezettség (egyébként nem csökkenne, de nyilvánvalóan erős érdekek szóltak amellett, hogy ezt így "kiszámolják").

A manyup vagyonnal kb. felével csökkenő államadósság ill. annak kamatai (nem beszélve a maradék fenálló kisebb adóság újrafinanszírozásának várhatóan szintén csökkenő költségeivel), szintén nem elhanyagolható tényező.

Minden beruházás nyilván nem fog leállni (az kizárható, hogy az eddigieknél pazarlóbb beruházások legyenek, ez már az abszolút lehetetlen kategória :))

Viszont: épp most olvastam, hogy a elmúlt időszak eu-s pályázati pénzeinek 70%-át (!) fordították "önkormányzati beruházásokra", sétálóutcák, terek stb.

Ezek között is lehettek kétségtelenül hasznosak is, de többségükben valószínúleg csak tartós plusz költséget jelentenek az érintett önkormányzatoknak.

A jövő évi fejlesztési tervek szerint a pályázati pénzeket kkv-k fogják kapni, csak hogy a beruházásokra, és munkahelyteremtésre is írjak valamit.

Niylván az önkori beruházások is teremtettek némi munkahelyet (egy ideig), gondolom jó drágán (pl. szerencsi "városkapu" 100 millióból, mint "beruházás") :)

A külföldi beruházók biztos írországba meg spanyolhonba mennek majd ingatlanfejlesztésre pl., mert az eu-s bankmentő és segélycsomagok árát nyilván a demokratikus nyugaton nem az adófizetőktől fogják lenyúlni a civilizáltabb államok :)

SzaGyu 2010.12.06. 05:01:01

Természetesen lesz növekedés.
Fidesz képviselők és kormánytagok vagyonnövekedése a 16%-os áfából és a jó pozícióba kerüléstől!
Csökkentették ugyan a fizetésüket, de már akkor nyilvánvaló volt, hogy ezzel is csak többet kereshetnek.

Népvakításos növekedés lesz!

greg_econ 2010.12.06. 11:08:02

@aszora: az EU-statisztika nem fontosabb, mint a valós helyzet, de a görögöknél a valós helyzet tragikus volt, ezért trükköztek (az általad annyira nem szeretett Eurostat pedig a kellemetlen valóságot mutatta volna meg abban az esetben is, mint ahogy Mo.-on is).

A "normális emberek (és közgazdászok)" megjelölést úgy értettem, hogy a józan, paraszti ésszel bíró emberek (laikusok) és a közgazdászok (szakértők).

Miből fogja kifizetni: miért, te az ismerőseid lakásából szoktál elcsenni dolgokat, ha nincs pénzed? Szerintem te is azt szoktad csinálni, amit minden becsületes ember: megvágod a kiadásaidat, és igyekszel megnövelni a bevételeidet, de nem úgy, hogy elveszed azt, ami a másé.

Még jó, hogy nem aggódtak, amikor kötelezték a pályakezdőket: tisztában voltak vele, hogy az állami rendszer mekkora egy csődtömeg, milyen kiszámíthatatlan, mennyire politikafüggő, és hosszútávon milyen fenntarthatatlan. Ettől igyekeztek megmenteni a fiatalokat és az országot.

A bankokra és az mnyp-kre tett megjegyzéseddel nem tudok mit kezdeni, ez nem szakmai érv. Azt meg nagyon sajnálom, hogy nem találkoztál korrekt véleményekkel/tanulmányokkal, javaslom, keress, és ne azt várd, hogy szembejön veled az utcán. Ez nem sértés akart lenni, csak látatlanban is feltételezem rólad, hogy ha valami érdekel, akkor annak utánamész.

aszora 2010.12.06. 11:21:21

@greg_econ:

OK, nyilván nem értünk egyet ebben a kérdésben :)

Találkoztam korrekt elemzésekkel már, csak ezek elég ritkák, és főleg nem általános közgazdász szakmai körökben sem, ami eléggé érthetetlen, hacsak azt nem feltételezem, hogy ebben az esetben is a lé határozza meg a tudatot, így viszont kénytelen vagyok ezt feltételezni.

Teljesen egyértelmű ugyanis, hogy a manyup-okon csak veszteség volt/van/lenne. Ha valakinek meg nem tetszik a rendszer, akkor lobbizzon adócsökkentésért (ami ugye lesz a magasab jövedelműeknek), illetve tb-reformért, manyup csak súlyosbítja a problémákat, persze jó biznisz némelyeknek az biztos.

micskeil · http://www.bankracio.hu 2010.12.06. 12:00:53

@aszora:
Magánnyugdíjpénztárak egyáltalán nem voltak veszteségesek és nem is valószínű, hogy azok lennének a jövőben és egyébként is könnyen lehet őket szabályozni.
Amikor értékeled a szükségességüket, akkor nem csak ezt az esetleges veszteségesség/nyereségesség 1 dimenziót kell nézned, hanem a komplett feladatát, ami nem a teljes nyugdíj kifizetése, hanem az állami pillér támasztása piaci oldalról. Egy kiegészítés, támasz, ami segítségére lehetne az első pillérnek. Növekedés és recesszió idején is. Másik oldalon egy embereknek fontos látnia a saját megtakarításának a biztonságát, ami minél több lábon áll annál jobb és az örököltethetőség is egy fontos motiváló erő volt ezen a pilléren, az emberek magukénak érezhették a megtakarítást. Ez nincs meg az állami rendszerben ezért más a motivációs rendszer is. A nyugdíjalap megszüntetése egy olyan irányba visz, ami nem lehet jó kiindulás egy esetleges későbbi szükséges reformhoz (egészségügy).

igyugyaz 2010.12.06. 13:47:35

@aszora:

A magánnyugdíjpénztárak átlag 6% hozamot értek el, a pénzük nagy része nem külföldi részvényekben hanem állampapírban és hazai részvényekben volt. Az államadósság finanszírozásának pont nagyon jót tesz majd, hogy a manyup kiesik és már csak a külföldi befektetők állampapír vásárlásában bízhatunk ami nyilván hatalmas lesz most, hogy újra leértékeltek minket.

benczur 2010.12.06. 14:11:39

"A válságadók esetében sem az az igazán aggasztó, hogy vannak, hiszen egy kormányzatnak természetesen joga az, hogy a kiadásaihoz adóztatással teremtsen forrásokat. Ami ijesztő, az a módszer, amellyel egyszerűen pénzt vett el az érintettektől, nem pedig a jövőben termelt jövedelmeik újraosztásáról alkotott szabályt."

Egy kis árnyalás, Chari-Kehoe (JEP, 2006) alapján:
"To maintain the government budget balance while keeping tax rates on labor and consumption constant in a stochastic environment and not distorting the intertemporal trade-off, some other
source of revenue must fluctuate. [...] One concern raised with this analysis is that state-contingent government debt is rarely observed in practice. But this concern is exaggerated because there are several ways to make implicit returns on overnment debt state-contingent. [...] A fourth way is to have capital income be taxed when revenue needs are high and subsidized when revenue needs are low (Chari, Christiano, and Kehoe, 1994). Note that it is essential that the tax system
subsidize capital income when revenue needs are low to ensure that the taxation when revenue needs are high does not introduce an intertemporal distortion."

Nem hirdetek eredményt :-)

aszora 2010.12.06. 14:40:18

@kocian: @igyugyaz:
Köszönöm, már teljesen kialakult véleményem van erről a kérdésről :)

micskeil · http://www.bankracio.hu 2010.12.06. 14:55:50

@aszora: grat, mert akkor te vagy az első a világon.
süti beállítások módosítása