nem a pék jóindulatától

Vagy csak matematikai formulákkal való nagyképűsködés az egész? Hm... mintha ilyen kételyeket itthon is hagoztatnának néhányan, bár leginkább olyanok, akik nem értik a matematika nyelvén elmondott tartalmat. A makroökonómiáról kezdeményezett vitánk hozzászólói közül egy sem akadt, aki a matematikai modellek szükségességét úgy általában kérdőjelezte volna meg.

Ha már úgyis benne vagyunk a hipotézisek gyártásban. Vajon miért van az, hogy a jobb, napfényesebb időjárással bíró államokban az emberek gátlástalanabbul költekeznek?

Egy elvált ember nagyjából négyszer akkora eséllyel válik bűntény áldozatává, mint egy házasságban élő. Néhány jópofa hipotézis arról, miért is lehet ez így. További ötletek?

Tegnap éjfélig több mint félszázezer, egészen pontosan 50.014 oldalt töltöttetek le a blog indulása óta. Gondoltátok volna ezt három hónappal ezelőtt?

Kedves potenciális hozzászólók! Tapasztalataim szerint a blog által automatikusan kínált levelezőprogram nem működik. Aki írást akar küldeni a petep@elte.hu címre, annak a saját levelezőprogramját kell használnia.

A konszenzusos álláspont szerint a szélesebb értelemben vett strukturális változások (technológia, képzettség, népmozgalom stb.) a gazdasági növekedés során. Murphy általunk is szemlézett kutatásai jó példák erre. Krugman új, The Conscience of a Liberal című könyvében hasonló súlyt ad a politika (pontosabban a konzervatívok) által formált normáknak és intézményeknek. Az üzenet világos: ezeket kellene a régi szép idők szellemének megfelelően visszarendezni.

A könyv kritikusa, Brink Lindsey szerint azonban Krugman a "régen minden jobb volt" elve szerint szelektálja emlékeit, és elemzés helyett egyszerűen nosztalgiázik.

Mankiw szerint a business schoolokban is a közgazdasági gondolkodást tanítják (legalábbis Amerikában), csak az empirikus relevancia még hangsúlyosabb. A hazai helyzettel kimerítően foglalkozott az a rendezvény, amire a blog olvasóit is invitáltuk. Remélhetőleg ennek teljes anyaga is rövidesen elérhető lesz itt, addig meg kell elégednetek a bevezető előadással.

Ha egy magát érző szívűnek, baloldalinak valló közgazdászt a Nobel-díjas (és Neumann-díjas) Gary Becker munkásságáról kérdezzük, szellemes modelljein és módszertani imperializmusán túl klasszikus chicagói orthodox piacpártiságából, halálbüntetés-pártiságából valószínűleg arra következtethet, az együttérzésnek nem sok helye lehet a szívében.
Fognak csodálkozni, ha a chicagói kollégája, Steven Levitt blogján találós kérdésként feltett kérdésre, hogy tudniillik mi Becker szerint a közgazdaságtan legfontosabb feladata, megismerik az általa ötven éve vallott választ.
 

Nehéz dolog ez a makroökonómia a neoklasszikus szintézisen túl. Martin Eichenbaum beszél az árazási viselkedésről. Ha valakit mélyebben érdekel, a research paper is letölthető.

Krugman szerint igen.
 

Gary Gorton szerint a kulcs a betétbiztosítás.
Ezra Klein ugyanerről közérthetőbben és rövidebben.

Írországban az EU inferior. Vagy másnéven: kontraciklikus.

A fejlődésgazdaságtan örök kérdése: kinek és miért sikerül? Újabb adalék.

Paul Krugman is.

A gazdasági válságnak a társadalom egészségére gyakorolt káros, akár a halálozási arány növekedésében is megnyilvánuló hatása a napi sajtó által is sulykolt közhely a közbeszédben. Nos, itt az ideje hogy ezt (is) városi legendának minősítsük és revideáljuk. A recesszió kifejezetten jót tesz az egészségnek! Közben merenghetünk egy kicsit azon is, miért nem szeretnek bennünket a szociológusok. Csalogatónak itt a konklúzió egyik fele:

"... the primary causes of death contributing to cyclical mortality fluctuations among working-age adults are not typically associated with stress levels or health behaviors. As a result, it seems unlikely that changes in individuals’ own labor force status, work, or health behaviors are the key determinants of aggregate mortality changes across the business cycle. Cyclical changes in mortality among working-age individuals stem mostly from additional motor vehicle accidents."

Ebből a rövid posztból nem derül ki, de hátha ihletet ad egy újabb vitához.
Gazdaságtörténészek, hm?

Avagy jobban állnak-e az újságírók?

Stephen Wolfram, fizikus, a Mathematica nevű szoftver megalkotója és az online is olvasható A New Kind of Science c. sajátos, a világot egyszerű sejtautomaták bonyolult termékeként látni javasló vaskos könyv szerzője új keresőgéppel állt elő. A Wolfram|Alpha pontosabban nem is search engine, hanem computational knowledge engine. Hogy mi is az? Az origo már megírta, hogy megoldja a matekházit és megmondja, hányan beszélnek magyarul.
Lássuk mennyire számolgat ki közgazdaságtani tudást az új masina.
"gdp hungary/slovakia". OK, 2007-ig, grafikon is van, csak arra nem jött rá a masina, hogy nyilván az egy főre esőt akarom kiszámoltatni. "per capita gdp hungary/slovakia " ez már rendben van, de attól tartok, nem vásárlóerőparitáson számolt a gép. Itt elakadtam "ppp", "purchasing power parity" - ezeket hiába írtam már hozzá.
Még egy kísérlet: "Maastricht criteria" - Wolfram|Alpha isn't sure what to do with your input.

Szóval a közgazdaságtani információk kicsit még túl vannak a masina értelmezési tartományán - érdemes visszamenni a matekhoz, és beírni: "x^2" - az már döfi.
 

Becker és Murphy aggódnak a várható túlszabályozás miatt, és nem is alaptalanul. Kicsit régebbi, nem is tudom, hogy kerülte el a figyelmünket. Szerencsére vannak figyelmes olvasók.

Rövid konklúzió: a bevándorlás jelentéktelen szerepet játszik a béregyenlőtlenségek kialakulásában. Persze aki a múltkor meghallgatta Murphyt, az már tudta ezt. Nem támadt valakinek kedve megvizsgálni ugyanezt Magyarországra?

Most végre kiderült. Azért, mert a piacgazdaságra való áttérés leértékelte azt a - jórészt ügyeskedésben megtestesülő - szellemi tőkénket, ami annak idején lehetővé tette számunkra, hogy túléljük a szocialista rendszert. A jó hír az, hogy amilyen ütemben kihalunk, ez a faktor egyre kevésbé lesz jelen, s utódaink majd boldogabbak lesznek.

Meghalt a 2003. év egyik közgazdasági Nobel-díjasa, Clive Granger. Nobel előadása és a díj átvétele alkalmából írt önéletrajza itt olvasható.

Újabb adalékok a segélyvitához.

Sachs visszavág, Easterly ismétel.

Avagy mások még szenvedélyesebben vitáznak. Jeffrey Sachs szerint felháborító, hogy vannak, akik szerint a segélyek romboló hatásúak, miközben ők maguk nem tagadják meg a külső segítséget, ha, mondjuk, saját taníttatásukról van szó.

"The big opponents of aid today are Dambisa Moyo, an African-born economist who reportedly received scholarships so that she could go to Harvard and Oxford but sees nothing wrong with denying $10 in aid to an African child for an anti-malaria bed net. Her colleague in opposing aid, Bill Easterly, received large-scale government support from the National Science Foundation for his own graduate training."

William Easterly védekezik (vagy ellentámad).

Dambisa Moyo szintén. 

Gyakori - populista körökben univerzális - vád a külföldi bankokkal szemben, hogy válság idején hazai központjukba vonják vissza forrásaikat a fejlődő vagy feltörekvő országokban létrehozott leánybankjaiktól, jelentősen növelve ezzel az utóbbiak pénzügyi nehézségeit. A vizsgálatok azonban nem támasztják alá ezt a vádat.

Azt már korábbi megfigyelések is igazolták, hogy a prostituáltak szolgáltatásai luxusjószágok. Most az árak válságbeli alakulásáról is megtudhatunk egyet, s mást. Mégpedig: ha a krízis idején a kormányzat hagyja esni a valutaárfolyamot, akkor a kérdéses szolgáltatások árai stabilak maradnak, ha viszont védik az árfolyamot, akkor az árak zuhannak. Persze az is lehet, hogy Lettországban e téren is egészen másként mennek a dolgok mint Argentínában, vagy az Amerikai Egyesült Államokban.

Avagy, hogyan vezet a természeti kincsek feltárása alacsony gazdasági növekedéshez, és végső soron szegénységhez. A téma annyira örökzöld, hogy magyarul is van hozzáférhető elemzése, ráadásul remek áthallásokkal a ránk szakadó ingyen EU-pénz igencsak kétséges következményeiről.

És a mély hangúakat? A csinos nőket? Avagy hogy is van ez az elosztási igazságosság?