nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Ingyenebéd, karácsonyra

2011.01.03. 20:28 eltecon

Robert J. Shiller, a Yale egyetem nagytekintélyű professzora, a New York Times karácsonyi számában a válságellenes fiskális stimulus problémájához szól hozzá. A vélhetőleg laikus olvasókat a keynesi kereszt egyszerű modelljével győzködi arról, hogy az adóemeléssel finanszírozott költségvetési expanzió valójában ingyenebéd.

Mások ezt nem egészen így gondolják, mi sem. Shiller - tényleg nagyon tendenciózus - okfejtését a St. Louis FED kutatási igazgatóhelyettese kezdi ki.


5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr552558288

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

misc · http://misc.blog.hu 2011.01.03. 22:23:50

friedman klasszikus válasza erre valami olyasmi volt, hogy ezek szerint a 100%-os adókulcs lenne a legjobb.

misc · http://misc.blog.hu 2011.01.03. 22:30:00

Dear Congressman:
The economy is in dire need of help. It needs to be stimulated. I am willing to stimulate it, with your help.
To this end, I ask that you appropriate a sum of $X from my fellow citizens and divert this money to me.
As this money does not belong to me, I promise to spend it...to return it to my fellow citizens, so to speak. Of course, I will make them work for it...given the clear want of work in our present economic climate. The income so earned in exchange for their idleness will undoubtedly be spent--adding income to the pockets of everyone. No one will even notice the initial appropriation, as all of the money borrowed will be returned in the manner just described.
Signed (your name); noble servant of society.

haha

nexialista · http://nexialista.blog.hu 2011.01.04. 00:48:30

@SCUMM: miért, most nem 100%-os?
szerintem, ha összeadjuk, mi kerül jövedelmekből az államkasszába, lesz az annyi...

aszora 2011.01.10. 21:35:32

Hát azt mondják az okosokk, hogy a hitelért a kamatot azért fizetjük, mert a hitelező időlegesen lemond javai egy részéről, ha pedig a hitelt fogyasztásra költjük, akkor előrehoztunk fogyasztást.

Ebből szerintem - már ha így van - logikusan következik, hogy a hitel visszafizetésekor fogasztás csökkenésnek kell következnie :)

Ez alapján erősen kétséges, hogy fiskális fogasztásösztönzést megoldhatná az adósságproblémát (tapasztalat szerint nem is szokta).

Adóemelés viszont éppen ezért hasznos lehetne: a fogyasztási adókat kell növelni :)
Ez a külső egyensúlyt is javíthatná, mert arrafelé is elég rossz a külső egyensúly, a fogyasztás jelentős része import, szóvall áfát, üzemanyag és egyéb jövedéki adókat nyugodtan emelhetnének, még ez lenne a legkevésbé fájdalmas módja a kiigazításnak.
Az így befolyt adók egy része adósságcsökkentésre, másik része munkahelyteremtésre-beruházásra, ez lenne a legkevésbé fájdalmas szerintem, persze lhet, hogy már ez is túl fájdalmas lenne sokaknak, de ha még néhány évig halogatják, akkor tutti csődbe mennek, és akkor nem tom mi lesz...

aszora 2011.01.10. 21:47:13

Ja és pluszban némi különadó ott is ráférne némely szektorra, különösen a pénzügyi szektorra. Az ugyanis nem túl jó taktika, hogy azokat jutalmazzuk, akik a legtöbb kárt okozták, márha komolyan gondoljuk, hogy társadalmi problémákat szeretnénk megoldani.

Igaz a jelek szerint ilyesmiben nem nagyon gondolkodnak :), a múltkor is hogy megfúrták a bankok saját számlás kereskedésének korlátozását (valami kiherélt joxabály azért született, de ez kevés).
süti beállítások módosítása