A Rajk László Szakkollégium szeretettel meghívja Önt a kollégium 2008. évi Neumann János díjasának,
Helye: Fazekas Mihály Gimnázium díszterme (1082 Budapest, Horváth Mihály tér 8.)
A Rajk László Szakkollégium szeretettel meghívja Önt a kollégium 2008. évi Neumann János díjasának,
Tiszta vizet a pohárba; mikor is éri meg zöldnek lenni?
Barro szerint azt, hogy sokféle rosszat lehet húzni. Price Fishback szerint pedig a mai valójában nem is hasonlít az akkorira.
Mindig is tudtuk, hogy az édesanyák felbecsülhetetlen értékű munkát végeznek otthon a családért. Egy amerikai piackutató cég mégis megpróbálta megbecsülni, hogy vajon "mennyit ér" az otthon maradó anyuka vagy éppen apuka házimunkája: csaknem kétszer annyit, mintha dolgozna. A szkeptikus közgazdász szerint ez persze túlzás, a megkérdezettek egyszerűen nem mondanak egészen igazat az otthon végzett házimunka mennyiségéről. Ha még szkeptikusabb (és még közgazdászabb) volna, akkor nemcsak az empíriát, de a logikát is segítségül hívhatná kétségei alátámasztására. Ha azok, akiknek az édesanyja a házimunkát végzi, valóban kétszer annyira értékelnék e szolgáltatást annál a pénzjövedelemnél, amit ehelyett piaci munkával keres, akkor a családok egy emberként és zajosan követelnék, hogy az édesanyák maradjanak otthon, és ne dolgozzanak. Mintha nem egészen ezt tapasztalnánk.
Avagy vajon a tücskök a tücskökkel bútoroznak össze, vagy inkább a hangyákhoz vonzódnak? Nem etológia, közgazdaságtan.
Krugmantól Meltzernek, és viszont. Mindenesetre vigyázzunk az „olyat még nem látott a történelem” kezdetű igazságosztásokkal.
A szerzőről: Koren Miklós díjnyertes doktori disszertációját a Harvard egyetemen védte meg 2005-ben. Dolgozott a New York-i FED-nél és a Princeton egyetemen is. Hazatérése óta a CEU Közgazdaságtan tanszékének oktatója, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos munkatársa. 2008-ban a Magyar Közgazdaságtudományi Egyesület elnökévé választották. Érdeklődési területe első sorban a nemzetközi kereskedelemelmélet és a növekedés.
A hozzászólás egyben letölthető innen.
2001. november 12-én kevesebb mint 2 perccel a felszállás után lezuhant az American Airlines New Yorkból Dominikába tartó Airbus 300-as repülőgépe. Az előtte néhány perccel felszálló Boeing 747-es által keltett légörvénybe került, letörött a függőleges vezérsíkja, és irányíthatatlanul a földbe csapódott. A baleset körülményei olyannyira valószínűtlennek tűntek, hogy a sajtó sokáig terrorcselekményre gyanakodott. A National Transportation Safety Board vizsgálata szerint a balesetet elsődlegesen a légörvényben a gépet stabilizálni próbáló másodpilóta túlzott kormánymozdulatai okozták, amiknek hatására az oldalkormány túlságosan kitért, és a menetszél leszakította. Hibázott a másodpilóta, hibáztak az American Airlines oktatói, akik az aggresszív ellenkormányzást tanították, és hibáztak az Airbus repülőmérnökei, akik olyan oldalkormányt terveztek, ami nemhogy csillapítaná a túlzott kormányzás hatását, hanem ilyenkor be is ragad a legszélső pozícióban.
Máshol legalábbis így van. Például a Financial Times publicistája szerint a brit kormány így járt.
Ariel Rubinstein kritikája a Freakonomics című könyvről.
Vajon melyik lesz a nemzetközi tartalékvaluta szerepében az US dollár kihívója? Akármelyik is, ez még eltart egy darabig.
A héten érettségiztek a végzős középiskolások. Legtöbbjük számára e vizsgának tétje van, sikerétől függ, hogy az áhított egyetemi szakon folytathatják-e tanulmányaikat. Ahogy mindig, idén is sokan döntöttek úgy, hogy közgazdásznak mennek.
A szerzőről: Oblath Gábor a Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett 1975-ben, majd a KOPINT-DATORG kutatóintézetnél helyezkedett el, melynek 1995 és 2000 között kutatási igazgatója, 2000 és 2002 között elnöke volt. 1995-ben kandidátusi fokozatot szerzett. Vendégkutatóként dolgozott Washingtonban a Brookings Institutionnél, a Finn Nemzeti Banknál, továbbá az ENSZ genfi Európai Gazdasági Bizottságának Közgazdasági Elemzési és Előrejelzési Főosztályának munkatársaként. A Monetáris Tanács tagja volt 2001 és 2009 között, jelenleg a Költségvetési Tanács tagja. Oktatott a CEU-n és a Corvinus Egyetemen.
Vagyis mégiscsak a központi bankok vigyék el a balhét a válságért?
Nemcsak bennfenteseknek a The New York Times-től.
Stimuláló adódollárok? Sehova nem vezető hidak, senki által nem használt repülőtéri kifutópályák. Biztos, hogy ez a kiút?
..a mai válságról? Azt biztosan nem, hogy a kapitalizmus meghalt. De a felelősöket máshol is keresik.
A szerzőről: Világi Balázs a barcelonai Universitat Autonomán szerzett doktori fokozatot 2005-ben. A Magyar Nemzeti Bank vezető kutatója. Szakterülete a monetáris makroökonómia, a nyitott gzdaságok modellezése és az adaptív tanuláson alapuló modellek. Az MNB sztochasztikus, dinamikus, általános egyensúlyi modelljének kidolgozója, társserzője. Többször vett részt szakértőként az Európai Központi Bank munkájában, jelenleg is Frankfurtban dolgozik. Szakkollégiumi kurzusokon, illetve egy rövid kitérő erejéig a Corvinus egyetemen sokan az ő jegyzeteiből tanulták a modern makroökonómiai modellezés alapjait.
A hozzászólás egyben letölthető innen.
A Makroökonómiában is. Az idei tanévre már lefordítottuk Williamson Makroökonómiáját. Lehet, hogy hamarosan ezt is érdemes lesz?
Nem, nem a mienkért. Saját válságaink okozójáról majd minden honfitársunknak olyan határozott véleménye van, hogy csak a bajt hoznám a fejemre, ha erről értekeznék.
A világgazdasági válságért ki a felelős? A világ többi országával együtt súlyos reálgazdasági következményeit szenvedjük el egy olyan pénzpiaci összeomlásnak, aminek konkrét okai vannak. Rámutathatunk-e azokra, akik a vészt hozták ránk? Kártérítésre persze még a legnaivabbak sem számítanak, ám – ha mást úgysem tehetünk - a morális ítélkezéssel legalább a lelkünkön könnyítenénk.
Megoldási javaslatok a pénzügyi rendszer erkölcsi kockázat problémájának kezelésére.
A mostanában általunk és vendégeink által is megidézett George Akerlof maga is elmondja, hogyan kellene új alapokra helyezni a makroökonómiát.
Újabb érdekes adalék arról, hogy a másban Nobel-díjasok mennyivel lendületesebbek a szakma bírálatában.
Gondolkoztatok már azon, hogy miért ingyenes a net egyes szállodákban, miközben másokban meg relatíve drága? Pénzéhes, illetve 'jófej' szállodatulajdonosok? Vagy egyszerűen közgazdaságtan?
A szerzőről: Major Iván 1973-ban végzett a Közgazdaságtudományi Egyetem Elméleti-Gazdaságpolitikai szakán, 1996-ban nagydoktori címet szerzett. Vezette a Pannon Egyetem Közgazdaságtan Tanszékét és a Gazdálkodás- és Szervezéstudományi Doktori Iskoláját, jelenleg a BME professzora valamint az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadója. Kutatási területe a Kelet-Közép-Európában zajló gazdasági és szerkezeti átalakulás mikroökonómiai megközelítése, a verseny- és piacelmélet; a szolgáltatások, infrastruktúra és a gazdasági fejlődés közötti összefüggések, valamint a közszolgáltatások piacszabályozása. Oktatott több nemzetközi egyetemen, számos nemzetközi kutatási ösztöndíj nyertese.
A hozzászólás pontos hivatkozásokkal egyben letölthető innen.
Egzaktság és racionalitás a közgazdaságtudományban
A 2007 óta fokozatosan, majd 2008 októberétől viharos gyorsasággal kibontakozott világméretű pénzügyi válság – amelynek természetéről a későbbiekben még ejtek néhány szót – egyre inkább középpontba állítja a közgazdász szakma, és azon belül is az elméleti közgazdaságtan felelősségét a válság bekövetkeztében. Írásomban meg sem kísérlem áttekinteni a vádak és védekezések ma már könyvtárnyi irodalmát. Itt csak jelzem, hogy a közgazdászok felelősségének vizsgálata önmagában is legalább két kérdés megválaszolását igényli: (1) volt-e szerepe az elméleti-elemző közgazdászoknak – és ha igen, miben állt ez a szerep – a válság kialakulásában? (2) Képesek voltak-e a közgazdászok időben és megfelelő pontossággal előre jelezni a válság bekövetkeztét és annak mélységét? Ezeknek a kérdéseknek a részletes megválaszolása sziszifuszi elemző munkát tenne szükségessé, amelyre most nem vállalkozom.
A szerzőről: Barry Eichengreen egyetemi diplomáját közgazdaságtanból és törtnelemből, valamint közgazdasági doktori fokozatát a Yale egyetemen szerezte, 1986 óta a Berkeley egyetem professzora. Több rangos kutatóintézet munkájában is részt vesz, számos szakmai elismerés birtokosa. Elsősorban a pénzügyi válságokkal,feltörekvő piacokkal, illetve a nemzeközi pénzügyi rendszer történetével foglalkozó könyveit több nyelvre is lefordították. Pénzügyi válságok című könyve 2005-ben magyarul is megjelent a Nemzeti Tankönyvkiadó gondozásában.
A hozzászólás egyben letölthető innen.
(Ő persze nem tudja, hogy a mi vitánkhoz szól hozzá. Ne is mondjuk meg neki!)
A szerzőről: Benczúr Péter az ELTE TTK matematikus szakán végzett kitüntetéssel 1995-ben, majd az amerikai MIT-n szerzett közgazdasági PhD. fokozatot 2001-ben. A Magyar Nemzeti Bank kutatási részlegének helyettes vezetője, a CEU Közgazdaságtan tanszékének oktatója. Tudományos érdeklődéseként a makroökonómiát, a nemzetközi kereskedelmet és a közösségi gazdaságtant említi. Ezeken a területeken számos magyar és angol nyelvű tanulmányt publikált. Hozzászólása 3 lazán kapcsolódó részből áll.
A hozzászólás egyben letölthető innen.
A játékelméletnek úgy tűnik, arról a jelenségről is van mondanivalója, hogy miért van - legalábbis látszólag - sokkal több „bombanő”, mint „bombafi”.