nem a pék jóindulatától

A futás inferior (bár ők kontraciklikusnak hívják). Drága lett a konditerem?

Avagy lehet-e baj, ha a kormányzat túl ambiciózus a válságkezelésben. A mostanában sokat kritizált Richard Posnert ezért a posztért pont azok fogják újra szeretni, akik mostanában támadják.

 "Obama is extremely able and self-confident and has appointed on the whole very able people to his staff and to the departments; some of them are brilliant. But the capacity of brilliant people, appointed to high positions in the federal government from outside, to screw up is legendary. The danger is amplified when the government tries to do too much. The economist Frank Knight used to quip that although production beyond capacity is a contradiction in terms, it is observed every day in academia--to which we can add, in the U.S. government as well. There is danger that the government is trying to do too much and that the economic consequences will be negative and serious."

És miért is kéne az adófizetők pénzéből ilyen munkahelyeket megőrizni?

Hogy a magyar választók szívesen hallgattak a hazug kampányígéretek szirénhangjára, mintsem hogy a nyomorú közgazdaságtani tényekkel szembesültek volna? 

Az amerikaiak is.

Legalábbis ezen élcelődik kedvenc amerikai vicclapunk, az Onion.

Szívünkből szól.

Mindenféle fontos emberek részvételével.

Találós kérdés: kicsoda Robin Wells? Tipp: ne a Wikipedián nézzetek utána!

Avagy a sztárelmélész és az internetóriás.

Mármint az Atlanti-óceán túlpartján. Például első ránézésre a monetáris politika is. Az amerikaiak - hétköznapi sztereotípiáinknak megfelelően - határozottabbak és egyértelműbbek, ha csökkentenek, akkor ott bizony csökkentve van. A közös európai monetáris politika meg mintha némi késéssel és kissé bátortalanul követné. Legalábbis így volt ez 2001-2004 között. Vajon most is valami hasonló történik?

Vajon miért van ez így? Sokféle magyarázat lehetséges, egy nemrég megjelent cikk alapján sorra vesszük őket.

Legutóbb nagyon egyetértettünk Mankiw-val abban, hogy nem. Most abban is nagyon egyetértünk vele, hogy egy kicsit azért mégis.

Hogy mások mit, azt nem tudjuk. Mi magunk - mi mást, mint - Közgazdaságtant. Legfeljebb arról vitatkozunk, hogy vajon endogén növekedéselméletet vagy közösségi gazdaságtant.

Ritkán szemlézünk a hazai sajtóból, de ezt a véleményt érdemes elolvasni.

Avagy vicces mondások kerestetnek. Még nekünk is jól jöhet, hátha van jobb, mint a "nem a Mészáros pék jóindulatától".

A főváros nyáron szűkíti a városközponton áthaladó főutak kapacitását, úgy, hogy buszsávokat és kerékpárutat alakít ki. A mérnökök jól ki tudják számolni, hogy ugyanannyi autó mennyivel halad lassabban adott útszakaszon a sávok csökkentése esetén. De ha az a kérdés, hány autós dönt úgy, hogy leteszi az autóját a műdugó miatt, akkor a mindenbe beleszóló közgazdászok válaszolhatnak. Az, hogy buszra, trolira vagy taxiba száll-e valaki, az egyik nevezetes megjelenése a diszkrét döntések problematikájának, aminek vizsgálatáért Nobel-díj járt Daniel McFaddennek. (Magyarul itt lehet róla olvasni. update: Alul a szerző hozzászólásánál ott a majdnem végleges szöveg linkje.). A dugókról, externális költségekről és dugódíjról pedig budapesti ihletésű közgazdasági elemzés is készült.

Szóval mit is szóljanak a közgazdászok?

Érdekes felvetés: vajon tiltja-e a Korán a negatív kamatot is?

És még egy: élet az alsó korláton túl.

Vagy ne bízzunk a nők szubjektív helyzetértékelésében?

Erősen ironikusra hangolva.
 

Kérdés: By calling the recession, Roubini has traveled from the Jeremiah wilderness to become one of the world's central economic authorities. So, does he have a unique ability to penetrate data, or was he simply a relentless pessimist the business cycle was eventually bound to vindicate? Is he our great economic seer, or did he just get lucky?

És egy rövid részlet a hosszú válaszból: Some economists - strict academics mostly - have long considered Roubini a quack. They sneer at his approach, which is wide, deep, and deeply unconventional. When he travels, for instance, he says his research includes talking to "everyone from the airport cab driver all the way to the finance minister." One prominent economist who studies recession indicators recently slammed Roubini for his "subjective," "wild man" predictions because they don't always rely on econometric modeling. And Roubini certainly didn't help his case at an IMF conference in September 2006, when he guesstimated the chances of a world recession at 70 percent before offering, by way of explanation, that he had pulled the number "just out of my nose."

Úgy tűnik, az amerikai fogyasztók számára ez lesz a válság egyik fontos tanulsága. És ebben támaszkodhatnak a Neuroeconomics nevű, most formálódó tudományágra. Utóbbi érdekes, biztosan fontos is, ám a közgazdaságtanhoz édeskevés köze van.

Egy amerikai lap remek interaktív térképen teszi láthatóva, hol mennyit költ a kormányzat a stimulusából. Lehet paranoid hipotéziseket gyártani, választókörzeteket bogarászni... Köszönjük, Andrew Sullivan! Magyar elemzők, ki csinálja meg ugyanezt a hazai fejlesztési támogatásokra?
 

Itt.

Azért óvatosabban bánjunk azzal, hogy a pénzügyi dereguláció volna. Némi védelem a The New York Times-ból.

Alsóbbrendű a Blikk Nők. Valljuk be, ezt azért eddig is gyanítottuk.

Előadása a béregyenlőtlenségekről Amerikában, a Neumann-díj átvételekor a Rajkban.

Az élet értéke a halál előtt. Ilyen, s hasonló kérdésekkel is foglalkozik Murphy, aki hétfő este a Rajk László szakkollégium vendége lesz. Illusztrációként álljon itt egy papír, amelynek társszerzője. Nem akárkik társaságában.

Erre?

Hááááát, nem állunk nagyon jól. A konjunktúraciklusok reálelmélete (real business cycle, RBC) a kilengéseket mindenekelőtt a széles értelemben vett termelékenységi sokkoknak tulajdonítja. Recesszióban ezért a termelékenység mérőszáma, a Solow-maradék csökkenni szokott, negatívvá válik, ahogy a közelebbi múlt recessziói esetében történt is (a 2001-es speciális kivétel). Az egyszerű RBC modellel a cikkben vázolt termelékenységi adat csak úgy fér össze, ha a java még hátravan, ha az igazán súlyos negatív termelékenységi sokk még előttünk van. Jól látom, RBC szakértők? Levezessük?

Úgy tűnik, nem azt, amit az utókor aztán oly bőszen értelmezett belőle. Avagy le kell-e rombolnunk egy metafora mítoszát? Elmélettörténészek, hm?

Brad DeLongnak köszönjük.

Miért Nagy-Britannia vált az ipari forradalomnak nevezett gazdasági és társadalmi átalakulás kiinduló és középpontjává? Az ok természetesen gazdasági.

Unod már a forgalmi dugókat? Sajnálod az időveszteséget, amit a zsúfolt közúthálózat okoz? Fontold meg! Ha az úthálózat magánkézben lenne, mindez nem lenne. Benjamin Powell szerint legalábbis. Figyelem, csak semmi zsigeri előítélet meg ideológia, az érveire tessék figyelni!