Kanadai közgazdaságtan blog arról, hogyan érinti a pénzügyi közvetítés válsága az AS és AD görbék pozícióját, s ezen keresztül a fiskális és monetáris stimulus esélyeit. A neoklasszikus szintézismodell nyelvén előadva, átlagos standard makro kurzus elég hozzá.

Azt tudtuk eddig is, hogy a nők ugyanabban a munkakörben átlagosan kevesebbet keresnek mint a férfiak. Tiltakoznak is a jogvédő szervek. De gondoltátok volna, hogy a magasabbak is lényegesen többet keresnek az alacsonyabbaknál? Vajon diszkrimináció-e ez? Vagy talán valami más?

A 36 éves Berkeley–rezidens francia Emmanuel Saez nyerte idén a John Bates Clark díjat. Kutatásaiban vagyoni és jövedelmi különbségek vizsgálatával, adózással és adóztatással, valamint nyugdíj-előtakarékossági viselkedéssel foglalkozik. A díjat a legkiválóbbnak tartott 40 év alatti közgazdásznak ítéli oda kétévente az American Economic Association. A döntés azért is izgalmas, mert a legjobb előrejelzője a közgazdasági Nobel-díjnak (Nota bene: közgazdászoknak csak Nobel-emlékdíj).
No, nem jövőre esedékes Monsieur Saez díja, az átlagos várakozási idő 22 év. Külön pech, hogy közgazdaságira aspirál, mert az alábbi ábra szerint nekik kell a legtürelmesebbnek lenniük. (Persze, hogy erről is van kutatás. A kép forrása a kapcsolódó prezentáció.)

Vajon csak a véletlen műve az eltérés? Vagy bölcsebbé kell érni ahhoz, hogy valaki a társadalomtudományok területén alkosson nagyot? Vagy a bizottság igyekszik tovább várni, hogy kiderüljön, igazán maradandó gondolattá vált-e valami a még fiatal közgazdaságtudományban? Ti mit gondoltok?

Bob Solow (85) helyenként vállveregető, helyenként erősen kritikus recenziója Richard Posner: "A Failure of Capitalism: The Crisis of '08 and the Descent into Depression" című, a jelen válság okait és következményeit boncolgató könyvéről. Az alábbi tanulságban mindketten - és vélhetően rajtuk kívül még nagyon sokan - egyetértenek:

„A modern capitalist economy with a modern financial system can probably adapt to minor shocks—positive or negative—with just a little help from monetary policy and mostly automatic fiscal stabilizers: for example, the lower tax revenues and higher spending on unemployment insurance and social assistance that occur in a weakening economy without any need for deliberate action. It is easy to be lulled into the comfortable belief that the system can take care of itself if only do-gooders will leave it alone. But that same financial system has intrinsic characteristics that can make it self-destructively unstable when it meets a large shock. One such characteristic is asymmetric information: some market participants know things that others don't, and can turn that knowledge into profit. Another is the capacity of financial engineering to produce securities so complicated and opaque—for example, collateralized debt obligations and other exotic derivatives—that almost no one in the market can understand their implications.”

Nem is,....csak vicceltünk. De volt rá alap. A közgazdasági Nobel-díjas Daniel Kahneman az alábbi riportban itt-ott kifejezetten Vincze vitacikkével azonos tartalmú álláspontot fejt ki.

Legközelebb talán Tim Harfordot is meghívjuk vitatkozni.

Egy korábbi poszton már szó esett arról, hogy az alkoholfogyasztás törvényi korlátozása kevés hatással van az alkohol káros hatásainak meggátolására. Valószínűleg itthon is kevés ember gondolja komolyan azt, hogy a tinédzsereket a törvényi szabályozás elrettenti attól, hogy a káros szenvedélyeknek hódoljanak.
Egy új kutatás szerint nincs ez másképp a nemi betegségek problémakörében és Afrikában  sem. Vallási vezetők a HIV terjedésének megállítására egyedül a hűséget és a házasság előtti szexuális kapcsolatok számának nullára csökkentését látják üdvözítőnek, ám ez aligha fogja megoldani a problémát. E tanulmány szerint a kockázat elkerülésére való buzdításnál hatékonyabb a kockázat csökkentésére koncentráló tanítás.

Marx is inferior? Nohát!

Ki gondolta volna, hogy a blogoláshoz néplélek is kell? Pedig az alábbi poszt szerint a németek kifejezetten be vannak oltva blogolás ellen. Tíz indokból is.

Nemcsak vitatkozunk, néha játszunk is. Ezúttal alapfokú kvízkérdésekkel. Jó gyakorlást!

Még a zéró kamatláb sem teszi lehetetlenné a monetáris stimulust, ha a FED hitelesen elkötelezi magát a jövőbeli magasabb infláció mellett. A várt infláció miatt a reálkamat negatív lesz, ami költekezésre ösztönöz. Ezt az igazán nem konvencionális monetáris politikát javasolja Greg Mankiw Ben Bernanke-nek. Eredeti ötlet, mondhatnánk, s nem volna igazunk. Merésznek merész, de semmiképp sem eredeti. Paul Krugman kerek tíz évvel ezelőtt ugyanezzel írta tele az újságokat, amikor a japánoknak adott a deflációs spirálból kivezető tanácsokat. Két cikket ajánlunk itt, amiből  a lényeg megismerhető, de az érdeklődő olvasó Krugmantól egy tízegynehány írásból álló egész "A special page on Japan"-t is találhat.

Greg, Greg, igaz, hogy mostanában kevés dologban értetek egyet, de azért írt Krugman korábban jókat. Azért megemlíthetted volna.

A magyarok nem szeretik a multikat. Az átlagos magyar a külföldiekkel szemben amúgy is – mondjuk így - tartózkodó, a tőkét meg egyenesen utálja. Miért is lobogna e kettő közös részéért?

Akit nem szeretünk, arról könnyebb elhinni a rosszat. Miután a magyarok zöme nem sokat bíbelődik a gazdaságstatisztikai adatok tanulmányozásával, a multik gazdaságunkban betöltött szerepe a közvélemény számára mindenekelőtt hit kérdése. Még a mértékadónak számító hírcsatornákon is egészen elképesztő, elvileg is lehetetlen számok tudnak keringeni a rajtunk megkeresett mesés profitjaikról, az országból kivitt hatalmas vagyonokról.

A közgazdászok egy része szerint a korrupció ésszerű válasz az ésszerűtlen szabályokra. Erre a rugóra jár az agya azoknak akik a jog közgazdasági elemzését (law and economics, remek könyv és képzés magyarul is) művelik. A keretek, szabályok meghatározzák az ösztönzőket, az emberek nem eleve jók vagy rosszak (normakövetők vagy normahágók), hanem azt választják, ami nekik adott keretek között a legjobb. Jó ösztönzők: jó viselkedés. Rossz ösztönzők: üdvözöljük a hálapénz, a zsebbefizetés és a rokkantigazolványok országában!

Vannak olyanok is, akik máshogy gondolják. Sőt, olyanok is vannak, akik azért gondolják máshogy, mert megvizsgálták. Vagy legalábbis terveztek egy kísérletet, amit a társadalomtudományokban legendásan nehéz, és arra jutottak, hogy nem a szabályok számítanak. A kísérlet valóban nagyon ötletes: végy egy csomó embert, akik a korrupcióhoz fűződő normáikban egészen máshonnan jönnek, és teremts nekik ugyanolyan korrupciós ösztönzőket. Legyenek, mondjuk New Yorkban élő ENSZ-diplomaták, akiktől nem lehet behajtani a parkolási bírságot. Ha csak az ösztönzők számítanak, akkor a gyanúsan rosszhírű, mindenféle transzparencia-bajnokság örök sereghajtói pont ugyanannyi parkolási vétséget követnek el, mint a szuperfelvilágosult és igen normakövető országok képviselői. Nem ezt kapjuk: Csád és Banglades diplomatái 1997 és 2005 között összesen 2500-szor vétettek a parkolási szabályok ellen, a svédek és a norvégok egyszer sem. (Magyarország? Ahogy szokott; Ausztria és Románia között.)
Számos ellenvetés tehető, persze. Ellentétben azonban a mindenféle vizsgálat nélkül, üresbe sápítozókkal, ezt a cikket szét lehet szedni. Tartalmilag, módszertanilag, megközelítésileg. Mindenkit erre biztatunk.
 

Szerintük nem. De legalábbis a fenntartások számosak. Persze, csak nagyon halkan jegyezzük meg, olyanok is vannak, akik az ilyesfajta szigort, hm, kikerülik.

A közgazdászok általában szkeptikusak a mega-sportesemények rendezésének hasznával kapcsolatban. Biztos, ennek is van szerepe a feléjük irányuló negatív érzületekben (pp18). Na de most: ebben a friss tanulmányban az olimpia exportra gyakorolt kedvező hatásait mutatják ki! Egy kis fricska így is marad: a kutatás szerint a legjobb pályázni, és nem nyerni. Mindenkit megnyugtatunk: mi biztos nem szurkolnánk a végső döntés előtt az ellenfeleknek.

Az a szerencsénk, hogy a többiek viszont súlyosan megosztottak abban, hogy mit is szeretnének.

Ajándékozzumk vásárlási utalványt! Ha ezt az állam teszi, és az utalványok elég rövid határidejűek, akkor az így generált kereslet kivezet minket a recesszióból. Mást nem is kell elhinni hozzá, csak azt, hogy az emberek a statikus keynesi modell fogyasztási függvénye szerint járnak el. Ha viszont azt gondoljuk róluk, hogy több periódusra előre tekintenek, akkor az utalványt olyan dolgokra fogják költeni amket amúgy is megvettek volna, az érték nagyját pedig megtakaríták. Lám, az érvelésben való különbség mindig ugyanaz.

Minden tagállam egyenlő, de azok, akiknek már van eurójuk, még egyenlőbbek.

Hol és mikor volt a legnagyobb gazdasági visszaesés az 1930-as évek óta? Mármint ha a szerencsésebb (nem egykori kommunista, nem háborús övezet) fejlett, ipari országok közül kell válogatni.

A meglepőnek tűnő válasz. Köszönjük a marginalistáknak.

A jövőben osztandó, a piacot fellendíteni szándékozó támogatások híre ma visszaesést okoz. Persze, miért is vásárolnának ma, inkább kivárják, amíg döntenek a támogatásról.

Pedig logikusan hangzik:anyagi nehézségek, több veszekedés, válás. Nos, nem! Nincs szoros kapcsolat, igazán mély recesszióban pedig mintha inkább csökkenne a válások száma. Lehet, hogy ilyenkor az emberek inkább a főnökükre meg a közgazdászokra haragszanak?